Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 71. szám - A közszerzeményi jog kérdéséhez

282 Ebből kifolyólag — megengedve, hogy tévedünk — tévesnek véljük a felfogást, melyet oly sokan vallanak magukénak, mintha t. i. a közszerző házastársak mindegyike szabadon elidegenithetné a közszerzemény felerészét. — Ily értelmet még az 1840. év VIIÍ. tcz. 8. § ának is aligha tulajdonithatni. Mert ha az mondatik is ott, hogy „A házasság alatti közszerzemények a jobbágyok között mindenik házastársat egyformán illstvón, azokról egyik ugy mint másik, felerészben szabadon rendelkezhetik", miután kétségtelen, hogy e törvény a jobbágyok örökösödéséről intézkedik, nem természetes-e, ha ugy vélekedünk, miként ezt máskép nem értelmezhetni, mint hogy a közszerzemény csak a házasság felbomlása után oszlik fel két egyenlő intellectuális részre; s hogy a házastársak egyike ugy, mint másika, csak annyiban rendelkezhetik szabadon annak felerészéről, mennyiben az a házasság megszűnése esetére vonatkozik, midőn annak fele őket külön-külön megilleti? És megerősít e felfogásunkban az idézett 8. §. is, mondván: „ha padig egyik házastárs mag nélkül és végrendelet nélkül (vagyis a nélkül, hogy halála esetére a közszerzeménynek ez esetben beálló, két egyenló részrei megoszlása folytán örökösei személyében reá eső felerészéről intézkedett volna) hal meg, minden közszerzemény az életben maradott házastársra száll", miből nyilvánvaló, hogy az előbbi sorokban emiitett szabad rendelkezés, a halálesetre való intézkedés szabadságát, mint egyik esetet az ott felemiitett 3 közül jelenti, melynek érvényesülése azonban kétségkivül a bekövetkezendő halál által van felfüggesztve. Be lévén ekkép bizonyitva, miként azon Ítéletek, melyekkel a nő egyenlő aránybani tulajdonjoga a férje által házasságuk tartama alatt szerzett s egyedül ennek nevére telekkönyvezett ingatlanságra nézve közszerzői jogán megitéitetett, s melyekkel a férj e tulajdonjog bekebeleztetésének megtürésére köteleztetett, törvényben gyökerező alapjai nincsenek ; ellenben helyeseknek találván azokat, melyekkel a nő e nemű keresetével elutasittatott; de belátván másrészről azt is, hogy a mennyiben a telekkönyvezés által az ingatlanság a közszerzeménytől elvonatott, és a férj egyéni szerzeményévé tétetett, a nő közszerzői minőségéből folyó jogigényei megrövidítésnek, veszélynek vannak kitéve, azon kérdés támad: van-e hát s ha van, melyik az a mód, melylyel a közszerző nő jogigényei a férj vagy ennek örökösei ellen, a telekkönyvi állapottal szemben megvédhetök? Véleményünk szerint, igenis van ily mód — egy. Azonnal rá mutatunk. A telekkönyvi rend. 63. §-ának első bekezdése im igy szól: „„Ingatlan javakra csak azon jogok bekebeleztethetnek vagy jegyeztethetnek elő, melyek törvényes fogalmuknál fogva dologbani jogok; vagy melyek a do loghozi jogok közzé tartoznak ugyan, de a telekkönyvbei bejegyzés által a törvény által meghatározott dologbani jog minőségét nyerhetik, mint p. o. az elővásárlási jog, a bérleti jog. (Ált. polg. tkv. 1073. és 1095. §§.)