Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 79. szám

pedig a fáknak fennállva vagy levágva leendő átadása iránt feltétel nem foglaltatik, alperes ellenében csak is azon kötelezettség volt biróilag megállapítható, hogy akár fennálló, akár levágott állapotban a megvett fákat felperesnek, a midőn az átvételre jelentkezik, átadni tartozott volna. ,,Azonban alperes ezen szerződésbeli kötelezettségének nem tett eleget, mert Angyal Imre, Beígér Hermann, Pfeifer András és Althauser András tanuk hit alatt egyhangúlag vallják : hogy midőn felperes több izben az átvételre megjelent, nem hogy senki a fát neki át nem adta, de azok átadhatlan és átvehetlen állapotban voltak, miután az utak eltorlaszolva, az alperesi beismerés szerint is csekély mennyiségű tölgyfa a sok másnemű fa által eltemetve, elzárva volt, s csakis mind vevő, mind eladó által kiállitandott közös erővel lehetett volna a tölgyfákat elvinni: de alperes eladó még május hóban sem kezdette meg a kihordatást. „Alperesi azon védelem sem jöhet birói figyelembe, hogy ő a 3. sz. a. csatolt levél szerint felperest értesitette, hogy a tölgyfák már elvihetők; mert ez 1873. évi aug, hó Í3-án történt; — már pedig felperes egy márcz. 16-án kötött szerződés alapján az általa ismét kereskedelmi forgalomba szánt és a czélból vett tölgyfák átadására 5 hóig várakozni köteles nem volt, annyival kevésbbé; — miután alperes nem vette tagadásba, hogy felperes a fáknak elvihető állapotba leendő helyezése iránt őtet több izben felszóllitotta. „De nem tett alperes szerződésbeli kötelezettségének az átadás elmulasztása által eleget azért sem; — mert Kr ss Ferencz, Angyal Imre és Pfeifer András tanuk hit alatt vallják, hogy a tölgyfák vastagabbjai az uradalom által saját részükre fentartva és uradalmi bélyeggel el látva lettek és ekként, ha a fák hozzáférhetők lettek volna is, felperes azokat más tulajdoni jogának megsértése nélkül el nem vihette volna; s mert hogy melyek voltak felperes által megvett fák ? alperesi részről kijelöltettek volna, alperes nem is álliíj<». „Mindezen körülményekből kifolyólag alperest kellett szerződést szegőnek tekinteni, és mint ilyent az 1875. évi XXXVII. tcz. 277. §-ához képest a felvett foglaló kétszeregének f Itétlen megfizetésében marasztalni. , Foglaló után kamatok nem járván, azok megítélhetők nem voltak. „Minthogy pedig felperes kártérítési követelésének, alapja kétségen kivül áll, s csakis összege nem bizonygathatott be, a p. I. r. 237. §-hoz képest felperesnek az összegre nézve a becslő eskü volt megitélendő, és letevése esetén alperes a kártérttési követetelésben marasztalandó. ,,A kamatokat alperes nem kifogásolván, — megitélendők voltak. ,,A becslő eskü le nem tevése esetén mindkét fél részben ycsztts lévén, a költségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. „Miután a perbeli előadásokból és bizonyitéki eljárásból az derült ki, hogy alperes nem tett eleget szerződésszerű és eladói minőségből folyó kötelezettségének alaptalan viszonkeresetével elmozdítani kellett. A kir. tábla -.878. június 15. — 2924. sz. a. az első' birósági Ítélet indokaiból hhagyta. A legf. ítélőszék alperes további felebbezésére a kir. tábla Ítéletét a 220 frt 20 kr. kártérítési összegre s kamataira ugy a megítélt perköltségekre nézve felhivott indokaiból hhagyta; ellenben a foglaló kótszeregére vo15 natkozólag mindkét alsó bír. ítéletet megváltoztatta é* alperest csak 50 frt foglaló fizetésében marasztalta. ,,mert mind a korábbi jogszabályok, min 1 a keresk. törv. 277. szerint azon esetre, ha a szerződést nem teljesítő fél az által ellenfelének okozott kár megtérítésére köteleztetik, — ez csak a foglalót meghaladó összegben Ítélhető meg; alperes tehát, ki a szerződés nem teljesítése által felperesnek okozott kár megfizetésében marasztaltatott, — nem volt egyszersmind a foglaló kétszeregének fizetésére, hanem csak a kapott 50 frtnyi foglaló visszafizetésére kötelezhető." (187á. okt. 14. — 701. sz. a.) §emniit5s;eekl döntvények. A lakfelmondási érlesitvények eszközlése a közjegyzők hatáskörébe levén utasítva, ott hol azok léteznek, annak teljesítésére a bíróságok rendszerint nem kötelezhetők. Hermán Franki s fiai czég kérvényt adott be a bpesti VI. — VII. ker. jbirósághoz aziránt, hogy lakfelmondása Temesvári László s társaival, mint bérlő s albérlőkkel birói uton közöltessék. A j bíróság f. é. május 10. — 18)56. sz. végzésével azt hivatalból visszautasította, a perr. 8. §. a. p. illetve 51. §. alapján, minthogy az ! 874: 35. tcz. értelmében ily beadványok illetőleg abbeli kérelmek teljesítése a körjegyzők hatáskörébe tartozik. Kérvényező se m in. panaszszalélt; mert a végzés a bpesti lakfelmondási, belügyministerileg helybenhagyott, s érvényben levő szabályokkal ellenkezik, — de a közjegyzői törvénynek sem felel meg, mivel abbban kényszer eljárás nincs megállapítva. A Semmitősz ék azt el vetette ; „mert a közjegyzőkről szóló 1874:35. tcz. 93. §. szerint az ily lakfelmondási értesitvények eszközlése, ése körül követendő eljárás, a közjegyzők hatásköre s teendőihez van utasítva; ezek teljesítésére tehát a bíróság ott, hol közjegyző létezik, a felhivott törvény 25. §-ban jelzett eset kivételével, kötelezve nem levén, az eljáró biróság azáltal, hogy a panaszttevőnek közvetlenül a biró-ághoz intézett lakfelmondási kérvényét, az idézett törvényre való utalással visszadatni rendelte, végzése megsemmisítésére okot nem szolgáltatott." (1878. aug. 28. — 12869. sz. a.) A közjegyzők nincsenek elzárva attól, hogy mint tömeggondnokok, a csődtömeg érdekében, sommás úton tárgyalandó kereseteket a birósng előtt érvényesíthessenek. Matics János közjegyző mint gr. S'.écsén Adolf csődtömeggondnoka — Altvirth Ferencz e. 300 frt iránt az Újvidéki jbiróság előtt sommás pert indított, melynek letárgyalása után a jbiróság még 1876. évben Ítéletet hozott. Ez felebbeztetett. A kir. tábla 1878. május 22. kelt átirattal az ügyiratokat a Semmitőszékhez a 304. §. alapján felterjesztette; mert a csődtömeg képviseletében Matics János mint tömeggondnok lépett fel, holott az 1874:35.tcz. 70. §. értelmében az ily minőségben fellépni nem volt jogosítva; de azonfelül tömeggondnoki minőségét sem igazolta. A Semmitőszékitta 304. §-szt alkalmazhatónak nem találta; „tekintettel arra, hogy a felhivott törvény rendelete ez esetre alkalmazást nem nyerhet, — shogy a csődtömegérdekében és sommás úton tárgyalandó keresetek érvé79*