Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 7. szám

Budapest, 1878. kedd, jan. 22. 7. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Kötelesrész ajándékozás ellenében. — Semmit, döntvények. — Keresk. döntv. Jogeset Az ideigl. törvénykezési szabályok alapján az ajándéko zási jog a szükség örökösök törvényes osztályrésze által korlátolva levén, — az unoka az elajándékozott nagy apai javakból a 7. 8. §§-hoz képest kötelesrésze kiadatását követelheti — s annak erejéig az ajándékozási ügylet érvénytelennek nyilvánítandó. Ily örökrész az örökhagyó fia által tartatván jogtalanul vissza, ki a családi viszonynál fogva jóhiszeműségre nem hivatkozhat ik, — attól az örökség megnyíltától kezdve, az elvont hasznok fejtben késedelmi kamatok is megítélendők. Barla Józsefné szül. G-yene Francziska — Rápolty József e. a néhai Rápolty József után maradt javakból, t. i. a gácsalyi telekjkben felvett ingatlanok % részének mint köteles résznek elvont hasznokkali megitélése iráut. a s z at m ár-n é m e ti tsz ék előtt 1873. júniusban pert indított. A tsz ék 1877. marczí 21. — 1771. sz. a. felperest keresetével elutasította s 58 frt 75 kr. perköltségben marasztalta következő indokokból: „Felperes a per során beismeri hogy alperes a kereseti ingatlanokat a 2. sz. a. okirat alapján birja, — ezen okmány tartalma pedig alperesi tagadással együtt megerőtleníti azon előadását, hogy alperes az igényelt, javakat ajandékkép birná. — Minthogy pedig a B. a. Ítélet a 2. sz. okirat érvénytelen voltát nemcsak ki nem mondja, de sőt indokaiban a 2. sz. okiratban emiitett 1000 frt vételárának kifizetése isigazoltatik. S minthogy végül a kötelesrészre való igény — a még érvényben álló adásvevési szerződés ellenében nem érvényesíthető: ennélfogva, s miután az előbbi alsó bir. ítéleteket feloldó curiai határozat által elrendelt pótbizonyitási eljárás, — a perérdemét illetőleg ujabb döntő körülményeket elő nem idézett, — felperest követelésével elutasítani stb. kellett." A bpesti kir. tábla 1877. július 16. — 26309. sz. a. az első birósági ítéletet helybenhagyta;" „mert a 2. sz. a. viszteher mellett létrejött szerződés illetőlég átruházás ellenében törvényes osztályrész nem követelhető;" és „mert felperes azon érvelése, mintha ezen szerződés a B. a. ítélet által érvénytelennek mondatott volna ki, — megczáfoltatik ennek tartalmával, mely szerint az csak a közös anya, illetve nagyanya után maradt örökségre nézve, nem ismertetett el kötelezőnek." A legf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Mindkét alsó birósági ítélet megváltoztattatik s a néhai öreg Rápolty József és jelenlegi alperes ifjabb Rápolty József közt 18b5. évi april 30-kán keletkezett ajándékozási ügylet felperes törvényes osztályrésze erejéig érvénytelennek kimondatván, — alperes végrehajtás terhe alatt köteleztetik felperesnek kötelesrész fejében 569 frt 74% krt s ennek 186 ). május 5-tőli 6°/0 kamatait 15 nap alatt megfizetni ; s a perköltségek kölcsönös megszüntetésével, felperesi ügyvéd munkadija — a kész kiadásokon kívül 80 írtban — alperesié 45 frtban saját feleik irányában megállapíttatik." Indokok: „Az anyai örökség iránt felperes s alperes közt lefolyt perben 1871. marcz. 21-kén — 32753. sz. a. hozott 2-od birósági — s ugyanazon évi nov. 10-kén 8909. sz. a. kelt 3-ad birósági Ítéletben kimondatott már, hogy az alperes s attya öreg Rápolty József közt 1865. apr. 30-kán keletkezett — 2. sz. a. — okirat viszteher melletti adásvételi ügyletet nem bizonyít. — Felhozatott erre nézve az emiitett Ítéletekben indokul az, hogy a 2. sz. okirat ujabb jogügyletet s jogczimet nem tartalmaz, és csak hivatkozik egy állítólag 1847ben kötött adásvételi ügyletre, a mely adásvételi ügyletnek azonban valósága bebizonyitottnak nem tekinthető azon ténnyel szemben, miszerint a kérdéses ingatlanok 1865. évi május hóig idősb Rápolty József nevére voltak, még pedig nem tévedésből telekkönyvezve, és hogy ez utóbbi azokkal mint saját tulajdonával rendelkezett vala. — És alperes felperes tagadása ellenében e jelen per folyamán sem győzte be azt, hogy a gácsalyi 112. sz. a. telekjkben foglalt ingatlanokat attyától 1847ben valóban megvásárolta s az állítólagos 1000 frt vételárt megfizette, illetőleg felperes annyának kiházasitására forditotfa. — A 2. sz. okirat tehát nem bizonyít egyebet, mint csak annyit, hogy öreg Rápolty József összes javait fiára, az alperesre ajándékkép átruházni akarta — 1865-ben." „De az ideigl. törv. szab. 4. §. szerint az ajándékozási jog a szükség örökösök törvényes osztályrésze által van korlátolva, s minthogy öreg Rápolty József fián — az alperesen s unokáján — az 1848-ban elhunyt Rápolty Julianuától származott felperesen kívül más leszármazó örököst hátra nem hagyott: azért felperes az ideigl. törv. szab. 7. s 8. §§-hoz képest követelheti az ajándékozott nagyapai javak % részét köteles részül, — nem ugyan természetben, de a törvényes gyakorlatnál fogva mindenesetre becsértékben. — Követelheti pedig ezt felperes minden beszámítás nélkül; mert alperesnek ezen per során nem sikerült bebizonyítani azon kifogását, hogy attya a felperes anyának egy telket vásárolt, s erre egy házat építtetett 10 J0 frt értékben. — Erre nézve az egyedüli tanú — Kozma Mihálynak vallomása, ki az állítólagos telekvásárlásnál jelen nem volt, és sem a vételár, sem az építési költségek mennyiségéről tudomással nem bir, figyelembe még akkor sem volna vehető, ha azon vallomását az ellenbizonyitékul felhozott G. H. alatti okiratok nem erőtlenitenék meg." „A felperesi kötelesrész mennyiségét illetőleg, nem tagadta alperes, hogy a 2. sz. a. ajándékozási ügylet ke7