Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 79. szám

314 A legfőbb ítélőszék mindkét alsó birósági ítéletet megváltoztatván, alperest a keresetben elmarasztalta s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette; Indokok: „Az I. a. adománylevélböl kitűnik, hogy Aradvármegyében 4 helységet és egy 1256 holdnyi erdőt, mely utóbbi azonban még per alatt á'.lctt, Bochdánovics Dávid s általa 4 testvére, kik közül egyik Bernárd, az alperes attya — adományban nyerték, és pedig 60.150 frt felülfizetés mellett. Az A a. okiratban pedig Bochdánovics Dávid 1808. nov. l-jén arra kötelezte magát, saját s adományozott testvérei nevében is, hogy ha a per alatti erdő is birtokukba adatik, ezért még külön 5315 frt 3/4 krt tartoznak fizetni. „Azt, hogy a kérdéses erdő utóbb per utján megnyeretett, s a birtokhoz hozzácsatoltatott, maga alperes sem tagadja, de ezt a keresetlevélhez csatolt többi okiratok is tanúsítják. — Nem tagadja továbbá alperes azt sem, hogy a kérdéses erdőt Bochdánovics Dávid birtokába vette, s hogy azon utóbb ennek halála után oldalrokonai megosztoztak; elleniratában maga alperes állitja, hogy a Zimbrói birtok tulajdonosa, hol a kérdéses erdő feküdt, Bochdánovics Sándor lett, mint B. Dávid örököse — ki Kövér József tanú vallomása szerint, alperessel mint testvérével 1847-ben osztozott meg Bochdánovics Dávid javain. „Kitűnik továbbá a H. a. okiratból, hogy B. Dávid a per tárgyát képező tartozását 1844-ik évben ismételve beismerte s annak megfizetésére magát kötelezte, mi által az alperesileg vitatott elévülés megszakitottnak tekintendő." „Ily tényállással szemben alperes azon két fő kifogása, hogy ő Bochdánovics Dávid után nem örökösödött, s hogy ennek A. s U. alatti egyoldalú lekötelezése, a többi testvérek meghatalmazása nélkül, alperest mint egyik testvér fiát nem kötelezheti, tekintet alá nem jöhet; mert az adományozottak s örökösei az adományból folyó kötelezettségeikre nézve egvaránt s egyetemleg felelősök. Ily kötelezettséget képez a kérdéses erdő térségért B. Dávid által, többi adományozott társai nevében is elválalt felülfizetési összeg, mint világos adóság megfizetése; mert alperest a 3. sz. okirat sem menti fel ezen kötelezettség alól, sőt inkább az is ellene bizonyit; mert az csak arra szolgáltat tanúságot, hogy az adományozott 4 testvér közül alperes attya megfizetvén az J. a. felülfizetési összeg negyedrészét, u. m. 15000 frtot, az adomány tárgyátképező 4 falu közül egyiknek azonnal birtokába lépett, — ezenfelül mint szinrén közös terhet magára válalta, hogy a beiktatási s egyéb az adományból folyó költségek '/^-részét ő fogja fizetni;—Bochd. Bernárdnak az adomány értelmében a 3. sz. okirat 3. p. szerint tulajdonjoga azáltal is korlátoltatván, hogy az átvett helységet csakis családbelinek idegenítheti el; az erdőkre nézve pedig a 2-ik pontban azon rendelkezés tétetett, hogy azok csak B. Dávid intézkedése szerint használhatók; ezen az adományozottak közt létrejött intézkedés tehát a 3. sz. a. emiitett adományos helység ezen természetét s az azzal járó kötelezettségeket, nemhogy elenyésztette, sőt inkább fentartotta; s tekintettel arra, hogy alperes maga elismeri, hogy a 3. sz. alattiban emiitett helységet attya után örökölte; tekintve, hogy az örökség teherrel jár, s hogy az A. a. adóság az alperes által örökölt birtokot, épen ugy terheli, minta többit—egyetemleges kötelezettségénél fogva alperest mint örököst síb. marasztalni kellett —ebbó'i folyólag viszkeresete többi öröktársai ellen a maga épségében fentartatván." ,,A kereseti ősszeg kiszámítása s mennyiségére nézve alperesnek azon egyedüli ellenirati ellenvetése: hogy az a scála aláesik — birói figyelembe nem jöhet, mert felperes válaszirati előadására, hogy az F. okiratban a kereseti összeg a scála szerint s^ámitatott, alperes viszonválaszában észrevételt már nem tett. „Az hogy az ősiségi pátensben kiszabott elévülés jelen pertárgyára nem alkalmazható, már az 1-ső birósági ítéletben kellően indokoltatok —a kamatok is csak a per kezdetétől szintén annak indokából Ítéltettek meg — különösen azért is, mert az erdő birtokbavételének ideje kimutatva nem lett." (1878. sept. 21. — 7078. sz. a.) Kercskericlemjogi döntvény. Azon esetre, ha a szerződési nem teljesítő (él az ezáltal ellenfelének okozott húr megtérítésére köteleztetik, ez csak a foglalót meghaladó összegben ítélhető meg s a foglaló kétszerege megi (élésének helye nincsen. Vollenstein Rókus — Engel Adolf ellen 320 frt 20 kr. kártérítési tőke és járulékai iránt 1876-ik évi május hó 26-án a pécsi tszék mint keresk. bíróság előtt kereskedelmi rendes pert indított, melyben 1878. május 2ü. — 10 ,84. sz. a. következő ítélet hozatott : „A birói illetőség megállapíttatik; s alperes kötelez tetik 50 frt foglaló kétszeregét 100 frt o. é. összeget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek feltétlenül megfizetni: — mégis ha fdperes leteszi a következő becslő esküt: „Én Vallenstein R>kus esküszöm a mindentudó és mindenhitó Istenre, hogy Engel Adolf ;>1 perestől 1873. évi márczius hó 16-án megvásárolt 200 ' Q láb tölgyfa elhordásának megkísérlésére forditott költségeim 170 frt 2) krt tesznek ki:; esküszöm továbbá, hogy ezen 2U00Dláb tölgyfának másutt 1 ókrjával okvetlen szükségelt drágább megvétele által nekem 100 frt kár okoztatott.Isten engem ugy segéljen." — Ezesetben köteleztetik alperes Engel Adolf pécsi lakos felperesnek még 22 J frt 20 kr. kártéritési tőkét; ennek 1873. június hó 1-től járó 6°/0 kamatait és 58 frt 26 kr. biróilag mérsékelt perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni és az illetéket viselni. „A becslő eskü le nem tevése esetén felperes a 220 frt 2 ) kr. kártéricés iránti keresetével elmozdittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, s a kincstári illetéket a felek közösen viselik. — Alperes viszonkeresetével feltétlenül elmozdittatik. Indokok: „A birói illetőség az 1875. évi deczember hó 1-én kelt i^azságügyministeri rendelet 30. §-a alapján volt megállapítandó, miután ezen §. a kereskedelmi törvény hatályba lépte előtt keletkezett ügyletekből folyó pereket a kereskedelmi biróságok hatásköre alól el nem vonta. ,.Az ügy érdemét illetőleg: ,,Az A. alatti szerződés szerint a megvásárolt fák az elvitel előtt pontosan megmérendők és feljegyzendők lettek volna, mely feltételből, de az adásvételi ügylet természetéből is folyik, hogy Engel Adolf alperes az eladott fákat vevőnek átadni tartozott volna; miután pedig felperes önmaga beismeri, hogy szerződés kötése alkalmával az erdőben létekor az erdő már vágás alatt volt, és a tölgyfák levágatása ellen óvást nem tett; a szerződésben