Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)
1878 / 83. szám
Budapest, 1878. péntek, november 1. 83. szíím. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogesetek: Kisajátítás vasutakra. — Bizt. kárfelvétel.—Bünt. jogeset. —Semmitőszéki döntvények. Jogeset. A vasúttársaság a kisajátított ingatlan kisajátítási vételárát, a hirdetményi eljárás előtt, de jóhiszemiileg /izélvén ki,— /. i. annak, ki a telekkönyv behozatala előtt a községi egyedi kimutásban,a kisajátítón földbirtok tulajdonosának volt elötüntette, s ki akkor annak tettleges birtokában is volt,—annak másodszori megfizetésére nem kötelezhető — annak részére, kire tett az, de később beszavatolva, s ki most a kisajátított vagyon telekkönyvi tulajdonosául jelenik meg. Ügyvéd Corujan Gyula által képviselt Margitás Anna Deák Jozaicáné ügyvéd Schilling Ottó által védett M. keleti vasúti társaság és Margitás Filimon ellen kisajátítási vételárhoz való igény iránt a b. hunyadi jbiróság eló'tt pert indított — mely 1878. évi február 23-ikán 395. sz. befejezett perben 1878. márcz. 3J-án kö\étkező végzés hozatott: Alperes m. keleti vasút társaság köteles a kis-sebesi 53 tjkv 142, 143. hr. számú ingatlanaiból, a kis sebesi egyedi kimutatás szerint kisajátitott területért kialkudott 751 frt 34'/2 kr. o. é. kártalanítási tőkét 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt kifizetni. A perköltségek egymás irányban kölcsönösen megszüntettetnek. Felperesi ügyvéd munkadija saját felével szemben 28 írtban,— első alperesé 20 frt, másod alperesé 15 frt o. é. törvényesíttetnek. Mert a kolozsvári kir. törvényszéknek 6069. — 876. számú hitelesített másolatban becsatolt birtokbaadási okmányával igazolt, hogy a kis-sebesi 53 tjkbe Margitás Kosztán tulajdonául felvett ingatlanok és azokból a kissebesi egyedi kimutatás 21. tétele szerint kisajátitott területért járó 751 frt 34V2kr. kisajátítási ár összegig Margitás Ana Deák Iozaiczánéuak adatván át, a tulajdonjogot azon ingatlanokra lett bekebelezéssel megszerezte, s igy azok felperes által jogosan igényeltetnek. Alperes m. ke leti vasut-társaság felperes ezen igénykeresete jogosultságát beismeri, de azt állítja, hogy midőn a m. keleti vasuttársaság által a kisajátítás eszközöltetett, a helyszínelés nem történvén meg Kis-Sebes községében, s miután a kisajátítás eszközlése alkalmával azon ingatlanok Margitás Filimon másod alperes birtokában voltak, vele mint jóhiszemű tulajdonossal szerződött, miután ezen szerződés elhn senki által felszóllalás nem történt, a kisajátítási árnak a hirdetményi határidő előtti jóhiszemű kifizetéseért nem köteleztethető annak másodszori kifizetésére. Alperes ezen védelme azonban tekintetbe nem vétethetik, mivel a Magyar korona országaiban levő vasutak külön telekkönyvvezéséről kiadott 1868. évi I. törv. czikk nevezetesen annak 19. §-a határozottan kimondja, hogy aválalat képviselője csak is a telekkönyvi hatoságnak a hirdetményi határidő lefolyása után tett értesítésére köteles a kisajátítási összeget kifizetni, és pedig a mely tételeknél sem ellenvetés, sem igénybejelentés nem tétetett azoknak a kikre az egyedi kimutatásba felvéve vannak, a többieket pedig birói letétbe helyezze. Az idézett törvény ezen rendelkezése, ha első tekintetre figyelmen kivül is hagyatik, alperes társaság az igényelt összeg megfizetésében elmarasztalandó volt; mert a m. kir. vasútépitészeti N.-váradkolozsvári vonal igazgatósága és Margitás Filimon között 1868. évi november 19-én létrejött adásvevési szerződés 3-ik pontjában a szerződő felek által határozottan kiköttetett, hogy a kisajátítási ár kifizetése az 1868. évi I &<5 törv. czikk 19-ik §-a értelmében, csak is a hirdetményi határidő lefolyása után fog eladónak kifizettetni, esetleg igénykeresetnél birói kezekbe tétetni. — Az idézett törvényezikk és a szerződés fennebbi szavaitól való eltérés első alperest egyedül terhelvén, kereseti jogának Margitás Filimon elleni fentartása mellett, az igényelt összeg egyedüli kifizetésére volt kötelezendő. — Jelen perben másodalperesként szereplő Margitás Filimon védekezése, hogy ő felperes Margitás Annánál az igénytárgyát képező hagyatéki vagyonra nézve kibékült, és őtet kielégitette, s igy felperes mint Margitás Kosztán örököse által ezen kártalanítási összeg jogtalanul igényeltetik, miután az egy külön per és bírálás alá tartozó ügy, jelenben tekintetbe vehető nem volt. — A per költségek és ügyvédi képviseleti dijak megállapítása a prdts 252. §-a által igazoltatik. A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. május 31. — 3967. sz. a. ítéletével a jbiróság végzését helyesebben ítéletét indokainál fogva, és még azért is helybenhagyta. „mert jóllehet az egyedi kimutatásban is a kisajátitott ingatlan a Margitás Kosztán hagyatékául van kitüntetve, — 1-ső r. alperes a jelen per tárgyát képező kisajátítási vételárt Margitás Filimonnak az 1868:1. tezikk 17. §. szerint előszabott hirdetményi eljárás bevezetése előtt, a nélkül, hogy ehhez való jogosultsága kimutatva lett volna, — kifizette. „Alperesek által felhozott azon körülmény, hogy felperes a szülői hagyaték, s igy a kisajátitott ingatlanra nézve 2-od r. alperes által kielégitetett, — ha igazoltnak tekintetnék is — a később keletkezett és hivatalból bekebelezett jogerejü átruházási okmánuyal szemben ügydöntóleg ezen perben figyelembe nem vétethetett. „Végül Margitás Filimon a per tárgya kisajátítási vételárának I-ső r. alperes részére leendő megfizetésében, ezen perben azért nem marasztaltathatott, mert ezen kérdés alperesek mint egymással szemben nem álló peres felek között, ezen per rendén megvitatva nem volt." Lapaink köv. száma az ünnepek miatt eeak n?>veiiK>er 8-án jelenik meg. 83