Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 82. szám

Budapest, 1878. kedd, október 29. 82. szám. Huszadik évfolyam. T IB Tartalom: Jogesetek: Osztályrész kiadása. — Csereszerződés. — Semmit, plénumok. Jogeset. Az egyik lestvér apai osztályrésze, a volt jobbágyok közölt megállapítandó, ha nem igazoltatott, hogy az akár férjhez menetelekor, akár más alkalommal örökösödési jogáról lemondott volna, és midőn öröklési igényei nem a férjhezmenetelekor, hanem az örökhagyó apának halálakor érvényben volt törvények szerint birálandók el. Fogarassy Gyula ügyvéd által képviselt Pál Imre és Pál Zsuzsánna N. ecsedi lakosok — Budaházy Mihály ügyvéd által védett Pál István ugyanoda való lakos ellen 1871. évben a fennállott n. károlyi törvényszék előtt inditott s Ítélettel ellátott, a kir. ítélőtábla 55339. sz. végzésével pótlás végett leküldött, s az idó'közileg feloszlatott nkárolyi kir. tszék helyébe lépett szatmári tszék előtt, a Nagy-ecsedi 267. sz. tjkönyvben foglalt ingatlanokból osztály illetőség kiadatása s jár. iránt folytatott rendes perben — 1877. nov. 10. — 4687. sz. a. következőitélet hozatott: „Felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek, — felperesi ügyvéd munkadijai s kiadásai 45 írtban alperesi ügyvédé pedig 42 frtban mindeniknek saját ügy fele irányában állapittatnak meg. Indokok: „Alperes a persorán hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásával beigazolta azt, hogy a keresetbe vett birtok — ámbár tjkönyvileg még a néhai őr. Pál István nevén áll — osztály tárgyát nem képezi, mert I. r. felperes a közös édes apa által még annak életében éppen oly telekkel, és a határban nyert külső földel osztályrészébe kielégíttetett. — II. rendű felperes pedig még 1830-as években rendszerint kiházasittatván, minden öröklési igénye — mint akkori volt jobbágy leány kielégittetvén, az által további keresete attya vagyonára nézve elenyészett, — minthogy továbbá a kihallgatott tonukkal az is beigazoltatott, hogy a nagyecsedi 267. sz. tjkönyvben felvett pusztatelken kivül alperes csak egy darab kaszálót nyert örökségképen, a többi ingatlanságot saját szorgalmával szerezte, — végre a tanuk vallomásával kideritve van az is, hogy a telekkönyvek készítésekor a közös apa nevére tévedésből vétetett fel a 267. sz. tjkönyvi ingatlanság, mert az már akkor alperes tulajdona volt, — ezeknél fogva felperesek keresetükkel elutasitandók voltak annyival inkább, mert a 12877/876. P. sz. végzésben foglalt utasításhoz képest nem adták elő, hogy mely telekjkönyvben vannak felvéve azon birtokok, melyeket néb. édes atyuktól kaptak örökség fejében, és melyek a kir. Ítélőtábla 20387/874. sz. végzése folytán szintén felbecsülendők lettek volna; a perköltségek az ügy természeténél s peres felek egymáshozi viszonyainál fogva voltak kölcsönösen megszüntetendők, —arz ügyvédek dijai pedig a prdt. 252. §-hoz képest lettek megállapítva." A kir. tábla — felperesek s alperes felebbezésére — 1878. márcz. 18. —71321. sz. a. Ítéletével a tszék ítéletét I. r. felperes elutasítására s a perköltségekre nézve helybenhagyta, — II. r. felperest illetőleg azonban megváltoztatta olyképen, hogy alperes tartozik Pál Zsuzsannának apai osztályrésze fejében 60 frt 33*/3 krt s ennek az örökhagyó elhalása idejétől — 1864. aug. 22-től 6°/0 kamatjait végrehajtás terhe mellett megfizetni, — követelése többi részével II. r. felperes alperes irányában elutasitatván — következő indokokból: Alperes azon előadását, hogy a közös atya Pál István gyermekeit megosztoztatta s az apai vagyonból teljesen kielégítette, a felperes tagadásu ellenében nem bizonyította; mert kihallgatott tanúi az osztály megtörténtét állítják ugyan, ebbeli vallomásuk azonban felperesi ellenkérdésekre adott ellentmondó feleleteik folytán figyelembe nem vétethetett; — s igy alperes azon állítása is, hogy a telekkönyvi felvétel hibás, csak annyiban vétethetett figyelembe, mennyiben alperes kihallgatott tanúival igazolta, hogy a 267. sz. telekjkben 284 h. r. sz. alatti belsőségen levő házat ő épitette, — ugyanazon telekjkönyvben foglalt kaszálókat pedig ő irtotta, illetőleg a helybeli szokáshoz képest ő tartotta fenn. — Felperesek az osztály megtörténtét átalában tagadták ugyan válaszukban, de azt, hogy alperes elleniratában tételenként előszámlált ingatlanokat, illetőleg készpénzr kaptak — tagadásba nem vették; ekként örökhagyó Pál István hagyatéka a 284 h. r. számú és 99 frtra becsült belső telek, — 673 h. r. számú és 80 frtra becsült szántóföld, — 1489. h r. számú 5 frtra becsült szántó és 242;) sz. s 250 frtra becsült szántóföldben állapitatván meg; melyhez felpereseknek hallgatag beismerésük szerint a közös apa által kiadattak, s az 1840:8. tcz. 2. §. szerint osztályrészükbe beszámitandók értékét, jelesül I. r. felperesnek kiadott és 250 frtra becsült belsőséget, a határdombnál levő 3 darab, összesen 110 frtra becsült szántóföldet, s az Otyütben levő 10 frtra becsült kaszálót, — továbbá II. r. felperesnek kiadott méh-kelemai s 40 frtra becsült szántóföldet, s alperesi tanuk szerint adott 40 vftot vagyis 16 frt 80 krt hozzáadva, —• tészen a három testvér között osztály alá eső attyai vagyon értéke 8' 0 frt 80 krt; — miből egyre2l>3 frt 66'/3 kr. esik. — Minthogy pedig alperesnek 284 hr. sz. belsőség, — tovább 1484 h. r. és 2429 h. r. szántóföld — összesen 354 frt értékben birtokában van, — őt az illetőségén felül levő 60 frt 33'/3 kr. értéknek, s ettőli 6°/0 kamatainak II. r. felperes Pál Zsuzsanna részére leendő megfizetésében marasztalni kellett. „Első rendű felperes hallgatag beismerése szerint nemcsak belsőséget, három darab szántóföldet és egy darab kaszálót, — hanem az 1876-ik évi május 6. kelt becslési jkönyv utolsó pontjában tett nyílt beismerése szerint a 673.hr.sz.kaszálót is—összesen 180fi t értékben, s igy illetőségén felül kapván, keresetével ez okból elutasitandó volt. 82