Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 71. szám - A közszerzeményi jog kérdéséhez

Budapest, 1878. péntek, september 20. 71. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Közszerzeményi jog. — Kereskedelmi döntvények. — Semmit, döntvények. A július septemberi előfizetési időszak e napokban lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — 1%'agy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési díj ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 frt, egész évre 8 forint. ' A közszerzeményi jog kérdéséhez. A polgár- és parasztnők közszerzeményi joga, melylyel azok a házasságból kifolyólag a házass-ág tartania alatt szerzett (nem örökölt) összes vagyonnak ielére hazánkban birnak, a magyar magánjognak kétség kivül egyik legsajátságosabb intézményét képezi, melyet az országbírói értekezlet (I. R. 13. §•) is visszaállított és továbbra is világosan fentartott. Nem akarunk ugyan itt a közszerzemény jogi természetéről és hatályáról dissertálni, mert hisz azt — szeretjük hinni — minden magyar jogász igen jól ismeri; sem annak, mint jogintézménynek, életrevalóságáról, igazságos voltáról vagy fentartandóságáról vitát indítani vagy provocálni, még is nem hallgathatjuk el itt véleményünket, hogy az a kézműves és parasztosziályban, hol a nó a vagyonszerzésben oly tevékeny részt vesz, nagyon igazságos s az életviszonyoknak, melyekből felsarjadzott nagyon megtelelő intézmény, melynek jövőbeni fentartása ép ezen okoknál fogva, jogérzetünkkel nemcsak nem ellenkezik, de sőt határozottan megegyezik. És épen e sajátlagos magyar jogintézmény iránti eme szerelmünk az oka a fájdalomnak, melyet annak elnyomása felett naponkint érezünk, látva, mint esik az áldozatul az egyéni tulajdont oly igen kedvelő telekkönyvi jogrendszernek. Avagy kinek nincs tudomása a gyakorlati jogi pályán működők közül oly perekről, melyekben a nő közszerzeményi joga alapján, a férje által házasságuk tartama alatt szerzett, de kizárólag ennek nevére telekkönyvezett ingatlanság felerésze iránt perel? Ez nagyon gyakori eset. S mit tapasztaltunk: mi az ily perek végeredménye? A legtöbb esetben az, hogy felperes keresetével elutasittatik. Pedig a szegény nőnek igaza van. 0 közszerző s az ingatlanság közszerzemény, illetőleg oly vagyon, mely a közszerzeményhez tartozik, annak egy bizonyos rés/ét, darabját képezi. És neki a közszerzeményhez, mennyiben annak fele, férje halála után, tulajdon és birtokjogilag kizárólag és korlátlanul őt illetendi, jogigénye van, mely azáltal, hogy az ingatlanság egyedül férje nevére lett telekkönyvezve, s hogy ez által az a közszerzeménytől el| vonatott és a férj egyéni vagycnává tétetett, megrövidítésnek, veszélynek van kitéve! De az Ítéletnek is igaza van. Mert „a közszerzemény fogalma—mint Venzel Gr. (Magy. magánj. II. köt. 365.1.) mondja — nem egyes dolgokra, hanem a házastársak összes (a házasság tartama alatt szerzett) vagyonára vonatkozik." Másrészről pedig, ha a nő tulajdonjoga m< gitéltetnék s ez az ingatlanságia férjével egyenlő arányban bekebeleztetnék, e telekkönyvi állapotnál fogva ő maga is oly jogokat nyerne, melyek őt közszerzeményi jogánál fogva a házasság tartama alatt meg sem is illetnék. Voltak azonban oly esetek is, melyekben a nő tulajdonjoga, a férje által házasságuk tartama alatt szerzett s kizárólag ennek nevére tel<kkönyvezett ingatlanságra, közszerzeményi joga alapján megítéltetett, s lérje köteleztetett: megtűrni, hogy egyenlő aránybani tulajdonjogát arra neje bekebdeztethesse. Ez ítéletek azonban — épen azon okoknál fogva, melyek miatt fennebb az elutasító ítéleteket helyeseltük — mi törvényes alappal sem birnak; s alig tekintethetők egyebeknek sikertelen experimentátióknál, a közszerzemény, és telekkönyvi jogintézmény közt tátongó nagy ür áthidalására. Nem ítélhető meg a nő tulajdona a férje által házasságuk tartama alatt vett s kizárólag ennek nevére telekkönyvezett ingatlanságra, s nem kötelezhető a férj annak eltűrésére, hogy neje arra egyenlő aránybani tulajdonjogát bekebeleztethesse, mert az által a férj és nő az ingatlanságra nézve közös tulajdonos és birtokosokká válván, mindegyik jogositva lenne a maga jutalékát még a házasság tartama alatt s a másik fél hozzájárulása nélkül is elidegeníteni; vagy a közösség megszüntetését kieszközölni s a maga illetőségével korlátlanul rendelkezni. Ez pedig ellenkeznék a közszerzeményi jog hatályával. A férj és feleség azon viszonyát, melyben azok a házasságuk tartama alatt szerzett egyes vagy összes vagyoni dolgok irányában egymás között vannak, azt hiszszük, alig ba nevezhetjük, mint sokan szeretik nevezni, vagyonközösségnek. Mert mit nevezünk s kell neveznünk annak? Azt, midőn bizonyos vagyon két vagy több személynek physicailag osztatlanul ugyan, de még sem egészen, hanem minden egész személynek csak bizonyos intellectualis részekben képezi tulajdonát. Már pedig a közszerzemény, szerény felfogásunk szerint, nem ily vagyon. A mi felfogásunk szerint, a közszerzemény nemcsak physicail; g, hanem intellectual ter is osztatlanul képezi a még élő háza>társak tulajdonát, ugy, hogy arról, vagy annak bármily hányadáról is, a közszerző házastársak csak együttesen köthetnek ügyleteket, azt elidegenitendők. 71