Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 79. szám

Budapest, 1878. péntek, október 18. 79. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Adományozottak egyetemleges kötelezettségeik. — Keresk. döntv. — Semmit, döntv\ Jogeset. Az adományozottak s örököseik, az adományból folyó kötelezettségeikre nézve egyaránt, segyetemieg felelősök, amily kötelezettséget képez, valamely adományozott birtokért a kincstár irányában eltálalt felülfizetési összeg terhe is: A m. k. Kincstár — Bochdánovics György e. 1445 frt 8V2 kr. iránt 1876. februárban a borosjenői tszék alőtt pert indított, mely az aradi Iszékhe/. áttétetvén, ez állal 1877. nov. 28. — 15ü81. sz. a. Ítéltetett: „A kereseti összegnek részre leszállítása mellett alperes köteles 28J frt 172/10 krt — perkezdéstőli kamataival megfizetni, a perköltségek kölcsönösen megszüntetetvén s alperesi ügyvéd dija 46 frtban állapitatván meg — következő indokolással: „A kereseti jog átalában megállapitatott, mert az A. Budán 1808 nov. l-jén kelt kötelező nyilatkozat alapján nébai Bochdánovics Dávid kötelezte magát s jogutódját, az adománvozott birtokhoz kapcsolandó erdŐ-szaporulatért járó összeget 1445 frt 85^ krt megfizetni. — Hogy pedig az adományozás idejében még peres erdő szaporulat 1828. sept. i 9-én tényleg az adományozott birtokhoz kapcsoltatott s adományozottnak átadatott, az a per során kétségbe nem vonatott, — de különben is bebizonyulta nem kifogásolt B. C. D. E. F. okirattal. „Ezekhez képest alperes azon kifogása, hogy a kereseti jog az ősis pátens értelmében megszűnt, alaposnak nem találtatott; mert a per tárgyát nem az ezen pátens által megszüntetett adományozási és ősiségi rendszerből folyó peres kérdés képezi; hanem tárgya a kincstárt illető lejárt liquid követelésnek megfizetése, melyet a kincstár az A. s //. okmányok szerint biztositott, saí.I. okmányok tanúságaként el nem évült jog alapján követelhet. „De megállapítandó volt a kereseti jog különösen alperes ellenében. Mert habár igaz, a mint ez a kihallgatott tanuk vallomása által bebizonyult, miszerint alperes nem is egyenes leszármazó örököse néhai Bogdánovics Dávidnak, a mint az után épen nem örökölt; — ez mindazonáltal figyelembe nem vétethetett, mert a jelen perben, illetőleg a kereshetőségi jo"; megbirálásánál, döntő körülményként az tekintetik, hogy az /. alatt c-atolt adományJevél szövege szerint alperes, az abban megnevezett „Davidi Bochdánovics ac per eum 4 germanis fratribus suis, ut pote: Bernardo, Floriano Davidi et Greorgio" közadoinányosok egyikének jelesen Bernárdnak törvényesen leszármazott örököse s az adománylevél szerinti adományosok törvényes jogutódja. „Eszerint azon kifogás, hogy néhai B. Dávid után nem örökölt, s hogy a közadományosoknak néhai B. Dáviddal szemben csak virtuális joguk volt, — ittfigyelembe nem jöhetett; és végre felperes az alperest keresetlevelében nem is mint B. Dávid örökösit, de mint annak s a többi közadománynsok oldalági, s attyát tekintve, egyenes leszármazó jogutódot kéri marasztalni." „Azonban nem lehetett a kereseti összeget kizárólagosan alperes ellenében megítélni; mert az 1. adománylevél s a NB. beigtatási jkönyv szerint az adományozott birtok az 5. testvérnek adományoztatott u g y a n, s habár az A. kötelező téritvényben a felperesi követelésnek az összes érdekelt testvérek s utódaik általi kifizetése van lekötve, — szorosan vett egyetemlegességeli kötelezettség az érintett téritvényben niucs kikötve, •— még kevésbé oly egyetemlegesség, mely felperesnek jogot adna, a többi életben levő jogutódok mellőzése mellett, a majd 70 éven át megváltozott viszonyok ellenére, az érdekelt család egyetlenegy tagján, az összes jogelődöket terhelő követelést megvenni, — annálkevésbé, mert az alperes által 3. alatt csatolt s felperesileg nem kifogásolt adásvevési szerződés alapján, alperes attya noha mint közadományos van kitüntetve, az adományozott birtok azon részét, mely neki jutott osztály részül, pénzen vette; hogy pedig a megvett birtokon kivül, az adományból jogelődjei után mit sem örökölt — fent kifejtetett. — Ide járul, hogy a felperesi követelés dologbani joggá nem válván, a követelés alperes ellenében, mint az adományozott birtok egyrészének tulajdonosa ellen, még az oknál fogva sem érvényesíthető kizárólagosan. „Ez okoknál fogva a kereseti követelésnek csak ötödrésze ítéltetett meg, fenmaradván a kincstár joga, a még hátralevő */s részt a többi 4 törzs utódjai ellen érvényesíteni." stb. stb. A kir. tábla fel- s alperes felebbezésére 1878. marcz. 12. — 3110. sz. a. a tszék ítéletét megváltoztatván, felperest keresetével egészben elutasította, — a perköltség megszüntetése hhagyatván. Indokok: „Az adománylevél szerint, az abban érintett birtokok első sorban Bogdánovits Dávidnak s az adománylevélben megnevezett testvéreinek, csak mint lehető utódainak lettek adományozva, s ennek folytán a kérdéses terület is egyedül annak részére lett átadva." „Az adománylevél alapján tehát ezen testvérek, vagy jogutódaik az adományozásból folyó kötelezettségek teljesítésére egyedül az esetben lehetnének kötelezhetők, ha az adomány javakbani részesülésük igazoltatott volna.— Tekintve azonban, hogy felperes azt, miszerint alperes apja az adományozott ingatlanokból részesült, s alperes mint leszármazó örökös azokban örökösödött volna, ennek határozott tagadása ellenében mivel sem bizonyította; — az A. alatt egyedül Bogdánovics Dávid által kiállított kötelező irat pedig az abban emiitett testvérekre nézve, a felhatalmazás igazolása nélkül, kötelezettséget magában nem foglalhat — „az első biróság ítéletét ezen oknál fogva a per érdemében megváltoztatni stb. kellett". 79