Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 91. szám

362 ság i'leje alatt szerzett vagyon közőssége is, az azon időbeli törvények szerint bírálandó meg." „Az ó'sis. pat. 12. §-sza tehát nyiltan felhagyja elbírálását annak, hogy váljon az 1873. jul. 9-én elhalt üzv. Csató Iuiréné szül. Szegedi Rozáliának leltározott hagyatéka az 6, vagy korábban (1815-ben) elhalt férje vagyonát képezi-e? — a miből önként folyik, hogy özv. Csató Iinrénó halálával felpereseknek mint az 1845. évben elhalt Csató Imre jogutódainak jelen perreli fellépése igazolt, és hogy kereshetőségük el nem évült. „Ezt igazolja egyébiránt még azon körülmény is, hogy volt honi törvényeink az ősi javak tekintetében egy családi hitbizományi állapítottak meg, s hogy az ily ősi javak — kivéve bizonyos szükségelt eseteket —a családnak fentartandók voltak. „Tekintve tehát azt, hogy a kérdéses m u t u a fassiónak bizonyító ereje mint közokiratnak a perr. 165. §. értelmében alperesek által maggyengitve nem lett; tekintve, hogy ezen mutua fassió is az ősi javak elidegenítését, eladását é- megterhelte ését kizárta, s csak a haszonélvezeti jog lett Csathó Imre leánygyermekeinek kirekesztésével lekötve; „tekintve azt, hogy volt honi törvényeink szerint a hagyatéki bíróság általi átadás szükségelt nem volt, s felpereseknek igényelt tulajdoni joguk — volt honi törvé nyeink fennállása idejére vonatkozik, — az első bir. Ítélet megváltoztatásával felperesek kereshetőségi joguk megállapítandó volt. „Miután azonban az igényelt fekvőségek tekintetében a bevett bizonyítékokhoz képest első birói itélet nem hozatot s az ügyiratok e tekintetben első hirói elintézést nem nyertek,az első biró ezek teljesítésére utasítandó volt." A legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletének hhagyá^ával, felperesek kereseti jogát megállapította oly hozzáadással, hogy felperesek e végre kitűzendő tárgyaláson, az időközben életbelépett s a kereset tárgyára vonatkozó telekjkönyvnek felmutatására, a kereset tárgyának telekk. rend. és hr. szám szerinti megjelelésére felhivandók, és alperesek e részbeni meghallgatása után, a további törvényszerű, jelesen a szükséges bizonyítási eljárás foganatosítandó. Indokok: „A gyula fehérvári káptalan közhitelű okmány erejével biró N. a. kiadványa tanúsítása szerint, özv. Csató Imréné Szegedi Rozáliának haszonélvezeti joga 1845-ben elhalt férje Csató Imre ősineme>i javaiban nem törvényes özvegyi jogon, hanem a köztük 1838. okt. 1. kelt mutua fa>sion alapszik, mely szerint Csató Imre mindazon nemesi ősi jószágait, melyek őt illetik birtokában vannak, vagy birtoka alá kerekedni fognak, hagyja és legálja nejének Sz gedi R>záliának oly móldal, hogy ősi birtoka alá jött vagy jövendő jószágait birhassa háboritás nélkül, mig özvegységben n vét viselendi, minden mások ós leánygyermekei kirekesztésével haláláig, —ugy mindazonáltal, hogy azoból semmit el ne idegenithessen, el ne adhasson s ne terhelhessen." „Ezen a két házastárs s a férj gyermekei jogait szabályozó szerződéssel szemben nem voltak kötelesek felperesek az ős. ny. pat. 9. §. alapján keresetüket 1 év alatt bejelenteni, miután joguk igényeik érvényesítésére, attyuk illetőleg nagyattyuk ósi javaihoz csak az özvegynek 1873. jul. 9. bekövetkezett halála után nyílt meg. „Ep oly kevéssé voltak kötelesek azon ny. pat. ll.