Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 92. szám

366 sasági viszony Brachfeld Gyula czég társával, de ez 3-ik személyekre nézve befolyással nem lehetett mindaddig, mig ezen szerződési viszony megszűnte Brachfeld Ármin czégjegyzésének törlése által nyilvánvalóvá nem tétetett; ezt pedig alperesek tenni elmulasztván, ez által mintegy ők magok folytatták Brachfeld Gyulával a társasági viszonyt Brachfeld Ármin hagyatéka erejéig; — Mert továbbá azon körülmény, hogy felperesek Brachfeld Ármin haláláról tudomással birtak, az 6 jóhiszeműségüknek ártalmára nem lehet és a 3-ik személyeket a czég irányában megillető kedvezménytől őket meg nem foszthatja azért, mivel felperesek a F. alá csatolt váltókat a különböző pénzintézetektől sajátjukból beváltván, ezek jogutódjaikká váltak és igy kevesebb joggal és kedvezménnyel Brachfeld Ármin örökösei irányában nem birhatnak, mint melylyel ezen pénzintézetek birtak, midőn még a váltók birtokosai voltak; az pedig, hogy ezen pénzintézetek Brachfeld Árminnak az örökösök által közzé nem tett halálával szemben jóhiszemű 3-ik személyek voltak, kétségbe nem vonható. De mivel továbbá felperesek látván, hogy alperesek Brachfeld Ármin czégtörlését nemcsak hogy nem eszközölték, de sőt Brachfeld Ármin és fia ezégnek Brachfeld Gyula által való nagy összegek erejéig tortént terheltetését nyugodtan nézték,— jogosítva voltak azt hinni, hogy ezen czégjegy/.és és terheltetés Brachfeld Ármin örököseinek határozott beleegyezésével töriént, — holott a halotti levélnek a váltótszéknól való egyszerű bemutatása is elegendő lett volna annak meggátlására, a mit azonban alperesek tenni elmulasztottak;—és a fentiekkel szemben a 16 sz. a. tekintetébeu tett előterjesztés figyelembe sem jöhet. „Az összes fent előterjesztettekkel szemben kinált főeskük is mellőzendők voltak; mert azon eskü által bizonyítani kívánt körülmény, hogy felperesek Brachfeld Ármin ha'áláról tudomással birtak felpereseknek aziránybani beismerése által feleslegessé vált. (Vége köv.) Semmitószék teljes tanácsülés! döntvénye. A Semmitószék n<>vemb. 21-ki plenáris ülésében következő kérdés vétetett tanácskozás alá: Ingatlan csődvagvonra a csődbiróság által elrendelt éa a telekkönyvi hatóság által foganatosított árverési cselekmény ellen beadott jogorvoslat felülvizsgálatára a Semmi'ős ék hivatva van-e, vagy nem? Ezen kérdés következő döntvény által intéztetetett el. „Tekintve hogy mindazon esetekben melyekben a telekkönyvi hatóság a törv. renduirtas szabályai szerint jár el, az eljárása ellen alkümazanió jogorvoslatok tekintetében is a tör. rendtartás szabályai szolgainak iranyadokui; „tekintve továbbá, hogy a csődbíróság által ingatlan csődvagyonra elrendelt árverést a megkeresett telekkönyvi hatóság a törv. rendtartás szabivyai szerint foganatosítja: „ezeknélfogva ingatlan csődvagyonra a csődbíróság állal elrendelt es a telekkönyvi hatóság által foganatosított árverési cselekmény ellen beadott jogorvoslat felülvizsgálatára a törv. rendtartás 442. §-sza értelmében a kir. Semmitószék van hivatva." (23796. szhoz) Jogesetül szolgált: A ,,Magyar schvaiczi soda s vegygyár" társa>ág megbukván, a csőd választmány bukott ingatlanjainak, nevezetesen Nagy bocskói gyártelepének 8 tartozékainak árverés utjáni eladatását határozta el; minek folytán a tömeggondnok kérelmére a bpesti váltó-keresk. törvényszék f. év apr. 23. —• 32073. sz. végzésével a csődválasztmány fentebbi határozatát jóváhagyta; és megkeresésére a m.