Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 83. szám

330 A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával, felperest keresetével elutasította, a perköltség s ügyvédi dijakra nézve a kir. tábla Ítéletét hhagyván; Indokok: „Habár a kissebesi 53. sz. telekjkönyv í-zeriat, azon ingatlanság, melyből 751 frt 34 kr. erejéig egyrész a M. keleti vasút társaság részérő kisajátitatott tulajdonul, jelenleg felperes nevén áll; habár továbbá a becsatolt s 18 76. aug. 8. kelt birtokba adási okmány szerint felperes javára a kérdéses 751 frt 34 kr. összeg is beszavatoltatott, — felperes mind a mellett elutasítandó volt; mert a persorán tagadásba nem vette, hogy a községi hivataltól szerzett adatok nyomán az egyedi kimutatás 21 tétele szerint mint Margitás Koszta hagyatékának tulajdonosául másodrendű alperesként beidézett Margitás Filimon van kitüntetve, s a kisajátítási eljárás alkalmával az érintett iugatlanságnak ő volt tettleges birtokában. Ily helyzetben pedig tekintve, hogy e tényt a bemellékelt egyedi kimutatás is tanúsítja, — 8 hogy a kisajátítás és az ennek folytán Margitás Filimon által 1869. april 12-én a kereseti összegről kiállított nyugta alkalmával a telekkönyvek Kissebesen behozva még nem voltak; következőleg tulajdonosul azon tettleges birtokos volt tartandó, kit a községi előjáróság szerint a készitett kimutatás illyenül tüntetett fel, 1-ső r. alperes jóhiszemüleg fizetvén ki a követelésbe vett 751 frt. 34 kr összeget Margitás Filimonnak —• annak másodszori megfizetésére annálkevésbé kötelezhető; mert a beszavatolási okmány csak 1876. évben, tehát akkor kelt, midó'n a kérdéses öszszeg már kifizettetett, s mert az, hogy a mondott okmány 2-od rendű alperesként állott Margitás Filimon közbejöttével jött volna létre s jogerőre emelkedett, nemcsak igazolva nincs, sőt annak tartalma ez utóbbi által a perben mégis támadtatott, ki az 1874. nov. 24-én kelt, felperes által kiállitott elismervénnyel azt kívánta bizonyítani, miszerint felperes minden örökségi igényeire ki lévén elégítve, a kereseti összeghez sincs joga. „Mindezeknélfogva, habár 1-ső r. alperes a kisajátítási összeget az 18n8. I. tcz. szerinti hirdetmény előtt fizette ki, — minthogy azt jóhiszemüleg eszközölte; s minthogy a felperes által felhívott beszavatolási okmány, a keresetet 1-ső r. alperes ellenében jelen esetben meg nem állapítja, — s legfeljebb arra jogosítja fel, hogy a mennyiben Margitás Filimon a kisajátított ingatlanságnak tulajdonosául helytelenül lett volna az egyedi kimutatásban kitüntetve — ez ellen léphessen fel — mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával stb. stb." (1878. okt. 8. — 9035. sz. a.) Jogeset. A biztosító társaság szabályai szerint a megbízott állal teljesített kárfelvétel^ eltakarítás előtt, a társaság által felülvizsgáltathatván, ha e két kárfelvételi összeg közt elterés mutatkozik, a biztosított felre nézve a felülvizsgalati összeg tekintendő kötelezettnek, ha az annak szakértői bizottmány általi elintézését igénybe nem venné. Fürszt Károly, utóbb ennek örökösei felperesek — azAssicurationi Generáli triesti biztositó társaság ellen a bpesti tszék előtt 1872-ik évben 6188 frt s jár. iránt pert inditott és miután az 1874. évi 37010. sz. a. itéb-t s azt helybenhagyó 1875. évi 14051. sz. másodbirósági ítélet, az ugyanazon évi 8773. sz. harmadbirósági végzéssel feloldatott, az ebben kijeleltek teljesítése után — a tszék 1877. szept. 