Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 56. szám

Budapest. 1878. kedd. július 30. 56. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Urad. főtiszt elmozditatása. — Kövezet vám felemelhetése. — Semmitőszéki döntvények. — Irodalmi szemle. Jogeset. A magán uradalmi főhivatalnok nem tanúsítván sem oly hütelenséget, sem oly képtelenséget, mely [elmondás nélküli elbocsát tatását igazolhatna: azt hivatalatóli elmozdítása esetére fel évi felmondás megilleti ; következőleg az, vagy jogutódai az azzal járó illetmények követelésére jogosítottaknak is tekintendők. Kovalíczky István mint Várjon Gábor püspöki főügyész s igazgató örököseinek megbízottja — Schopper György rozsnyói püspök e. 2003. frt fizetési hátralék iránt a rozsnyói j b i r ó ság előtt 1877-ben pert indított, melynek letárgyalása után — A j bíróság 1877. aug. 17. — 4317. sz. Ítéletével felperest keresetével elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén, — következő' indokolással: „Azon alperesi kifogás, hogy Várjon Gábort a püspök igazgatónak nem nevezte ki, megczáfoltatik a püspök D. E. leveleivel, melyekben Várjont kormányzó ügyészének ismeri el, és az A alatti fizetési ivvel, mely annak mint kormányzónak rendes fizetéséről tanúskodik. — Az érdemre nézve azonban a kereset elutasítandó volt; mert Várjon G. a püspökségnél magán tisztviselői minőségben állván, ezen szolgálati viszonya csak magán szerződés által szabályoztathatott. — Felperes részéről pedig, szemben alperesi tagadással, nem bi/.onyitatott, hogy Várjon szolgálatbóli elbocsáttatása esetében, egy évi fizetése kiszolgáltatása általi kielégítésre lett volna jogosítva." A kir. tábla 1875. márcz. 6 73104/877. sz. alatt alperest 910. frt. 80 kr. s ennek perkezdéstőli kamatai fizetésében elmarasztalta. Indokok: Az A — E nem kifogásolt levelek igazolják, hogy alperes, midőn a püspökségi javakat átvette, Várjon Gábort az urad. főügyészi hivatalában az ott kitett illetmények mellett megerősítette, s nála is e minőségben tovább szolgált. — Ezek szerint alperes Várj ónnal szolgálati szerződéses viszonyba lépett, illetőleg az elődje által létesített szolgálati szerződést átválalta; s miután alperes mivel sem bizonyította, hogy az szolgálatában oly hütelenséget vagy hivatali képtelenséget tanúsított volna, mely miatt azt minden előleges felmondás nélkül szolgálatából elbocsátani jogosítva volt; és miután Várjont, tekintve állását, ettőli lmozdittatása esetére, rendes körülmények között fél évi felmondás megilleti; miután alperes az illetmények kereseti felszámításának helyességét ugy a G. alatti piaczi árjegyzék hitelességét nem kifogásolta, — és felperesnek erre vonatkozó azon állítását, hogy az mint a vidék központi piaczának ár-kimutatása egyedül irányadó, sőt a rozsnyóinál alperesre nézve még kedvezőbb, — megjegyzés nélkül hagyta; végre miután felperesek mint Várjon G. örökösei s jogutódjai, apjok jogait s követeléseit érvényesíteni jogosultak, alperes pedig nem is állítja, hogy az ezen követeléséről lemondott volna; mindezeknél fogva" stb. stb. A legf. ítélőszék a kir. táblaitéletét indokaiból helybenhagyta. (1878. június 17. — 5913. sz. a.) Jogeset. (Vége.) Benevenisti — Budapest főváros ellen. Az e. b. törvényszék ítélete indokolását következőleg fejezte be: „A mi a felperes által keresetileg vitatott 72671. frt 22 krnyi néh. Benevenistitől beszedett városi kőszén kövezet vám utáni összegből alperes által valónak be nem ismert 63348 frt 94 krt illeti, ebből 54594 frt 66 krra nézve felperesek a 2 Q egész 3 P. alatti számlák által beigazolták, hogy ezen összeg alperes részére néh. Benevenisti S. Sámueltől, a neki az 1870. évi február hóban és azután folytatólag 18 (0. év végéig a m. kir. államvasuton Pestre és Kőbányára szállított kőszén után mázsánkénti 2 krnyi kövezet vám fejében beszedetett. „Az imént emiitett a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaság által kiállított számlákat illetőleg alperes ugyan tagadta, hogy ezen okmányok, miután azok nem tőle származnak, ellene bizonyítékot képeznének. Azonban ezen kifogás nem volt tekintetbe vehető, mert alperes beismerte, miképen ő a magyar éjszaki illetve a magyar kir. államvaspályán 1870. év végéig Pestre és Kőbányára érkezett kőszén utáni városi kövezet vám beszedésével, először a m. éjszaki vaspálya-társaságot, ennek megszűntével pedig a salgó-tarjáni kőszénbánya-társaságot bizta volt meg, ós hogy ezek az emiitett kövezet vámot tényleg be is szedték. „E szerint tehát a most nevezett kőszénbánya részvény-társaság a szóban levő kövezet vám beszerzésére nézve alperes megbízott vámszedője lévén, az általa a beszedett kövezet vámról kiállított elismervények alperes ellen teljes bizonyitékot képeznek. „Alperes továbbá a 2 Q. — 3 P .alatti okmányok valódiságát vette tagadásba, de ezen kifogás is mellőztetett, mert felperesek alperest arra nézve, hogy ezen számlák a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaságtól származnak, a nevezett társaság igazgatója által leteendő főesküvel kinálták meg, és mert alperes ezen főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, minek következtében ezen okmányok valódisága bebizonyitottnak tekintendő. „Alperes azon kifogása, hogyő, miután felperesek a fenti főesküt oly módon kinálták, hogy ezt a salgó tarjáni kőszénbánya részvény-társaság igazgatója tegye le, — ezen eskü megengedését ellenzi, mellőzendő volt;— mert a fentebbiek szerint a kérdésben forgó kövezet vára beszedésére nézve a salgó-tarjáni részvény-társaság alperes 56