Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 94. szám

374 kereseti telek tulajdonosául van bevezetve, biztosítva van s az elkülönítésnek czélja sincsen. Hasonlóan annak telekk. feljegyzése, hogy a kereseti telket alperes csak személyére bírja, s hogy ez az alperestől elvehető, ha azt a szomszédságában teendő épitkezések megkívánnák, s hogy alperes halála esetén felperes azt azonnal visszaveheti — azért nem volt elrendelhető, mert ezen igények nyilván földesúri jogokra vonatkoznak, — ezek pedig a tel. rend. 4. §. szerint a kiigazítási eljárásból kizárvák." A legf. ítélőszék mindkét alsó bír. ítélet megváltoztatásával a tepliczi 720. sz. telekjkönyv akkép kiigazítását rendelte el, „hogy a birtokállási lapon a 9820. hr. sz. részletből azon 90 • öl térség, mely a szemlejkönyvi térraj/.on C. D. K. F. s G. alatt előfordul 1. sorszám és 9820/a hr. sz. a. mint külön részlet — a másik ugyanazon térrajzon A. B. C. D. alatt kijelölt 2.48 Q öi térség pedig 2. sorszám s 9720/b hr. sz. alatt szinte mint külön részlet kitüntessék; s ehhez képest a helyszinelési térkép is kiigazitassék s alperes tűrni tartozik, hogy az e módon elkülönítendő 00 Q öl !)820/a hr. sz. alatri területre vonatkozólag a B. lapon egyúttal azon korlátozás feliegyeztessék, hogy alperesnő ezen térséget csak személyes vagy is élte fogytáig tartó használati joggal bírja, s hogy halála esetére a/- a felperes főtulajdonos, illetőleg örököseire visszaszáll. — Indokok: „Azon kereseti kérelemnek, hogy a 90 Q öl térség, mely a 9820. hr. szám alatt felvett részlettel mint egy telekk. test egybefoglalva van — a helyszínelési térképen s a telekjben elválasztassék, — azért kellett helyt adni; mert a birói szemléről szóló jkönyvhöz csatolt szabályszerű felmérés s térrajz, valamint az A. D. a. szerződének által bizonyítva van, hogy a 248 O ölnyi térség, mely a D. a. szerződés tárgyát képezi, más jogi természettel bír, mint az A. alatti szerződés tárgyát képező, és Altman Ferencznek egyedül személyes használati joggal átadott !)0 • öl terület, sőt igazolva van az is, hogy azon két terület nem egy és ugyanazon időben, tehát nem egybefoglalva, hanem egymástól elkülönitve, két külön s erződés mellett került Altman Ferencz birtokába. — Ennélfogva ezen két térség már a helyszínelésnél mint két külön részlet lett volna elkülöni tendő. „A telekk. rend. 4. §-sza ezen ügyre azért nem alkalmazható, mert felperes igénye nem a volt úrbéri kapcsolóiból vagy azzal rokon viszonyból származik, kanem az A. a okmány tartalmi szerint tisztán magánjogi ideiglenes szerződésen alapul, mely szerint a 90 O öl curialis terület évenkint fizetendő földliér mellett, de csak személyes joggal lett átadtva; és miután az hogy a használati jog ad personam ruháztatott ár, az A szerződésben világosan ki van feiezve, és ebből ónként követke/ik, hogy alperes halála esetére a tel<k felperes vagy örököseire visszaszáll — ezen korlátozás feljegyzése is volt elrendelendő; — ellenben azon további korlátozás, h<>gy a kereseti térség alperestől akkor is elvehető, ha azt a szomszédságban előveendő építkezés megkívánná, mellőzendő volt, mert ily határozatlan feltétel telekk. feljegyzés tárgyát nem képezheti." (1878. nov. 26. — 98 J2. sz. a.) Büntetőjogi eset. Vétkes bukós esel ben, a büntetés enyhitésére alapos okul szolgál azon körülmény, hogy a bukottak vagyonállapotában