Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 5. szám

18 az alperesi ellenvetések nem forognának fenn — nincsen igazolva." , . „Épen ugy nincs igazolva felperesi részről áihtott birtoklás és kezelés; egyfelől azért, mert felperes mint akkori időben kiskorú az 1791. 2. cz. 1. p. valamint az oszt. p. tk. értelmében is gyámi hatalom alatt álván — önrendelkezési képességgel nem birt; de más felől felpe­res a birtoklás s kezelés gyakorlatában azáltal is gátolva volt, mivel ha állana is azon állítása, hogy b. Jósika Jó­zsefné nem volt gyermektelen simplex vidua s az apai hagyaték a fiuk s leányok közt egyaránt örökölhető — a hagyatéki vagyon használata, következőleg birtoklása s kezelése is a H. T. K. I. R. 102. cz. 1. §. értelmében b. Jósika Józsefnét illeté hitves tartás (intertentio conjuga­lis) czimén." így tehát felperes sem törvényes örökösnek, sem a tulajdonnak birtokbavétel általi megszerzőjének nem le­vén tekinthető — tulajdon elismerés iránti keresetével elutasítandó volt; — mivel alperes mint jogszerű birto­kos, s bíróilag elismert tulajdonossal szemben, sem a kö­vetelt tulajdon jog czimét, sem a tulajdon megszerzését nem bizonyította. A marosvásárhelyi kir. tábla 1877. jun. 11. — 4176. sz. a. az első biróság ítéletét indokaiból helybenhagyta. (Vége köv.) Kereskedelem jogi döntvények. A legf. Itélöszéktöl. Az adós abbeli védekezése, hogy hitelezőjével bizonyos időben telt összeszámolásakor, az áru vásárlásból származott összes tartozásait végleg kiegyenlítette, — el nem fogadható, midőn önmaga beismeri, mikép még azon összeszámolás és ki­egyenlítés uün is tett annak részére fizetéseket. Königsberger Gross czég — Weiss Lá­zár e. 190 frt 29 kr. iránt a bpesti V. ker. járás mint keresk. biróság előtt pert indított 1876. májusban. A jbiróság 1S77. jun. 4. — 23474. sz. Ítéletével alperest marasztalta ha felperes főesküt tesz, hogy az 1872. nov. 28-ki boldog-kereszturi vásáron alperes s fel­perest közt létrejött egyesség folytán, felperes a kapott 320 frt készpénz s kapott váltókkal magát végleg ki­egyenlítettnek nem nyilvánította; különben elutasittatik stb. következő indokolással: „Alperes beismeri, hogy az A. könyvkivonatban foglalt árukat megrendelte, csak hogy azt állitja misze­rint az összes tartozást 1873. febr. 23. leszámolás utján kifizette (26435. jk.) 4626. sz. jkben pedig azt állitja, hogy 1872. nov. 28. fizette ki; az ezen időn túl tett meg­rendeléseket pedig váltókkal egyenlitette ki; végre ezen jkönyvben azt állitja, hogy az összes megrendelt áruk 1872. nov. 28. készpénzzel?s váltókkal fizetettek ki. Fel­peres tagadása ellenében alperes Czim Simon tanujával igazolja, miszerint felperes az alperessel az 1872. nov. 28. vásáron leszámolt, mely alkalommal adott alperes neki egy 400 ftos s egy 200 néhány ftos váltót, melyek Pes­ten jelenlétében fizetettek ki; mely tanú valja továbbá mikép azután tett ugyan alperes megrendeléseket, de ezek készpénzel egyenlítettek ki; az ellenkérdésre azt felel­vén mikép alperes tu<lta nélkül, neje kérelmére volt Pes­ten felperesnél, s a kereseti követelést barátságosan akarta kiegyenlíteni. — Miután alperes a felp. könyvek ellen kifogást nem tett; a tanú vallomása pedig ellenmondáso­kat tartalmaz, de alperesi védelemmel is ellenkezésben van; annak