Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 60. szám

239 dástétel, hanem bizonyos összegbeni marasztaltatás kéretett ; az első biróság azt mégis felhívási keresetül elfogadta 8 a felhivotakat számadásaik beadására felszólította. — Továbbá felhívottak szavatosra hivatkozván, ebbeli alkeresetüket, beadták, ez elfogadtatott s felette jkönyi tárgyalás tartatott, melynél felhivó félnek azon nyilatkozata is elfogadtatott, mely szerint csatlakozott a szavatossági keresethez; holott a számadás előterjesztése az arra kötelezettnek, illetőleg jogutódjainak személyes kötelességét képezvén, felhívási perben a szavatossági alkereset elfogadható sem lenne; de a felhivó félnek a szavatossági ügybe való beavatkozása még kevésbé engedhető meg. A Semmitőszék azonban itt a 304. §. alkalmazhatónak nem találta; „mert az, hogy felperes felhívási keresete az alperesek megszámoltatását czélozza: ez annak egész tartalmából hitünik; „mert továbbá az, hogy felperes a nézete szerint a számadók kezén maradt összegre nézve marasztaltatást is kér: a kereset visszautasítását szükségessé nem teszi; miután a bíró jogában áll a kereseti kérelem felett belátása szerint — következőleg akár egészben, akár pedig (részben) — elutasitólag vagy helytadólag határozni." „mert rendes perekben a szavatosság kérdésének eldöntése kizárólag a felebbezési Ítélőszékek hatásköréhez tartozik." (1877. július 2. — 12739. sz. a.) Az 1876-ik évi XV-ih tezikk által a bíróságokhoz utalt igénykeresetekre vonatkozólag, a perújítás jogorvoslata alkalmazást nem nyerhet. Budapest főváros „Adófelügyelősége" — Ehrenfeld Singer Laura és Ehrenfeld Mór e. bizonyos ingókra vonatkozó igénypert folytatott, melyben meg nem jelenés folytán a perr. 111. §. alapján Ítélet hozatott. Felperes az eljáró Bpest V. ker. járásbiróság előtt perújítással élt a 315. §. b. pontja értelmében mert az elmulasztott tárgyalásra bizonyos ügyészségi hivatalnok küldetett ki, de ez a megjelenést elmulasztotta. A j biróság f. é. május 14. — 20935. sz. a. végzésével a perújításnak helyt nem adott s ujitó felperest 12 frt perköltségben marasztalta; mert perujitó fél nem igazolta, hogy a megbízott ügyvéd mulasztása, s így a 315. §. b. pontjának alkalmazhatása fenforogna. Ez ellen az ujitó fél se mm. panaszt adott be. A Semmitőszék annak helyt adott s a neheztelt végzést a megelőző eljárással együtt a 304. §. alkalmazásával megsemmisitette (297. §. 1. p.) s a beadott perujitási keresetet elutasitatni rendelte; „mert az 1876 :15. tcz. 54. §-szának 5. pontja szerint a bíróságokhoz utalt igénykeresetek, mint a végrehajtási eljárással összefüggő jogügyek tárgyalására s elintézésére nézve, hasonlóan mint a birói végrehajtás folyamában felmerült igénypereknél, a perrend VIII. czimének IV. fejezetében foglalt, szabályok irányadók; a melyek pedig a közönséges polgári pereknél követendő átaláuos eljárási szabályoktól több tekintetben eltérnek, s a melyekből okszerűen éppen nem következtethető, hogy a perújítás jogorvoslata az ily perekben is alkalmazható lenne; „mert a perújítás nem gátolván az alapperbeli ítélet végrehajtását, — az igényper megújítása sem akadályozhatná, hogy a mennyiben az igényperben az igénylőre nézve kedvező határozat hozatott, annak alapján az igénylett tárgyak, a perújításra való tekintet nélkül a zár alól feloldatassanak; a mennyiben pedig az igénykeresetnek hely nem adatott, a perújítás az árverést nem akadályozhatván, — annak hatálya már csak a vételár feleslegére terjedhetvén, — az ily jogorvoslat megengedése míg egyrészt sajátképerii czéljának meg nem felelhetne, addig másrészt esetleg csak a végrehajtási ügy végbefejezését ok nélkül akadályozhatná; „mert végül a váltó eljár, szabályok 81. §. szerint igénypereknél, a perújítás világosan is ki van zárva; a jogszolgáltatásnak pedig kiváló érdekében áll, hogy a törvénykezésnél a lehető egyöntetűség létesitessék; a fenforgó kérdésre nézve pedig az 1878:54. tcz. a hivatolt szabályrendelettel, mely különben átalánosságban az idézett törvény szabályaira utal, — eltérő rendelkezést nem tartalmaz." (1878. június 18. — 12490. sz. a.) Olt hol uj telekkönyvek léptek hatályba, az életbeléptetés napjától a bíróságoknak intézkedéseikben csak azok szolgálhatnak irányadóul. Athanasievics György — Vasielevits Persida s Popovits Dragina e. 1250 frt iránt végrehajtást eszközölvén s annak foganatosításául az árverés is megtartatván, az eladott ház vételárának felosztása iránt f. év május 14. az eljáró temesvári tszék 10060. sz. a. végzést hozott. Ez ellen Temesvár város árvászékének ügyésze mint kiskorú Athanasievits György és Constantin hivatalos képviselője semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a semm. panaszban foglalt beismerés szerint a temesvári uj telekkönyvek 1876. nov. 30-án léptek hatályba; e naptól kezdve tehát egyedül azok szolgáltak az eljáró tszéknek irányadóul." „Ehhez képest tekintve — „hogy a kórdésbeni árverés 1877. febr. 22-én rendeltetett el, — „s hogy ez időben a vonatkozó 682. számú uj telekjkönyvben kiskorú Athanasievits György s Constantin javára mi bevezetés sem foglaltatik:" „az eljáró tszék a perrend 297. §. 16. illetve 21. pontja alá fogható szabálytalanságot nem követett el azáltal, hogy nevezett kiskorúak képviselőségét, az azon telekjkönyvi birtokra elrendelt árverésről s ezt követő további tárgyalásokról nem értesítette." (1878. június 17. - 11197. sz. a.) Nem bir törvényes alappal azon nézet, mintha a birói határozatok kézbesítései mindenki követelhetné, a ki azok által magát jogaiban érintve találja Berzeviczy Aladárnak 10 darab pécs-barsi vasúti 2 ^0 frtos részvénye elveszvén, azok megsemmisítésére a törvényszerű eljárást foganatba vette, melynek befejezetével a.ok a volt pestvárosi tszék 1869. és 1870. évi 62196. és 30272. sz. végzéseivel semmiseknek kimondattak. Ezen ügyben a szab. osztrák kereskedelmi s iparhitel-intézet a bpesti tszékhez folyamodott, hogy a fent idézett végzések részére kézbesítéssé n e k. A tszék f. év május 19. — 19438. sz. a. azon kérvényt visszautasította; mert folyamodó intézet nem mint a megsemmisítést kieszközlő Berzeviczi A. jogutódja, de 60*