§. értelmében az attyai javak iránti öröklési igényeiket az özvegy irányában bejelenteni, mert Csató Imréné azokat nem a törvényen alapuló özvegyi jog, hanem az érintett szrrződésí jog czimen bírta; az ily házassági szerződések pedig az ósis. pat. 12. §. szerint nemcsak a házasfelek között, hanem harmadik személyek jogait is illetőleg kötelező eróben maradtak. Ezeknélfogva felperesek kereseti joga sem elenyészettnek sem elévültnek nem tekinthető." (1878. nov. 5.— 9547. sz. a.) Váltó-kereskedelemjogl döntvények. Azon esetben, midőn ai eladó a tevő által át nem vett áruk eladalását eszközli, kártérítési keresettel nem öir, ha a romlásnak ki nem tett áru eladotasa iránti szándékáról a vevőt törvénynek megfelelöleg nem értesítette. A kötlevél azon kitétele „Lieferbar bis 15. december'' nem foglal magjban oly megállapodást, mintán a határidő a teljesítés lényeges minőségéül jeleltelett volna ki. Kohlman Károly zólyomi fakereskedő — Perczian és Grillusz beszterczebányai fakereskedő,bej. czég e. 179 frt 3 ) kr. iránt a z ó I y omi járás- mint keresk. biróság előtt pert indított — melyben f. év jan. 31. — 6G9. sz. a. itélet hozatott — melyben alperes a kereset értelmében elmarasztatott, következő i ndokolással: ,,mert alperes beismeri, hogy felp. czégtől a kötlevél szerint szállított 500 db. deszkának, a kikötött időben való átvételével késedelmeskedett, s hogy alperes ugyanakkor az átvételnél az azok árát is köteles lett volna kifizetni; ő azonban mind egyiket, mind másikat elmulasztotta; minélfogva felperes jogosítva volt (ker. tör. 351. 352. §§.) a szállított deszka árut vevő rovására a 347. §-banfoglalt szabályok szerint eladni s egyúttal a kár megtérítését igényelni. — Alperes azon kifogása, hogy a deszka elárverelése nem a perrend szabályai szerint történt, figyelembe nem jöhet, mert a keresk. törv. szerint nem peres ügyekben, ily árverés megtartására elegendő egy hiteles személy közbenjötte, s az árverés a fél kérelmére bármikor eszközölhető, ha egyik vagy másik felet késedelem terheli. — Mintán végre alperes a kártérítés, illetőleg árkülönbözet s a perenkivüli eljárásnál felszámitott költségek magassága ellen kifogással nem élt — ennélfogva a ker. törv. idézett £§. értelmében a kártérítésben és perköltségben marasztalandó volt. A kir. tábla alperes f(lebbezéfére f. év má'us 15. — 1Q20. sz. a. az első biróság Ítéletét indokaiból helybenhagyta.— A Legf. ítélőszék következő ítéletet hozott: ,.Mindkét alt-ó bírósági itélet tuegváltozfattatik, felperes keresetével eluta>itatik, a perKÖltségek kölcsönösen megszüntetettnek— sa felébb zés költségeit, melyek az 5 fit ügyvédi <lijjí?l 11 frt 15 krban állapíttatnak meg, — alperes maga viseli. Indokok: „Kétséget nem szenved, hogy felperes, miután alperes az A. alatti kötlevél érteimébeu szállított faáru átvételére nem jelentkezett, a ker. törv. 351. §. alapján jogosítva volt, az árut alpf-res veszélyére és költségére valamely közraktárba, vagy magán személynél letenni, vagy azt a 347. §-ban előirt módon eladni. — De rnMőn felperes az utóbb nevezett jogot t. i. az eladást választotta, tartozott volna egyszersmind azt az eljárást követni, melyet a törvény annak érvényesítése tekintetében előszab. — Azon elhatározás ugyanis, hogy az áru eladassák, magában foglalja felperes azons/ándékát, hogy alperestói a szerződés teljesitése helyett kártérítést köve-