Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 66. szám

263 ha tekintjük, mikép az ládájában ruhái közt találtatott s Grószmannak a vádlott nő által hozott gyógyszerre vonatkozó vallomását: kétségtelen, hogy ezen üveg tartalmáról is birt tudomással s azt használta is. Mindezek alapján a tárgyi s alanyi tényálladék stb. stb. A kir. tábla — vádlott s a kir. ügyész felebbezésére — 1878. márcz. 14. 4923. sz. a. következő ítéletet hozott: „Tekintve hogy vádlott álhatatos tagadása ellenében a tett közvetlen elkövetésére vonatkozó tanuk vallomásai által nem terheltetik, hanem csak is a tény körülményekből folyó, egymást kiegészítő bizonyítékok alapján mondatott ki bűnösnek; vádlott Szmrek Mária ellenében honi törvényeink értelmében a halál büntetés alkalmazásának helye nem találtatik, hanem a törvényes gyakorlathoz képest, a börtönbüntetés találtatik alkalmazandónak; minthogy azonban a vádlott által méregkeverés által házastársán véghezvitt orgyilkosság, még a vádlott eddigi bűntelen előéletének figyelembevétele mellett is, sulyosb beszámítás alá esik: a vádlottra az első biróság által kimért 12 évi börtön büntetés, a tszék Ítéletének kelte napjától számítandó 15 évi tartamra felemeltetik, s ily változtatással az eljárt tszék ítélete, egyebekben indokaiból helybenhagyatik.,, A legf. 11 é 1 ős z é k következőleg itélt: „A kir. tábla Ítélete a bűnös ég kérdésében felhozott s felhivott indokainál fogva helybenhagyatik; azonban a büntetésre vonatkozólag megváltoztattatik, setekintetben az eljáró tszék Ítélete indokolása alapján hagyatik helyben." (1378. ang. 6. — 5743. sz a.) Scmniitöszéki döntvények. A birtok eladása körüli közbenjárás az ügyvédi teendők körébe nem tartozván; az azért kikötött jutalomdíj, az ügyvédi munkadíjakkal has n természetűnek nem tekintethetvén, — az aziránt támasztolt kereset az iS74:3í-. tcz. 58. §. rendelkezése alá nem vonható. — A sommás illetőség meg akkor sem alapiiható meg, ha ugyanazon keresettel már bíróilag megállapított és sommás illetőség alá tartozó ügyvédi dijak köoeteltetnének is. Barna Géza téthi ügyvéd — Zámori Adolf s neje e. 1026. forint ügyvédi munkadij megítélésére a téthi jbiróság eleitt pert indított, azon alapon, mert alperesek neki 1000 frt dijat köteleztek, ha bizonyos jóságuk eladását eszközlendi. A jbiróság f. évi márc. 13. — 2235. sz. a. végzésével kifogásolt illetőségét megállapította; mert teljesen nincs ugyan begyőzve, hogy alperesek 1U00 frt jutalomdijat köteleztek s ezen feltétel alatt felperest jószáguk eladásával megbízták vo'na, tehát itt az 1874: 34. tezikk 58. §-sza alkalmazást nem talál; azonban ezen keresettel 26 írt megállapított ügyvédi dij megítélése is kéretik, és pedig ugyanazon alperesek ellen, mely követelés a jutalomdijjal hason természetű, tehát együttesen is tárgyalható; s igy miután ezen biróság a 26 frtra nézve illetékes, illetékességét az 1000 frtra nézve is megállapítani kellett. Alperesek semm. panaszára — A Semmitőszék a nehez'elt végzést s következett eljárást mégsem misitette ; (297. §. 4. p.) „mert a birtok eladása körüli közbenjárás az ügyvédi teendők körébe nem tartozik; az ily közbenjárásért állítólag ajánlott jutalomdíj tehát, az ügyvédi muukadijakkal nem egy természetű, s azért a mint a zálogjogok kitörlése körül netalán teljesitett ügyvédi munkálatok jutalomdijával, az ügyvédi rendt. 54. §-sza 3-ík tételénél fogva is össze nem foglalható, ugy ezekből folyólag a birtok eladása körüli közbenjárásért igényelt jutalom iránti kereset az 1874:34. tezikk 58. §. rendelkezése alá nem vonható; „következőleg a különböző természetű munkálatokért igényelt 1000 frtra nézve a jbiróság illetősége az idézett törvényre nem fektethető; „a miatt pedig, mivel felperes azonfelül bíróilag már megállapított ügyvédi dijat is ugyanazon keresettel követel, a jbiróság az 1026 frt iránt indított keresetre nézve magát illetékesnek törvényszerűen ki nem mondhatta." (1878. július 9. — 13855. sz. a.) Hivatalból észlelendő semmiségi esetet képez, midőn az alsó bíróságok oly perben ítélnek, melynek folyamában elhalt fél örökösei később megnevezve nem lettek, midőn tehát névszerint ki nem jelölvék azok, kik esetleg mirasztalandók lesznek.*) Lévai Márton — Hegedűs Miklós örökösei s Hegedűs Bálint e. bizonyos ingatlan birtokába bocsátása iránt a debreczeni tszék előtt pert folytatott. Megjegyzendő, mikép Hegedűs Miklósa per folyama alatt halt el. A debreczeni tszék 1877. évi jun. 13 — 7147. 'sz. a. mindkét alperest elmarasztalta a kereseti követelésben; a kir. tábla pedig 1877. év decz. 11. — 44957. sz. a. azt az 1. r. alperesre nézve hhagyta, — 2-od r. alperest illetőleg azonban megváltoztatta s irányában felperest keresetétől elmozditotta. Első r. alperes semm. panaszszal élvén — A Semmitőszék mindkét alsó birósági Ítéletet hivatalból megsemmisítette (297. §. 1. p.) s utasította a tszéket, hogy a feleket a per folyama alatt elhalt 1. r. alperes örökösei megnevezése végett jkönyvileg hallgassa meg s azután ujabb határozatot hozzon ; „mert sem felperes, sem az alperesek érdekében eljárt alperesi ügyvéd, az időközben elhalt 1. r. alperes örököseit nem nevezték meg, — eszerint az eljárt biróságok hivatalból is figyelembe veendő' semmiséget követtek el, midőn oly perben ítéltek, melyben a perben álló, következőleg esetleg marasztalandó személyek névszerint megjelölve nincsenek." (1878. június 12. — 9232. sz. a.) A hagyatéki eljárásnak a hirdetményi határidő lefolyta után való felfügeszlése, a hagyaték - átadás megtagadásával egyértelmű nem levén, a felfügésztést kimondó határozat afelebbezhető végzések közé nem sorolható. Néhai Galgán György hagyatéka átadására vonatkozó ügyben, a komáromi tszék 1877. aug 1. — 6297. sz. a. végzést hozott, melylyel a hirdetményi határidő lefolyta után a hagyatéki eljárást felfügesztette. Ez ellen ifj. Galgán György s neje felebbeztek. A kir. tábla 1878. jan. 8. — 57068. sz. a. hivatalból visszautasitandónak mondotta ki a felebbezést, mert a megtámadott végzés nem tartozik a felebbezhetők *) Az örökösök meg nem nevezésére vonatkozó semmiség már számtalanszor lett megállapítva — e szabálytalanság még is íoljvást ismételtetik —• a felsőbb biróságok által is. És ezen eljárás, mely összeütközést idéz elő a Semmitőszékkel, tévedésbe ejti a feleket, s ezeknek tetemes időveszteséget, költséget és más bátrányokat okoz. — Ezért találjuk folyvást időszerűnek ily döntvények közlését. 66*