Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 81. szám

Budapest, 1878. péntek, október 25. 81. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Biztosított fél fizetési késedelme (Vége).— Keresk. döntv.— Büntető eset. — Semmit, döntv. Jogeset. A belgrádi illetőségű jogositott fél slb. stb. (Vége) A bpesti ki r. tábla — felperes 1877. aug. 10-én beadott felebbezésére — 1878. márczius 5. — 48756. sz.a. megváltoztatta a tszék Ítéletét s alperest a kereset értelmében elmarasztalta—ugy 75 frt perköltségben is,—következő indokokból: „Alperes azon kifogása, hogy felperesnek nincs joga az A. szerződés alapján alp. társulatot magyarországi képviselősége által beperelni — az első bir. itélet indokain felül még azért sem vehető figyelembe, mert a törvény csak a peres felek alperesi állását azok állami kötelékéhez képest szabályozza különbözóleg; de a magyar birodalomban létrejött ügyletekből folyó felperesi jogra nézve, a bel- és külíöldii-k közt különbséget nem tesz." „A kereseti kérelem tartalmára nézve következő ténykörülmények döntő befolyásunk : „Az A. bárcza 1872. május 22. állitatott ugyan ki, de csak később lépett hatályba, mert alperes azt/?, levele szerint csak május 31 én küldötte le pancsovai ügynökéhez, felperesnek leendő átadás végett." „Minthogy alperes ezen ügynökét D. szerint egyszersmind oda utasitotta, hogy azon okból, mivel felperesnek neje akkor gyermekágyban lebetegedő volt, felperesnek a bárczát D. szerint csak nejének lebetegedése utáni 6 hét lefolytával, orvosi megvizsgáltatása után kiadatni rendelte; „minthogy ehhez képest, tekintve, hogy a nő F. a. keresetlevél szerint 1872. június 29-én régi — vagy is július 11 én uj naptár szerint lebetegedett, — az, hogy a bárcza csak ezen naptól számitott 6 hét lefolytával, tehát aug. közepén, illetve 22-én adatott át felperesnek a pancsovai ügynök által, annál bizonyosabbnak vehető, mivel alperes nem is állítja, hogy az ügynök a neki adott utasítást megszegte, s felperesnek a bárczát — ámbár az a reversálist, miként az 5 •/. a. mellékletből kitűnik, nem irta alá, a meghatározott 6 hét előtt adta volna át; „minthogy végre alperes M. a. levelében felperes biztosítási ajánlatának elfogadását, tehát a szerződés életbeléptét, felperes nejének szülés utáni 6 hét alatti teljes felgyógyulásától tette függővé: „kéíséget nem szenved, hogy a bárcza 1872-ik aug. közepén, illetve 22-én hatályba lépett. „Ezek szerint a szerződés 1872-ik aug. 22-én lépvén életbe, felperes a dijnak ugyanakkori lefizetése, által ezen naptól számitott 1 évre, a szerződésben részére kikötött jogokat megszerezte. „Felperes neje G. alatti halotti bizonyitvány szerint 1873. aug. 3/15-én elhalálozott s arról alperes, mit maga sem tagad, kellő időben értesitetett; s minthogy a halál azon évben történt, melyre felperes a dijat lefizette, — alperes n ár ezen okból marasztalandó volt. „De felperes a dijat második évre is alperes saját beismerése szerint már 1873. július 6-án tehát az első év utolsó napját •— 1873-ik aug. 22-ét sokkal megelőzőleg lefizette; miáltal, minthogy alperes ki nem mutatja, hogy ezen dijat felperesnek azonnal visszaküldötte, s azt 4. 6. sz. mellékletek szerint csak 1873. szept. 2-án, tehát felperes nejének halála után bírói letétbe helyezte,—felperes a részére kikötött jogokat a további évre is megszerezte.* „Alperes azon ellenvetése: hogy a bárc/ának 2. §-sza s keltéhez képest a díj fizetésének s a szerződés életbeléptének időpontja 1872-illetve 1873. május 22 ke volt azért, mert felperes, midőn a bárczát sokkal ezen időpont után átvette, a szerződésnek ezen említett szakasza ellen kifogást nem tett, — a fentiek s azon oknál fogva figyelembe vehető nem volt, mert maga alperes beismeri, hogy az első díjfizetés nem történt május 22-én és mert a szerződéshez mindkét fél tényleg később, felperes névszerint csak 1872. aug. 22 én és pedig alperes intézkedése folytán járult hozzá, azáltal pedig a bárczának ezen pontokra vonatkozó részétől közös megállapodás folytán elállottak, illetve szokat módositották;" A legf. ítélőszék mindkét alsó birósági itélet megváltoztatásával, alperest a keresetben s kamatokban elmarasztalta, ha felperes pótesküt tasz arra, hogy „0 az A. alatti okirat szerint 1873. május 22-én esedékessé vált biztosítási dijrészlet lefizetése iránt Nikololits N. Péternél, mint az alp. társaság belgrádi ügynökénél, az emiitett lejárati nap előtt jelentkezett; a dijt e napon s ezután is többször lefizetni ké-z volt; de az ügynök tőle a pénzt felvenni nem akarta, okul adván, hogy a dijnvugtát alperestől még nem kapta meg." A perköltséget mindenesetre megszüntetvén kölcsönösen, — az ügyvédek dijait saját feleik irányában külön-külön 75 írtban állapította meg. Indokok: „Felperes keresetjoga kétséget nem szenvedhet, mert ő alperesben azonbizt. társaságot perelte meg, a melyei A. szerint biztosítási szerződésre lépett. — A Semmitőszéknek 1874-ik évi 9472. sz. határozata szerint is, melylyel az eljáró tszék illetősége megállapitatott, a kérdés csak az lehet: ..tojjon a belgrádi illetőségű felperes a Triestben kell A. szerződés alapján jogosítva volt-e alperest magyarországi képviselősége által idéztetni peröe?—Erre nézve pedig eloszlatnak minden kétséget a D. H. J. fí. L. s U. alatti levelek, melyekben az alperes képviselőség Belgrádot a maga üzletkörébe tartozónak Dyilvánitja, s mint a triesti Azienda assicuratrice magyarországi képviselősége intézkedik a belgrádi ügynökség iránt, és különösen a felperesnek is kérdéses biztosítási ügyében. „Az ügyérdemét, illetőleg tisztán áll az, hogy a felperes által kötelezett második évi biztositási dijrészlet 1873. május 22-én járt le. így van ez világosan kikötve SLZ A. szerződésben, mit felperes az első évi dijrészlet lefizetésekor, fentartás nélkül elfogadott; és nyilván beis-