felmerült tetemes szenvedő hülönbözet, leginkább a divatáruk értékcsökkenése folytán azoknak olcsó becslésében találja okát. Vcrtán Géza és Haraga Márton kolozsvári kereskedőké, vétkes bukás miatt bünper inditatván s végtárgyalással befejeztetvén — a kolozsvári tszék 1878. apr. 6. hozott ítéletével mindkettőt vétkesnek kimondotta s 1—1 havi fogságra ítélte — következő indokolással: „mert az 1877. október 31-kén bejelentett csőM következtében kihallgatott hitelezők mint károsultak vallomásával,valamint a felvett leltár és birói szemle jkönyvekkel tárgyilag igazoltatott, hogy vállottaknak 18379 frt 3) kr. tartozásukkal szemben, aotiv vagyonuk összesen 9352 frt 84'/2 krt tesz, s így az activát meghaladó összeg fede/.etleniil maradt. „Vádlottak a vizsgálat s végtárgyalás folyamán ment-égökre felhozzák azon körülményt, hogy üzletük megnyitása után alig telt el egy év s a kolozsvári kereskedők közül többen csődöt mondottak, s a csőd nussákból elárverezett portékákból, melyek rendesen nagyon csekély áron adattak el. a fogyasztó közönség szükségleteit elégítették ki, s e miatt gyanúsítottak üzletében pangás állott be; mihez járult még a 25 kros üzletek keletkezése melyek el végre fizetési tehetetlenségüket idézték elő: „Ezen mentségük azonban figyelembe nem vehető, mert a felhozottak nem oly körülmények, melyeket baleseteknek lehetne tekinteni," s miután vádlottak egyátalán mivel sem igazolták, hogy valamely baleset folytán jutottak fizetési képtelenségbe, — ennélfogva stb.stb. A marosvásárhelyi kir. tábla — vádlottak s a kir. ügyész felebbezésére 1878. június 21-én Ítéletet hozván, a tszéki ítéletet a büntetés mértékére uézve megváltoztatta s vádlottakat 4—4 havi fogságra ítélte ; „mert az első birósági Ítéletben vádlottak mellett felhozott enyhítő körülményekkel szemben vádlottak ellen súlyosítóul fordul elő, hogy cselekményük által tetemes kár okoztatott s igy az első bíróság áital kiszabott büntetés igen enyhének tűnik fel stb. stb. A legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: „Tekintve, hogy vádlottak vagyonállapotában felmerült tetemes szenvedő különbözet leginkább a divatáruk érték csökkenése folytán, azoknak olcsó becslésében találja okát, s hogy a szenvedett károkért a hitelezők nem terhelik vádlottakat: annálfogva a büntetés kiszabást iletőleg a 2-od birósági Ítélet megváltoztatásával, az első bíróságé hagyatik az ott fdhivott indokokból helyben." (1878. okt. 21. — 7410. sz. a.) Scmmitőszéki döntvények. Az egyházközségi lelkésznek, a javadalom jövedelmeiből álló fizetéséből csak egy harmadrész, és ez is csak 600 forint menten hagyásával, vehető végrehajtás alá, — minél e'lenkezik, hogy figyelem nélkül az 1876 :31. tez-1. §. rendelkezésére, a lelkész összes vagyonára rendeltessék el s foganaiosilassék a végrehajtás. A zarqondnokság a végrehajtást nem akadályozhatván,— és a lelkész az egyházi zargondnokság folytan nem szűnvén meg a javadalom élvezője lenni, — nem fogadható el ai, hogy a végrehajtás a lelkésznek csak az egyházhalósaq állal fenhagyott 500 frt fentartási dijára lenne elrendelhető. Szabó János nemcsényi plébános ellen 1877. évben több rendbeli végrehajtás eszközölteted, a plébános saját javai eladattak s a vételár felosztatott, a nélkül azonban, hogy a hitelezők kielégítettek volna. Ennek folytán végrehajtást szenvedett az egyházmegyei hatóság