Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 5. szám

Budapest, 1878. kedd, jau. 15. 5. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: öröködési jogeset. — Keresk. döntvények — legf. ítélőszék és Scmmiíőszéktől. — Sernm. döntv. Jogeset (báró Jósika József utáni öröködés.) A fiágoni örökösök az özvegy birtokában maradt javakra öröklési ig nyeiket törvényszerűen bejelentvén, s azok fiágoni jogon nekik jogérvényesen oda ítéltetvén, át is adatván, — ugyanazon javakat a leányágbili jogutód csak erősebb jogczimen követelheti; l i. annak kimutatásával,hogy az ö öröködési joga a fiágbeliek örökjogát megelőzi. Azon állítólagos mulasztásból, hogy a fiágágoni örökösök joguk érvényesítésére a pert csak az özvegy s nem az örökhagyó leánya ellen is indították, utóbbi részére nem származhatik tulajdonijog oly javakhoz, melyekbeni öröködésre tör vényszerint nincs is hivatva. Báró Jósika Thekla özv. Hollaky Ferenczné (néhai b. Jósika József leánya) mint felperes, — báró Jósika Lajos, Leo, Géza, Jósika Miklós és Jósika Gyula hagyatéka mint alperesek e. — a branyicskai Jósika József-féle jószághozi tulajdonjog elismerése, az ui'béri kárpótlások s haszonvételek kiadatása iránt 1871. évben pert inditott. A dévai tszék 1876. decz. 30. — 7238. sz. a. ítélettel felperest keresetével elutasította, helyt nem adván azon kereseti kérelmének, h"gy a 159. tétel alatt felsorolt, különböző községekben fekvő javakhoz, ugy a mintegy 47 ezer írt úrbéri kárpótláshoz s 1871. évtőli szelvényekhez való tulajdonjog részére megállapitassék — következő indokokból: „Alperesek a kereset azon állítását, hogy b. Jósika József beperesitett összes hagyatéka tulajdonjogilag felperesre mint örökhagyó Marillay Helénával nemzett törvényes gyermeke és egyedüli örökösére szállott; — hogy felperes, a tulajdonjogot tettleg megszerezte azáltal, hogy emiitett attya halálakor ennek hagyatékában benne volt, s a hagyaték birtoklását előbb annya mint term. gyámja által, — 1852-tól pedig mint férjhezmenetele által nagykorúsított önmaga gyakorolta; hogy annya özv.báró Jósika Józsefné nem levén simplex vidua, özvegyi tartását a törvény értelmében felperes mint leányától volt kapandó és e czim alatt kapta 1852-től a peres hagyaték haszonélvezetét s az urb. kárpótlási állam kötvények kamatait, a hagyatéki javakat pedig tulajdonként felperes bírta s az úrbéri kötvények is felperes mint tulajdonos nevére írattak; hogy az egyedül érdekelt felperes kikerülésével az özvegy ellen törvényesen nem érvényesített fiágoni örökösödés ürügye alatt sikerült alpereseknek a peres birtokot kézhez venni s máig is birni, — de az ez ügyben hozott ítélet felperessel szemben mi jogi hatálylyal sem bir — következőleg erósebb jogczim érvényesítésében sem gátolhatja; — — kétségbevonják." „A kereset kétségbevont állításaira való hivatkozással felhozzák alpere-ek, miszerint felperes a kereset — s per rendjén nem bizonyitja, hogy örökhagyó b. Jósika József törv. s egyedüli örököse lenne, hogy a néhai annya Marillay Helénával kötött házasság törvényes és létező és ezáltal a felperes házasságon kivüli születése törvényesített lenne; hogy fogantatásakor nem létezett oly akadály, mely az utólagos törvényesitést gátolhatá; hogy törvényesítése fejedelmi jóváhagyás által oly érvényes lenne, mi kép még az ősi javakhozi törvényes öröklési jogot is nyújthatna a fenállott magyar törvények értelmében, a melyek hatálya alatt nyiit meg az öröklés a per alatti hagyatéki javakra nézve;" „felhozzák továbbá, hogy felperes az ősi magyar törvények kívánalmának megfelelőleg nem bizonyítja, hogy a követelt hagyaték oly jogi természetű lett volna, melyet a leány ág is örökölhetett; — továbbá, hogy a kereset jogalapja s czime is hiányzik, mert az állítólagos tulajdonjog czime vagy is az öröklés, valamint a tulajdonjog megszerzése is nincsenek igazolva, a midőn alperesek erősebb joga, t. i. a tulajdon s annak megszerzése, a jelenlegi békés birtoklás s a felmutatott okiratok által bizonyitva van." „Mivel az 1859. marcz. 15. kelt cs. k. legf. ítélőszék ítéletében alperesek öröködési joga elismerve van, mint az is, hogy Marillay Heléna a branyicskai s hozzátartozó jószágokat mint b. Jósika József özvegye özvegyi tartás czimén birta, — a mely ítélet az özvegy által folyamatba hozott, de az erdélyi fő kormányszék íi 63. jan. 29. kelt (6. sz.) Ítéletével elutasított — visszahelyezési keresete által sem lett megváltoztatva; mivel a beperelt úrbéri kárpótlás is jogérvényesen alpereseknek lett odaitélve s kiutalva; — s mivel végre a peres birtokok s urb. kötvények b. Jósika Józsefné halála után alperesek birtokába — 1873-ban végrehajtásilag átadattak." „Ezen a magyar törvények hatálya alatt megnyílt s állítólag átszált örökséget illetőleg, az oszt. polg. tk. alapján inditott tulajdoni perben, mindenekelőtt elbírálandó : hogy a keresetben állított tények, mint: az örökhagyótóli származás, az apai birtokban létei, s a birtoknak előbb az anya által, később önálló birtoklása s kezelése, az ősi magyar törvények szellemében birtak-e oly jogi hatálylyal, a milyent az oszt. p. tk. a követelt tulajdon érvényesítésére megkíván ?" „Miután a leányok az apai jószágokból csak akkor örököltek, ha az anyai az az örökhagyó annya vagy ennek nemzője öröksége — (H. T. K. I. R. 17. 19. 54. 113. cz.) vagy pedig mindkét nemnek a fiak s leányoknak egyaránt adományozvák (H. T. K. I R. 17 —18. cz.) vagy ha vett jószág (H. T. K. I. R. 19—102. cz.) vagy ha zálogos szerzemény (H. T. K. I. R. 102. cz. 3. §.)" , Ennélfogva felperes törvényszerű örökösödési joga egyedül a leszármazásnál fogva — állítva, hogy néhai b. Jósika József törvényes leánya — még akkor is ha