18. — 25472. sz. a. ujolag következő Ítéletet hozott: „Alperes köteles felpereseknek 6 188 frt tőkét, ennek 1872. július 26-tól járó ö % kamatait és 220 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett m-gfizetni, s a kísszibandó ítéleti illetéket viselni. J?elpereai ügyvéd dijai s költségei 220, alperesié 180 frtban állapittatnak meg saját feleik irányában. Indokok: „Azon tény körülmény, hogy felperes a jég kár esetről a bejelentést a biztositád bárczi 8-ik §-a értelmében kellő időben és formában megtette, minden kétséget kizárólag be van bizonyítva Keppich Emil és Friedmann Mihály tanuk hit alatti vallomásával és azzal, hogy alperes társaság a kár felbecslését, elrendelte, és kiküldöttje ezen becsüt tettleg foganatosította is. „A kár mennyisége tekintetéből alperes bizto-itó társaságnak jogában áll a kárt azonnal vagy később, de nem a letakaritásontúl kipuhatolhatni; ezen a 9. ?j-ban körülirt intézkedéshez képest a kár az alperes társulat részéről meg is becsültetett ugy, mint ezt a 3. '/. alatti becslevél tanúsítja. Ha alperes ezen becsünek felül vizsgálását szükségesnek találta, ezt a most idézett §. értelmében a letakaritás előtt kellett volna eszközlésbe vennie, holott a 2-ik sz.. a. becsatolt becslési jegyzőkönyvből, valamint a fennidézett harmadbirósági határozat értelmében kihallgatott szikértők s tanuk vallomásából kitűnik, hogy az ujabbi kárfelvétel már a letakaritás után történt, azt pedig, hogy felperes a szabályokban megirt idő előtt takarított volna be, alperes nem is állította; mibó'l kitűnik, hogy alperes nem járt el a biztosítási feltételek értelmében, és igy akár mennyiségének alapjául, — a 2. sz. a. illetőleg a III-ad bírósági határozat értelmében kihallgatott tanuk s szakértők vallomásai, s ezek által megállapított kárösszeg, — nem szolgálhat; hanem csakis a felperes által csatolt s alperes kiküldötte Frinkl Theoííl által felvett kár becsű vétethetett, — melynek, s mint kártérítési összegnek a kereset indítástól járó 6 °/0 kamatai, s a prdts 251. g, értelmében a költségek megfizetésére alperes kötelezendő volt. A kir. tábla — alperesnek 1877. okt. 11. beadott felebbezése fzlytán — 1878. február 19. — 58539. sz. a. helybenhagyta a törvényszék ítéletét következő indokokból: „Minthogy felperes kereseti követelésének jogosultságát, az alp bizt. társulat által kiállitott •/. a. biztosítási bárczára állapította, és alp. társulat is az 1. sz. a. szabályok értelmében védekezett: ezen biztosítási bárczán foglalt alapszabályok tehát mindkét perben álló félre nézve zsinórmértékül szolgálnak, s az ügy elbírálásánál szigorú értelmezésük szerint figyelembe veendők." „Ezen alapszabályok 15. §. értelmében alp. társulatnak joga van ugyan a saját megbízottja által teljesített kárfelvételt felülvizsgáltatni, — de a 15. §. világosan s határozottan azt is mondja, hogy azon esetben, ha a károsult sem a becslést elfogadni, sem a szakértő bizottmány intézkedésének magát alávetni nem akarná, az esetben a társulat megbízottjának becslése képezi a kártéritési öszszeg alapját: ugyanazért az alperes által becsatolt 2. sz. okmány nem vehető bírói figyelembe. „Alp. társulatnak az alapszab. 8. §-ra tett hivatkozása, ha e tekintetben felperesi tanuk vallomása figyelembe nem is vétetnék, mind a mellett az mellőzendő°volt, mert alperes saját beismerése szerint, a bíróilag eszközlött intvényében felperest a 3Ü78 frt felvételére felszólította,