Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 82. szám

326 „Ámbár II. r. felperes csak egy 40 frt értékű kaszálót és készpénzben 10 írt 80 krt kapott, — s így illetőségére nézve kielégítve nincsen, — mégis követelése többi részével alperes irányában, ki illetőségén felül csak 60 frt 33V3 krnyi értéket bír, — elutasitandó volt. A legf. ítélőszék — az időközben elhalt alperes özvegyének fel ebbe zésére — következő ítéletet hozott: „A budapesti kir. tábla Ítélete, az I. r. felperest elutasitó s ezáltal nem felebbezett részében érintetlenül, — egyéb részeiben pedig indokaiból hhagyatik — annyival inkább: „mert nincs bizonyitva, hogy II. r. felperes, akár férj bez menetelekor, akár más alkalommal lemondott volna örökösödési jogaivói; az ő öröklési igényei pedig, nem a féi jhez menetelekor, hanem az örökhagyónak h dálakor érvényben volt törvények szerint birálandók el. (1878. szeptember 17. — 6159. sz. a.) Jogeset. A csereszerződés különösen a részletfizetés kötelezettsége tekintetéből — megszűntnek nem tekinthető azáltal, hogy az illető fél a terheket az általa cserébe adott földbirtokról szerződésszerüleg nem törlesztette, midőn a földbirtok szerződőtársára bekebelezne van, ezáltal cserebe adott ház azonban az illető hibáján kívül közbejött visszárverés folytán elveszett, mielőtt a törlesztési kötelezettség ideje megérkezett volna. Mittelman Áron képviselve Kajuch József pesti ügyvéd által — Figdor Ármin e. a bpesti YL—VII. ker. jbiróság előtt 5600 frt fizetésére pert indított, melynek letárgyalása után — a jbiróság f. év febr. 1. — 4201. sz. Ítéletével alperest a keresetben s járulékaiban elmarasztalta az esetre, ha felperes leteszi a főesküt arra: „Hogy a kereseti A. szerződés 1877. okt. 25-én közmegegyezéssel hatályon kívül nem helyeztetett." Egyszerstnindalperest 300 frt bírság fizetésére kötelezte, és az összes iratokat jogerőre emelkedés uián a bpesti tszék fenyítő osztályához áttétetni rendelte következő indokokból: „annak megjegyzésével, hogy a sommás eljárás természeténél, da a perr. 115. §. rendeleténél fogva is a csak több tárgyalás megtartása után hivatkozott Osvald Sándor tanú kihallgattatása elrendelhető nem volt; továbbá, hogy honi törvényeink az irá-beli szerződéseknek szóbelileg való hatályon kívül helyezését nem tiltják; és hogy kétoldalú szerződéseknél, az egyik fél kötelezettsége teljesítésének elmulasztása, a másik szerződő felet mindaddig, míg a szerződés közmegegyezéssel vagy birói határozattal hatályon kívül helyezve nincs, kötelezettsége alól fel nem oldja, azt csak arra jogositván fel, hogy saját jogait is a maga utján érvényesítse, — miután a beügyeltek szerint a perdöntő körülményt az képezi: váljon a kereseti követelés alapjául szolgáló szerződés hatályon kívül helyeztetett-e vagy sem. s az e tekintetben kihallgatott tanuk vallomása bizonyítékot nem nyújt, — felperes pedig az odakínált főesküt elfogadta, — azt annak megítélni s alperes marasztalását attól függővé tenni kellett, annálinkább, mert alperes az A. szerződés 4. 5. pontjai alapján visszkeresetet nem támasztott. A kihallgatott két. tanú az alperes által vitatott körülményről tudomással nem birván, de nem is bírhatván, alperes ellenében a perr. 195. §-nak szigora volt alkalma/andó. — Végül alperes részéről a hamis tanú szerzés bűncselekményének jelenségei mutatkozván, az iratok bünfenyitő törvéyszékhezi áttétele elrendelendő." A kir. tábla f. év május 27. — 8503 sz. a. aze. bír. ítéletet a bünfenyitő tszékhez való áttételre nézve hhagyta — egyebekben megváltoztatta, s felperes; korésetével elutasította, — bírságolásnak helyét nem találván s perköltséget nem ítélvén meg; Indokok: ,,Felperes keresetét az A. csereszerződésre álbipitja. — azonban beismeri, hogy nem teljesítette ezen szerződésben elválalt azon kötelezettségét, melynélfogva az általa alperesnek cserébe adott ingatlanra bekebelezett terheket a szerződés keltétől számított 6 hó alatt töröltetni tartozott : minthogy pedig e mulasztás miatt a cserébe adott ingatlan szerződésszerüleg átadottnak sem tekinthető: felperes a szerződés teljesítését, különösen pedig a jelen per tárgyát képező részlet fizetésre nézve jogosan nem követelheti. — A birságra nézve megváltoztatandó volt. tekintettel Rotter J. azon vallomására, hogy a felek beszélgetése alkalmával ugyanazon helyiségben jelen volt." stb. A legf. ítélőszék következőleg ítélt: ,,A kir. tábla ítélete az ügy érdemére nézve megváltoztatik, és az első foly. bíróság ítélete hagyatik helyben annak indokaiból, de azért is, mert alperes beismeri,hogy a cserébe adott domahidi birtok telekkönyvileg az ő nevére van bekebelezve, valamint beismeri azt is, hogy a felperes részére átadandó ház már 1877. évi jan. 13-án visszárverés utján eladatván, felperes birtokában többé nincsen; — ily helyzetben pedig tekintve, hogy felperes a cserébe adott birtokra bekebelezett terheket, a szerződés kelte után csak 6 hónappal, — vagy is a cserébe adott háznak visszárverés utján történt eladása után tartozott törleszteni; azáltal tehát hogy a cserébe adott ház elvesztése után, a cserébe adott birtokról a terheket nem törlesztette, — a szerződést megszűntnek tekinteni nem lehet — a kir. tábla ítéletét megváltoztatni, stb. ,,A kir. tábla Ítélete az iratok áttételére s a bírság s perköltség megszüntetésére nézve indokaiból hhagyandó volt " (1875. szept. 26. — 8J00 sz. a.) Semmitöszék teljes tanácsülést döntvényei f. év október 8-áról. Ezen plénumban következő kérdések kerültek szőnyegre: I. Bir-e az Ausztria és Francziaország közt az írói és művészeti tulajdonnak kölcsönös oltalmazása iránt 1866 ik évi dec/.ember ll-én létrejött államszerződés Magyarországban hatálylyal ? És ezen kérdés következő elvi határozattal döntetett el: „Tekintve, hogy az irói és művészi tulajdon oltalmazása iránt az Osztrák Magyar monarchia és Francziaország köz( az 1866-ik éri decz. 11-én létrejött államszerződés hatályának tartama abban évszám szerint meg nem halároztatott, hanem a helyett 15 ik szahaszában az mondatott ki: miszerint ugyanaz addig marad rvényben, mig a vele egyidejűleg kötött kereskedelmi szerződés hatályában fentartatik; — ezen utólag az ország törvényei köze igtatott szerződés pedig az 1878. évi XVIII. tezikk folytan jelenleg még érvényben van, „tekinlne továbbá, miszerint abból, hogy az irói és művészi tulajdonra vonatkozó kérdésbeni conventió az 1867-ki