Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 69. szám

Budapest, 1878. péntek, september 13. 69. száin. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartatom: Jogesetek: Közlegolőről bizonyos állatfaj kitiltása. — Keresk. döntvények. — Semmit, döntv. Jogeset. Constatáltalván, hogy községileg a közlegelön bizonyos állatfajnak legeltetése elliltalolt, — felperes pedig nem bizonyitoán, hogy a kizáratúst, illetőleg háboritásl előző években oly állatokkali legeltetést szabadon gyakorolta volna; tehát a háöorilás előtti években a tényleges állapot, azon állatok legeltetésének kizárása levén : visszahelyezés jogalapjául szolgáló birtok háboritás nem követteteti el, ha egyes községi tagoknak azon tényleges állapot megváltoztatása meg nem engedtetik, és azon foju állataik a közlegelöröl elhajtatnak. Biharraegye egyik községében — Pocsajon — mintegy másfél évtized előtt a tagosítás s birtok rendezés keresztül vitetvén, ekkor a községi képviselet által megállapitatott, hogy jövőre az egész határban birka ne tartassák, a helybeli viszonyok igényeinél fogva, minthogy a földmiveléshez kívántató igavonó marha megélhetésére a legelő alig elégséges. — Ezen megállapodás közakaraton alapulván, a birka legeltetés teljesen be lett szüntetve.— Azonban elő állt ott egy israelita birtokos — Léwi Sámuel, ki azzal nem törődve, 1876. tavaszán 500 birkát hajtatott a közlegelőre — mi annál nagyobb visszaélés volt, minthogy ott lakó vagyontalan hirsorsosai is az ő legelői illetőségének rovására ott legeltettek. — A. községi képviselet ennek folytán 1876. apr. 10-én gyűlést tartott, melyben Léwi tette felett a rozsszallás kimondatott, minthogy a fentebbi tilalmi határozat az ő befolyása mellett keletkezett; és meghagyatott az előjáróságnak, mikép abban, hogy 50 — 54 hold legelő illetményét a szokásos módon használhassa, nem gátoltathatván — ha birkát akar tartani, illetőségének megfelelő terület a közlegelő s ugarból szakitassék ki s itt mások kizárásával szabadon legeltethessen, de ha birkáit továbbra is a közlegelőre hajtaná, ellene a mezei rendőri törvények értelmében járjanak el; s a közlegeltetésből hitsorsosai is jövőre kizárattassanak. — Léwi azonban nem engedett, birkáit ismételve a közlegelőre hajtatta, minek folytán azok onnan elűzettek. Léwi e miatti panaszával megfordult a közig, felsőbb hatóságok előtt is; Biharmegye a'ispánja rendelkezett is, de csak azt hagyván meg, hogy az saját legelői illetőségét szabadon használhassa, mi a fentebbi községi határozatnak nem derogál. — Végre a perutra tért át. Ugyanis: Léwi Sámuel — Seres József mint Pöcs aj község birája e. közös legelő használatába való sommás visszahelyezés iránt 1876. aprilban sommás pert inditott a B.-Ujfalu jbiróság előtt, melynek tanuzássali letárgyalása után — A jbiróság 1877. decz. 28. hozott ítéletével kötelezte alperest, hogy felperesnek közlegelői illetősége közös éa szabad használatát engedje meg, illetőleg felperest azon használatba visszahelyezze. — Alperes viszonkeresetének helyt nem adott, s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette — következő indo kolással: „A közlegeltetési jog természetéből folyik, hogy mindenki, a ki a legelőhöz tulajdonosi joggal bir, közlegelői illetőségét a többi tulajdonos társakkal közösen és szabadon használhassa a nélkül, hogy a község, melynek mint testületnek hatáskörébe a közlegelő mikénti használata feletti rendelkezési jog nem is tartozik — jogosult volna bármelyik közlegelőbeli tulajdonostól bizonyos kiválasztott állatfaj tartását s kizárólag ennek legeltetését önhatalmilag követelni. Ekként joga levén felperesnek, mint alperesileg is elismert egyik tulajdonosnak, az ő tulajdonát is képező közlegelőn tetszése szerinti állatfajt, a többi tulajdonos társakkal közösen, ós szabadon legeltetni; a midőn ezen közös és szabad használattól megfosztatott azáltal, hogy az A. alatti határozattal, jószágai részére, a közös használatú legelőnek csak egy része mutattatott ki, a legelő többi részének használatától pedig eltiltatott, jószágai onnan elhajtattak, — tekintettel arra, mikép alperes beismerése szerint is, előző időben, a kisebb elévülési időt túlhaladólag, felperes jószágai a közlegelőt közösen és szabadon használták — felperest a közlegelő megháborított szabad s közös használatába feltétlenül visszahelyezni kellett; —a számarány megállapítása jelen perre nem tartozván." 2. „A tanuk közül a Pocsajban lakók vallomása figyelembe nem vétethetett, mert ezjn tanuk mint pocsaji lakosok tulajdonképen alperesek, — másrészt mint szintén közlegelőbeli tulajdonosok érdekeltek, mivel előnyükre szolgál felperes szabad legeltetési jogának megszorítása s igy reájok a per mikénti eldőltéből kár vagy haszon háromolhat; — az Esztárban lakóké pedig azért, mivel nem bírnak közvetlen tudomással. így alperesi részről a tanú vallomások által áta'ában figyelembe vehető bizonyíték elő nem állitatott. — De ha azok figyelembe vétethetnének is, alperes előnyére nem válhatnak; mert Pocsaj községe nem volt illetékes a tanuk által állított határozat hozatalára; és mert ezen határozat inkább az érdekelt közlegelőbeli bizonyos, de sem a tanuk, sem alperes által meg nem határozott számú, s nem minden tulajdonos megállapodásából keletkezett, mely az illetékes felettes hatóság által helyben sem hagyatott." „Alperes visszkeresetét főleg a tanukra fektetvén, ezzel elutasítandó volt, annálinkább, mert alperes község mint jogi személy elévités által jogokat nem veszthet, s igy nem is szerezhet. — Ha tehát életbe is lépett a tanuk által állított határozat, melynek pedig az akkori illetékes közeg általi hatályon kivüli helyezése Képes L. és Vasvári János egybehangzó vallomásaik szerint bizonyosnak tekintendő, — a gyakorlat által alperes község !visszkeresetileg érvényesíthető jogot nem szerezhetett." A kir. tábla 1878. márcz. 26. — 10122. sz. a. az első bir. ítéletet hhagyta. 69