Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 67. szám

266 1874. aug. 14-én a zabszállitás foganatosítását elfogadta, — s ezen két döntő körülményre alperes a felperest, a maga vagy fia személyében a fcfe.sküvei megkínálta s azokat felperes elfogadta — az felperesnek illetőleg fiának odaítélendő volt;s amennyiben leteszik, alperes szerződés szegőnek tekintetvén, öt az ezen zabszállításra felvett 500 frt foglaló kérszeregének stb. fizetésére kötelezni kellett. „A kéts/ereg azért lett ez esetben megítélve, mert az A. alattiban foglalónak mondatik az T)00 frt — és előlegnek egyúttal csak azért neveztetik, mert a vételárba utóbb a kötlevél értelmében beszámítandó volt." „Ellenben ba felperes le nem teszi, már azáltal igazolva lesz, hogy alperes aug. 10. után is jogosítva volt a zabot szállítani, s felperes tartozott azt elfogadni, és ekkor a fia általi eskütétel szükségtelen; — és miután felperes átalában elismeri, hogy ő s fia alperestől 1874. aug. 10. után zabs állitást el nem fogadtak; de végiratában különösen elismeri még, hogy aug. 14-én alperes a fiát a körmendi állomáson értesitetie, hogy részére zabot szállított, ez azonban azt el nem fogadta: ennélfogva felperes az 500 frt visszaadását sem követelhetné s az alperes javára egészen elveszettnek volna tekintendő. Mint hogy azonban alperes abból csak a viszonkeresetképen felszámított 443 frt 39 krt igényelte s a többit viss kifizetni megajánlotta — alperest ez esetben is 56 frt 60 kr. tőke stb. fizetésére kötelezni kellett, — valamint azon esetre is, ha felperes letenné, de fia elmulasztaná afőeskü letételét; mert két különböző halasztási engedély forogván fenn, t. i. felperes s fia részéről — a felperes által megtagadott halasztás nem zárja ki az utóbb a fia mint meghatalmazottja által engedett, s alperesileg állított halasztást." A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét részben hhagyta, — részben pedig megváltoztatta, és alperest azon esetre, ha felperes a neki saját — ugy fia H. Miksa személyében odaítélt két rendbeli főesküt leteszi — kötelezte 500 frt tőke s 1874. szept. 5-tőli 6% kamat — ellenkező esetben pedig csak 56 frt 60 kr. ki — és ezután a fentkitett határnaptóli 6°/0 kamatot felperesnek megfizetni — a perköltség kölcsönös megszüntetésével. Indokok: „Az A. alattiból kétségtelenül ki nem tűnvén, hogy foglaló fejében voltaképen mennyi adatott, és ily viszonyok között az egész 500 frtnyi összeg foglalóul nem vétethetvén, ezen összeg nem kétszerege, hanem egyszeregébe volt alperes a leteendő főeskük feltétele alatt elmarasztalható; mely változtatással a kir. tábla ítélete az abban kifejlettek alapján helybenhagyandó volt." (1878. aug. 13. - 6133. sz. a.) Büntetőjogi eset, A beszámilás enyhítésére lényeges befolyással van, hu a párviadalt hihivás csak akkor történt, miután a kihívott fel, ellenleiének erkölcsi éleiét megbélyegző kifejezésének visszavonását megtagadta. A párviadalt segédek részéről büntethető cselekmény tényálladeka fenn nem forog, ha azok a kiegyenlítésre minden lehetőt elkövetven,de ez az ellenfél makacssága folytán meghiúsulván, oly fegyvereket és szabályokat állapitoltuk meg, melyek a komolyabb következményi eleve kizártak. Zmeskál Kál m án mint pár b aj vi vó sKazy Lázár és Somogyi Zoltán mint párviadali segédek e. 1877. évben a b. gyarmati tszéknél bünper inditatott — melynek letárgyalása után — A tszék 1877. sept, 28.