« E §. egészen világos. — Nincs kétség benne, hogy nemcsak a dologbani jogok, hanem a dologhozi jogok is bekebelezhetők. S miután világos az is, hogy az elővásárlási és bérlési jogok nem taxatíve, hanem exemplificative soroltatnak itt elő, nyilvánvaló, bogy nemcsak ezek, hanem más személyi (dologhozi) jogok is szolgálhatnak telekkönyvi bejegyzések tárgyaiul. — És ilyen jognak kell tartanunk a magyar magánjog szempontjából az egyik hitvestárs jogigényét a másik hitvestárs által házasságuk tartama alatt szerzett ingatlanokhoz, közszerzeményi jogán. És ez nem uj felfedezés, a világért sem. így tanítja ezt a többi közt Herczegh is „Telekkönyvi rendtartásában." (2-ik kiadás 141. lap.) A hiba csak abban van, hogy a keresetekkel, melyeket e tárgyban támasztanak, túllőnek a czélon. Nem a tulajdonjog s ennek bekebeleztethetése iránt kell a keresetet indítani, mik meg nem Ítélhetők, hanem a közszerzeményi jog s ennek bekebeleztethetése iránt, miket^mcg kell itélni. Es ezzel el is van érve a czél: az egyik házastárs közszerzeményi jogaínak megóvása. Mert bekebaleztetvén a közszerzeményi jog, ennek hatályánál fogva a tulajdonosként bekebelezett házastárs, a csak közszerzóként bekebelezett másik házastárs hozzájárulása nélkül, az ingatlant sem egészben, sem részben el nem idegenítheti s igy a házasság felbomlása után emennak vagy örököseinek jutandó közszerzeményi részt, egyoldalulag meg nem csorbíthatja. Miért nem idegenitheti el csak részben sem? fennebb már megmondottnk. Azért, mert a mi felfogásunk szerint a közszerzemény nemcsak physicailag, hanem intellectualiter is osztatlanul képezi a még élő házastársak tulajdonát ugy, hogy arról a házastársak csak együttesen köthetnek ügyleteket, azt elidegenitendők. Ugy de, ha az egész közszerzeméuy intellectualiter is osztatlan, akkor annak minden egyes része vagy tárgya is osztatlan tulajdont képez, melyről a házastársak szintén csak együttesen rendelkezhetnek, midőn azt el akarják idegeníteni. Az intellectuális osztatlanság elve helyett ugyan mondhatnánk azt is, hogy a közszerző házástársak, mig élnek,a közszerzeményre vagy ennek bármely részére vagy tárgyára nézve ugy tekintetnek, mintha egy személy volnának; ez azonban a magyar magánjog szempontjából, mely szerint a személyek joga', vagyonaikra vonatkozólag ezek jogérdekü minősége által (hogy t. i. nemesi-e, paraszti-e, egyéni szerzeményi-e vagy közszerzeményi? stb.) határoztatnak meg, nem volna egészen helyes. Hogy a közszerzeményi jogot, mint a mely tulajdonjogot érdekel, a B. lapon s a már telekkönyvi tulajdonosként szereplő másik házastársat érdeklő bekebelezésre való vonatkozással kell bekelezni, tán mondanom is felesleges. T. J. F. Kereskedelenijogi döntvények Valamely részvénytársaság egyik üzletágául oly személyhitelegyletet szervezvén, melynek tagjai egymásközötti feloszlással, de az intézet irányában egyetemleges kötelezettséggel, attól pénzkölcsönt vesznek fel — az szövetkezelnek nem tekinthető, s ily kölcsönzési viszonyból eredő keresetek a kereskedelmi törvény s illetőség alá nem vonhatók. A „Budapesti Népbank" felszámolás alatt álló részvény-társaság — Poll János bpesti kereskedő e. 130 frt fizetésére 1878. júniusban a bpesti V. ker. járásbírósághoz keresetlevelet adott be, miután alperes mint tárcza hitelegyleti tag A. B. nyilatkozataiban kötelezte magát, a részére engedélyezett 10000 frtnyi hitelösszeg után letett 500 frtnyi biztositéki összeget, mihelyt az a veszteségek folytán csökken — kiegészíteni ; abból pedig az 1875-ki veszteségre 130 frt fordi-