mellőzésével, mint a 20—30 ftos tételek iránt felhívott tanuk kihallgatásának is, nem különben a kamatok iránti kifogásnak is ; miután a 20—30 frt ki­fizetése a könyvkivonatban elismertetik, de a per érde­mére nincs is befolyással; a kamatok pedig a ker. törv. 285. §. értelmében járnak — a kifogásának igazolására alperes által egyébb bizonyíték hiányában, a megkinált s felperes által elfogadott eskü felperesnek odaítélendő volt." A bpesti kir. tábla 1877. okt. 8. — 4502. sz. a. az e. b. ítéletet megváltoztatta és alperesnek itélte oda a pótesküt arra: „hogy 1872. nov. 28. a felperesi czég tagjával Königsberggel minden addigi tartozásokra nézve összeszámolt s akkor felperes czég összes követelését részint váltókkal részint készpénzzel egészen kiegyenlí­tette" — és ennek letétele esetére felperest keresetével el­utasította; ellenkező esetben alperes 161 írtban elmarasz­taltatik stb. „Indokok: Az A. könyvkivonatból kitünöleg felperes az 1872. nov. 28-ig alperesnek szállított áruk egyenlege s kamatai fejében követeli a kereseti összeget. Tekintve, hogy ezzel szemben alperes tanuja teljesen vi­lágos s határozott vallomásában félbizonyitékot állított elő arra nézve, hogy épen a könyvkivonat ,Tartozik' ro­vatában, utolsó keletkezésének napján felperes összes kö­veteléseit kiegyenlítette; hogy tehát miután a könyvki­vonatban későbbi vásárlások bevezetve nincsenek, — fel­peres könyvei alapján alperes ellenében többé mit sem követelhet. — Ezen félbizonyiték teljes próba erőre eme­lése végett kellett a pótesküt odaítélni alperesnek. — Az eskü le nem tételére alperes a 161 frtban elmarasztalandó volt, mert a könyvek helyes vezetését kétségbe nem vonta; s a kamatokra nézve csak azon kifogással élt, hogy a kivonatban felszámított kamat kamata nem kö­vetelhető stb. stb." A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét megvál­toztatta és az első biróság Ítéletét hagyta helyben, alpe­rest eskületétele esetére, felperesnek 15 frt 20 kr. per­költség fizetésére is kötelezvén. „Indokok: Mert alperes a D. hitelességére nézve meg nem támadott könyvkivonat ellenében csak azt hozza fel, hogy 1872. nov. 28. felperessel összeszámolván, összes tartozását 32 » frt készpénz fizetés s váltók kiállí­tása által végleg kiegyenlítette; s ennek igazolására Czim Simon tanura hivatkozik:" „Miután azonban alperes ebbeli állítása megczáfol­tatik alperesnek saját beismerése által, mely szerint az állítólagos végkiegyenlités után is teljesített fizetéseket 30 és 20 frt erejéig; azon védekezése pedig, mintha ezen fizetések onnan erednének, hogy sógornéje Fischer Mó­riczné által tett vásárlásokért felperes őtet terhelte volna meg — az A. könyvkivonat szerint valótlannak bizo­nyult; a mennyiben az szerint az állítólagos végkielégí­tés után ilynemű terheltetés elő nem fordult; és miután a felhívott tanúnak kimondása, nemcsak a fentebbieknél, de annálfogva is, mert az — alperes tartozásának meny­nyiségéről, — az állítólagos végkiegyenlitéskor teljesí­tett készpénz fizetés összegéről, — a kiállított váltók ér­tékéről — s így a végkiegyenlités főmozanatairól tudo­mással nem bir: póteskü által kiegészithető részbizonyi­tóknak el nem fogadható. — Annálfogva a tábla ítéletét, megváltoztatni stb. kellett."

Next

/
Thumbnails
Contents