— 2318. sz. Ítéletével Zmeskáll K. 25 éves szolgabíró Hont megyében — párbajvívás vétségében bűnösnek kimondatott s 1 havi fogságra ítéltetett — Somogyi Zoltán nógrádi tiszt, szolgabíró — 29 éves — és Kazy Lázár barsmegyei tiszt, főjegyző 24 éves párbajvivásbani bünrészesség vétsége miatt egyenkint 50 frt birságban marasztaltattak — következő indokolással: „Vádlottak beismerésével igazoltatott, mikép 1877. apr. 3. Puszta Berkiben egy lakatlan épületben Zmeskáll K. és Ilollósy László honvédhadnagy között elismerten azon okból, mert Ilollósy L. első r. vádlottat gyávának nyilvánította s ezen nyilatkozását többszöri felhívásra sem vonta vissza,első r. vállott kihívására, hegy nélküli karddal, az elővigyázati szabályok megtartása mellett párbaj vívatott, melyben Hollósy fején megsértetett s az orvosi látlelet szerint súlyos testi sértést szenvedett. Igazoltatott szintén beismeréssel, miszerint a kihivó fél meghízottja s a kihívás eszközloje Somogyi Zoltán s Kazy L. — a kihívott részéről pedig Silb rberg honvéd orvos és Pólya Károly bonvédhadn így segé'lekül szerepeltek. „Ennek folytán tekintettel arra, hogy a gyakorlat által szentesitett törvény az önbiráskolás kifolyását — a párviadalt — az esetben, ha abból az államra kár nem hárul, teljesen nem tiltja, s hogy a szóban forgó párbaj, az államra kárt okozó kimenetellel nem birt. — mennyiben mégis sérülés történt, — s a gyakorlat szerint az esetben e nemű cselekvények büntetést vonnak maguk után, — azon igazolt körülmény mellett, hogy a párbajvivásba az ellenfél beleegyezett, s vádlott cselekvénye előre elhatározott ártani való gonosz szándékot nem minősít; mert az ellenfél védelmi jogától el nem záratott, kevésbé ártalmas fegyver nem használtatott, a párbaj káros kimenetelének meggátlására minden óvintézkedés megtétetett, — l.r. vádlott mint közvetlen tettes és segédjei mint bűnrészesek vétkeseknek kimondandók." „Azon enyhitő körülménynél fogva,hogy kihivottfél Hollósy László, azon cselekménye által, miszerint első r. vádlottat gyávának nyilvánította, azért hogy társadalmi állásában reá homály háruljon — szolgáltatott okot arra, hogy 1. r. vádlott az önbíráskodás terére lépjen, hogy kihívott fél, ezen a társadalom által megbélyegzést maga után vonó nyilatkozatát, a segédek általi többszöri felhívásra visszavonni nem akarta; hogy a párbaj megtartására, társadalmi állásuknak megtarthatása indokából, ugy 1. r. vádlott, valamint segédjei erkölcsileg kötelezve voltak; hogy a segédek a kibékítést, mely a kihívott fél akaratán tört meg, a párbajt megelőző időben is megkísérelték — 1. r. vádlott mint közvetlen tettes 1 havi fogságra stb. stb. itéleudő volt. „Minthogy pedig a párbajban résztvett ellenfél és segédjei % honvédség tettleges állományához tartó nak s a bűncselekményt ily minőségben követték el, megt'enyitetésük végett az összes iratok a 62. sz. honvédzászlóaljparancsnokához átteendők." A kir. tá*bla — Zmeskáll s a kir. ügyész felebbezésére — 1878. jan. 15. — 33653. sz. a. az első bir. ítéletet annyiban megváltoztatta, a mennyiben a két segédet 8 — 8 napi fogságra ítélte következő indokolással: „A számos enyhitő körülmények figyelembevétele mellett is, minthogy hazai törvényeink s törv. gyakorlatunk szerint, a minden körülmények közt, annálinkább