Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 60. szám

238 Indokok: Felperesek a 2-od bir. ítéletet nem felebbezvén, ennek fent kijelölt része érintetlenül hagyandó volt. „A mi felperesek, anyai örökösödési igényeit illeti,— nem szenved kétséget, hogy az 1840. évi nov. 12-én kelt 2. 3. sz. alatti okiratokkal, melyeknek valódiságát felperesek is beismerték, s a melyek tartalmát több tann bizonyítja — néhai Bakos Imre ugy mint családfő akarta, gyermekei mint a család tagjai közt, rendezni az örökösödési viszonyokat." „Azon iogügyletnek természete és czélja, melyet fentebbi okiratok tartalmaznak, — és azon kornak jogfogalmai és szokásai, melyben a 2. 3. sz. a. okiratok keletkeztek, — nem engednek más magyarázatot, minthogy az apa családfői minőségében elégítette ki három gyermekét jövendő örökségükre nézve, és a kielégített gyermekek az apa irányában, ugy mint a család feje irányában mondottak le fivérük (1-ső alperes) javára mindazon örökségről, melyet a család körében várhattak." „Nem szorítkozott tehát felperesek, illetve jogelődjük lemondása csupán az apai örökségre, hanem kiterjedt az anyai, eshetőleges örökségre is; és a jogot, melyről felperesek 1840. évben örökre lemondottak, maga a 17 év múlva bekövetkezett telekkönyvi helyszínelés nem éleszthette fel." „Egymagában azon körülmény, hogy Bakos Imre neie a helyszíneléskor. — minden ujabb jogügylet, jogczim és szerzési mód nélkül — tulajdonos társul vétetett fel oly javakban, melyek azelőtt férjének kizárólagos tulajdonát képezték: ez a felperesek igényét — 2. 3. sz. a. lemondásukkal szemben — nem állapítja meg; és pedig annálkevésbé, mert alperes tagadása ellenében nem bizonyították, hogy a kézjegyet, mely az adai 560. sz. telekjkönyvön látható, maga az örökhagyó Bakos Imre tette ama telekjkónyv A. lapjára; és mert a telekkönyvi kiigazítás jogát az örökös az örökösödési perben is érvényesítheti." „De nem is mutattak fel a persorán felperesek semmi oly — akár élők közti, akár halálesetre szóló intézkedést, melylyel néhai Bakos Imre vagy neje a 2. 3.sz. a. megállapodásokat valaha megváltoztatni akarta volna." „Mindezeknél fogva helyesen utasította el az 1-ső bíróság a mind az apai, mind az anyai örökségükről jogérvényesen lemondott felpereseket a néhai Bakos Imréné után támasztott öröklési igényeikkel is stb. stb." (1878. július 3. — 590D. sz. a.) Jogeset. A mértékhitelesítő hivataluk a törvényhatóságok állal saját költségükön levén felallitandók és felszerelendök, a szükséges hivatal helyiség bére is általuk viselendő, habár a l/érleli szerződés megkötésénél, felsőbb meghagyásból valamely város elöjárósáya járt is el mint közvetítő. Báró Gaizler Anna — S. - A.-U j hely városa e. 312 frt bérhátralék megfizetésére a s.-a.-újhelyi j bir óság előtt pert indított — minthogy alperes város előjárósága a megyei törvényhatóság rendeletére felpeestől egy házat a mérték hitelesítő hivatal részére kibérelt, a bért azonban ki nem fizette. A jbiróság 1877. jun. 21. — 5585. sz. a. alperes várost a kereset értelmében elmarasztalta: mert a bérszerződés tanúságaként alperes a házat saját nevében vette bérbe, mely szerint a bérleti összeg évnegyedenkénti fizetésére kötelezte magát mindaddig, míg a hitelesítő hivatal működését megkezdi s a bérfizetésre önmaga képesítve leend. Ebből folyólag alperes bérfizetési kötelezettsége kétségtelen. Mert habár igazoltatott, hogy a város a megyei hatóság utasitására s a hitelesítő hivatal részére vette ki a há/.at, s a megyei törvényhatóság tartozik azon hivatal fentartási költségeit fedezni: ez alperes kötelezettségére befolyással nem lehet, a mennyiben a szerződésben a bérfizetésre nézve véghatáridő meg nem állapitatott, s az általai bérfizetés megszűnte a hitelesitő hivatal fizetés képességéhez köttetett, a mi pedig C. szerint még elő nem állt." A kir. tábla 1878. febr. 20. — 71236. sz. a. az első bir. ítéletet indokaiból hhagyta. A legf. 11 é 1 ős zé k mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatván — felperest keresetével elutasította ; Indokok: „Alperes által azon körülmény, hogy a keresetben érintett A alatti bérszerződést a megyei törvényhatóság rendelete folytán kötötte meg felperessel, az 1874: VIII. tez. által életbeléptetett mérték hit élesítő hivatal részére — a 3. 4. sz. mellékletekkel igazolva levén, tekintve hogy az 5. sz. ministeri rend. értelmében, különösen pedig annak 1 —10. §§. szerint, a mértékhitelesítő hivatalok a törvény hátóságok által saját költségükön állitandók fel; s azok felszerelését, s fentartásuk költségét a thatóság tartozik fedezni; minek folytán a befolyó dijak is a törvényhatóság javára esnek; tekintve továbbá, hogy az A. szerződés b. pontjához képest a felperestől kibérelt helyiség után járó évnegyedes bért alperes város saját pénztái'ából csak addig tartozott, a d. pontban meghatározott visszafizetési kötelezettség mellett előlegezni, éspedig nem felperes, hanem a mértékhitelesítő hivatal részére, — míg ez működését megkezdi, s a bérfizetésre önmaga képesítve leend; tekintve végre, hogy felperes a mértékhitelesitő hivatal részére, a házára vonatkozó ajáulatát nem alperes városhoz, hanem a megyei törvényhatóság, illetőleg annak főszolgabirájához nyújtotta be —s az A. szerződés 2. pontjában maga kijelentette, hogy a körülirt helyiséget a mértékhitelesitő hivatal részére adja bérbe; — mely körülmények eléggé bizonyitják, miszerint alp. város a szerződés megkötésénél felsőbb rendelet folytán csak mint közvetítő járt el: ily helyzetben figyelembe véve azt is, hogy a hitelesítő hivatal S.-A.-Ujhelyen 1875. aug. 1-én lépett életbe, s felperes mint azt keresetlevelében előadta, 3. évnegyedre esett bér járandóságát már ettől kapta — alperes az A. szerződés b. pontja szerint további előlegezéssel nem terheltethetik." (1878. július 3. 5888. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. Az hogy a felhívási keresel, mely világos tartalma szerint a felhívottak megszámollatását czélozza, azoknak bizonyos pénzösszegbeni man\sztaltatására is irányul, — annak szükségképi visszautasítását nem vonja maga után. Krecsmáry Sándor — Kovács Dániel után maradt örökösök e. felhivási keresetet támasztott, azok számadásra leendő köteleztetésük, és a kezeiken maradt összegekben való elmarasztaltatásuk iránt. A kir. tábla, hová felebbezés történt, az első bíróság eljárásában hivatalbóli semmiséget vélt észlelhetni; mert az érvényesített kereset a perr. 518. §. követelményeinek nem felel meg, a mennyiben nem pusztán száma-