-szigeti tszék mint telekk. hatóság f. év május 18. — 3530. sz. alatt agyártelepre, melynek földterülete N.-Bocskó község 4S5. stb. sz. telekjben foglaltatik, az árverést elrendelte s azt foganatosította. Az árverési cselekmény, illetőleg eljárás ellen Halpert Náthán a több más je'zálogos hitelezők, ugy a kir. kincstári jogügyek igazgatósága aemm. panaszt adtak be — kik közül Halperth s mások azt visszavonták, Ku mik s többen pedig azt fentartották. A Semraitőszék következő eg határozott: „Kuzmik Miklós s társainak semm. panasza, miután csődhitelező minőségük 8 ezáltal panasztételi jogosultságuk igazoltatott, elfogadtatván, —ennek fdytán az árverési cselekmény hivatalból megsemmisitetik (297. §. l.p.) 8 a tszék ujabb törvényszerű e'járáara utasitatik. — A kir. kincstári jogügyi igazgatóság panasza azonban elvettetik. „mert a perr. 439, 440, 441, 459. §§. rendeletéből kifolyólag, az árverést telje-itő biróság s annak kiküldöttje arról, hogy az árverési cselekmény által szerzett jogok s elválalt kötelezettségek, ugy az árverési feltételeknek teljesítése a törvény korlátain belől biztosiitassanak, — hivatalból gondoskodni tartozván, — ebből önként következik. — hogy az esetben, ha árverezőként megbízott jelentkezik, az erre vonatkozó meghatalmazás, mind kül kellékeire, mind tartalmára nézve megvizsgálandó s a megbízott az árverésre csak ugy bocsátandó, ha, meghatalmazása a törvény kívánalmainak megfelel. „A kir. kincstár képviseletében megjelent s legtöbbet ígérő megbíz jtt által bemutatott s a m.-szigeti bánya8 jószág igazgatóság által 18/8. sept. 9. kiállított meghatalmazás azonban, miután ez a perr. 553. §. rendeletéhez képest, hitelesítési záradékkal el nem láttatott; miután továbbá abban az mondatik, hogy a megbízott a kincstár mint jelzálogos hitelező* képviseletében, az árverésnél részt vehetett, és a kitett ügyszámmal felhivott utasítás értelmében vét-ajáulatot tehetett, sem külalakja, sem tartalma tekintetében, a törvény kellékeinek meg nem felelvén, nevezett képviselő az árverésre bocsátható, a az általa tett ígéret mellett, az elárverezett fekvőség, a meghatalmazás fent' bbi hiányánál fogva, a kir. kincstárra, mint legtöbbet ígérőre leüthető nem volt. „A csodhitelezők panaszában felhozott azon indok, hogy az árverési feltételek ellenére, a kincstár képviselője a bánatpénz letétele nélkül az árverésre nem bocsáttathatott, hogy az árverés a külföldi lapok utján eszközlendő közhírré tétel nélkül szabálytalanul tartatott meg—figyelembe nem vétethetett,— „mert a csődtömegnek törvényes képviselősége a kincstár megbízottját, — figyelemmel a kincstár részére első he'yen bekebelezett zálogjogra, bánatpénz nélkül is árverezőnek elfogadván, — a csóMhitelezők e tekintetben panaszt nem emelhetnek: mert továbbá a perr. 434 435. S§. az árverési hirdetménynek szokás szerint és csak a hivatalos lapok utján eszközlen ló közhírré tételét kívánván, — azon állítás, hogy a hirdetmény külföldi lapck utján is közhirré teendő lett volna, a törvényben nem talália alapját, — miután a felhivott 434. íj. a törvény által meg nem kivánt hirdetmény módozatát a felek ki-