Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 66. szám

Budapest, 1878. kedd, september 3. 66. szám. Huszadik évfolyam. Bl .VÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogesetek: Talált kincs. — Férjgyilkosság. — Semm. döntvények. Jogeset. Valamely ház alatl a földben elásva volt pénzek, miután a ház és telek tulajdonos azokhozi tulajdonjogát nem igazoltat de az a fenforgó körülmények közölt nem is vélelmezhető; miután tehát azok jogos tulajdonosa ismeretlen, — a törvény értelmében talált kincsnek tekintendők. A ni. k. Kincstár — Hirsch Israelné ellen 1000 frt arany, ezüst stb. talált pénz kiadatására 1876. aprilban a kecskeméti tszék előtt pert indított. A kecskeméti tszék 1877. okt. 9. 5502. sz. a. ítélettől a keresetbe veit s letétbe belyezett érczpénzeket jogi értelemben vett „talált kincsnek" kimondotta, s további eljárás végett a kincstári jogügyi igazgatóság rendelkezése alá bocsátotta — a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén ; „tekintve bogy a felek megegyező előadása s a fenyítő vizsgálati iratok igazolása s:erint, a kérdéses érczpénz a földben volt elásva s elrejtve oly épületben, melyből alperes tényleg kiköltözött, s melyben Megyeri Pál a szükséges építkezési munkálatok s ásatások megtételére is feljogositatott; tekintve hogy ily körülmények közt, munka közben Megyeri P. által felfedezett érezpénz nem tekintethetik oly dolognak, mely alperes birtokában lett volna, s mely e szerint alperes birtokából ellopatott volna, — hanem oly elrejteU dolognak tekintendő, melynek tulajdonosa ismeretlen, s melyet eszerint Megyeri P. ugy talált meg, s mely mint lelet veendő'birói figyelembe ; lekintve végre hogy az, ki a talált tárgy tulajdonosaként j elentkezik, tulajdonjogát igazolni köteles, — alperes pedig állítólagos tulajdonjogát kimutatni nemcsak nem volt képe«, — figyelembevéve, hogy sem azt nem tudta kimutatni, mikép a kérdéses érezpénzt valósággal ő rej tette volna el, s rn azt, hogy ahhoz mikép jutott; s a kihallgatott tanú S :ántó Budai István vallomása azt sem tünteti ki, a mivel alperes maga igényét támogatni kívánja, hogy előre mcgmorxlta volna a helyet, a holapénz találtatott; mihezképest ÍZ sincs igazolva, hogy alperes az elrejtett pénz ott létérői tudomással birt volna; sőt az a körülmény, hogy alperes^ fenyitő vizsgálati kihallgattatásakor nem tudta határozottan előadni a pénznek, sem mennyiségét, sem minőségé; — hogy a periratokbani előadása vallomásával gyakian ellentétbe jön; — v ílamint aunak figyelcmbevételévd, mikép semmi valószínűséggel sem bir az, hogy vahki a forradalom óta, tehát 2G éven keresztül nagyobb nennyiségü pénzt gyüniölcsöztetés nélkül hevertessen, — áperesi igény valódiságát egyenesen megezáfolja:a „ennélfogva tekintettel arrais, hogy fenforgó körülmények közt az alperesileg ajánltt főesküáltali bizonyításnak sem volt helyadható, — nem különösen akkor, midó'n az nem ténykérdés, hanei. jogi fogalom igazolására ajánltatott — alperes igényt megállapitani nem lehetett, — s a talált tárgyakat, melyek pénzből állanak, elrejtve fedeztettek fel, melyek tulajdonosa ismeretlen, s melyek eszerint kincset képeznek — a lelet helyének tulajdonosa s a találó közti megosztás végett stb. a kincstár rendelkezése alá bocsátani kellett." A kir. tábla 1878. febr. 25. — 71311.sz. a.helybenhagyta az első bir. Ítéletet, a mennyiben a kereseti érczpénzeket s bankjegyeket felperesnek kiadatni rendelte — a perköltségre nézve azonban megváltoztatta s alperest 40 forintban marasztalta — következő indodokokból: „Minthogy a kereseti érezpénzek és bankjegyek a földben elásva találtattak, azoknak alperes mint a ház és telek tulajdonosa általi törvényes birtoklása nem vélelmezhető — annálkevésbé, mert a pénzek elásásának idejét s körülményeit kimutatni, ugy az elrejtett pénzek mennyiségét határozottan előadni képes nem volt; „s miután a felek perbeli előadása — Szántó tanú vallomása — ugy szintén a fenyitő vizsgálati iratok, jelesen az ott kihalgatott érdekelt felek s tanuk vallomásaiból, a mennyiben utóbbiak jelen perben a felek kívánságára bizonyiíékul vétetnek — az tűnik ki, hogy alperes a bolthelyiségbő!, melynek talaja alatt találtatott a pénz, kiköltözött, azt nyitva felügyelet nélkül idegen emberre, jelesen az azon helyiség átalakításával megbízott Megyeri Pálra bízta — hogy abban oly átalakításokat tétetett, melyek a pénz rejthelyének közelében voltak eszközlendők s minden valószínűséggel annak feltárására vezethettek; — továbbá, miután alperes azon előadása, hogy a kereseti pénzeket 20 év óta leánya hozományára gyűjtögette, ellenmondásban van azon az alp. viszonválaszban nem tagadott körülménnyel, hogy a pénzek részben forgalmon kívüliek; végre miután mindezen körülmények megezáfolják azon alperesi állítást, hogy a talált pénzeket ő ásta el s azok az ő tulajdonai — a foesküt pedig nem tényekre, hanem jogi fogalomra ajánlván, az nem alkalmazható: „mindezeknélfogva a kérdéses pénzek, melyeknek jogos tulajdonosa ismeretlen, törvény értelmében talált kincsnek tekintendők s ez alapon." stb. stb. A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A kir. tábla Ítélete indokain kivül még azért is helybenhagyandó: „mert a periratokb51, jelesül Szántó J. megyei pandúr, a bűnügyi iratok közt levő tanúvallomásából az tűnvén ki, hogy ezen tanúnál Hirsch Gyula azon előadással, hogy őket Megyeri Pál meglopta, az 1875. jun. 21-én történt eset után, nevezetesen június 21-én akkor jelentkezett, m;d'5n már tudva volt, hogy a feljelentett egyén Sallay Béla kocsmájában megvételre aranyokat kínált: ebb'íl az következik, hogy alpiresn^k s fiainak, addig míg nevezett Megyeri Pál magát gyanússá nem tette, nem volt tudomásuk arról, hogy azon helvi66