Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 56. szám

222 megbízottja lévén, felperesek a perrendtartás 225. §-a értelmében törvényszerűen kínáltak alperesnek a kérdéses főesküt. A 2 Q. — 3 P. alatt becsatolt okmányok által igazoltatik, iniképen a salgó-tarjáni kőszénbánya-társaság, a néhai Benevenisti S. Sámuel részére a fentebb kijelelt idős/.ak alatt Pestre és Kőbányára érkezett kőszénért annak mázsánkénti két krajezáros vám dija fejében az emiitett számlákban kitett összegeket összesen 54594. frt 94 krt néhai Benevenisti S. Sámuel folyó számlájában a most nevezettnek terhére irta. De ezen számlák által az is beigazoltatik, hogy a salgó-tarjáni kőszénbánya-társaság az imént emiitett kövezet vámot Benevenisti S. Sámueltől tényleg be is szedte; ugyan is az ezen számlák követel (habén) rovata szerint néhai Benevenisti S. Sámuel, azon összegekre, melyek a 2 Q. — 3 P. alatti számlákban terhére Írattak, a nevezett részvény-társaságnak fizetéseket teljesített, még pedig oly mértékben, hogy a 3 P. alatt csatolt számla szerint a 1871. évi július 17-én nemcsak hogy mivel sem tartozott néhai Benevenisti ezen részvény-társaságnak, hanem ellenkezőleg a salgó tarjáni kőszénbanya részvénytársaság maradt még 834 frt 57 krral adósa néh. Benevenisti S. Sámuelnél*. A'peres azon kifogása, hogy felperesek nem igazolták, mi képen a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaság a beszedett városi kövezet vámot alperesnek beszolgáltatta, mellőzendő volt, mert alperes a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaság által beszedett kövezet vámért a megvámoltak irányában felelős, tekintet nélkül arra, hogy beszolgáltatta e a salgó-tarjáni kőszénbánya részvény-társaság alperesnek a beszedett kövezet vámot. A fentebb kitüntetett két rendbeli kövezet vám öszszegeken felül, a kereseti 72671 frt 22 kr. kövezet vámösszegből még hátralevő 8754 frt 2i kr. valóságának beigazolására hivatkoztak felperesek a 2 fi. — 2 P-ig becsatolt mellékletekre, melyek az 1868. évi april hótól egész 1869. évi január hó végéig terjedő időről szóllanak, miután azonban felperesek azok valódiságát az alperesi tagadás ellenében nem igazolták, azok bizonyitékul nem szolga! nak. De minthogy néhai Benevenisti S. Sámuel az alapperben alperest a foesküvel kinálta meg aziránt, hogy alperes nevezettől 1867. évi augusztus 1-étől 1870. év végéig minden mázsa kőszén után 2 krajezárt, összesen pedig 75015. frt 85 kr. vámpénzt be nem szedett, minthogy továbbá alperes ezen főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, és minthogy a fentebb emiitett 8754 frt 28 kr. egyrésze a 75015 frt 85 kr. vámnak; mindezek következtében be van bizonyítva, hogy a 8754 frt 28 kr. kövezet vámösszeget alperes néhai Benevenisti S. Sámueltól beszedte. Ezek szerint be van igazolva, hogy alperes néhai Benevenisti S. Sámueltől az annak részére 1870. év végéig Pestre és Kőbányára érkezett kőszén után mázsánkénti két krajezárnyi kövezet vám czimén összesen az ujitott keresetben felszámított 72671 forint 22 krt beszedte. Minthogy pedig a fentiek szerint alperes az imént emiitett beszedett vámösszegnek csak felét volt jogosítva, néhai Benevenisti S. Sámueltől beszedni, ez által be van igazolva azon tény, hogy alperes 36335 frt 61 krt néhai Beuevenistitől jogtalanul szedte be. Ezen összeget felperesek mint néh. Benevenisti jogutódai annál inkább jogositattak, mint tartozatlanul teljesített fizetést alperestől visszakövetelni, mivel azon tény által hogy néhai Benevenisti a törvénytelenül szedett vámot megfizette, a törvénytelen vámszedés jogszerűvé nem vált, és mert alperes megigazolta, hogy akár felperesek, akár néhai Benevenisti S. Sámuel lemondott volna a kereseti összegnek visszakövetelése iránti jogáról. A kamatok az alapperbeli kereset beadása napjától fogva megítélendők, mert késedelmi kamatok a per megindítása napjától fogva járnak és mert a jelen per az alapperbeli kereset beadásával indíttatott meg. Alperes a perköltségek és az Ítéleti illeték viselésében mint pervesztes el volt marasztalnndó. A kir. tábla 1877. decz. 20. — 42176. sz. a. most szintén elmarasztalta alperest, a tszéki ítélet hhagyásával, és pedig felhozott indokaiból annál is inkább : „mivel alperes a 2 G-től — 6 P-ig becsatolt mellékletek valódiságát éppen ugy, mint a 2 P. illetőleg 2 Q-tÖl — 3 P-ig mellékelt kimutatások bizonyító erejét, csak átalánosságban tagadta meg. Midőn tehát ezen tagadással szemben, alperes a kimutatásokban foglalt egész követelésre nézve kináltatott meg főesküvel, az által: hogy ezen esküt, melyet periratai szerint mnga is az egész követelésre vonatkozólag kínáltnak tekintett, el nem fogadta, — a 2 G-től — 3 P-igbeperesitett kimutatásokban foglalt felperesi követelés valódiságát bebizonyitottnak kel! tekinteni, stb. stb. A legf. 11é 1 őszék következőleg ítélt: „Mindkét alsó bir. itélet megváltoztatik, a legf. ítélőszék 1874. évi 7466. sz. itéetének továbbra is jogerőben fentarfása mellett, felperesek ujitott keresetükkel elmozdittatnak s a perköltségek kölcsönösen megszűnteiéinek. Indokok: Tekintve, hogy alapperbeni felperes, a t31e állítása szerint törvény ellenesen beszedett vámdijnak visszatérítésére irányzott keresetével harmadbiróságilag az alapon lett elutasítva: mert a m. kir. belügyministeriumnak a földm. keresk. ministeriummal egyetértő leg 1870. decz. 23. — 19G19. sz. a. kibocsátott — az alapperben E. az újítottban H. alatt csatolt rendelete által, a kőszén minden mázsája után, a kövezet vámnak 2krrai szedése egész 1870. decz. utolsó napjáig, részben utólag helybenhagyottnak, s igy törvényesnek találtatott, — ugyanazért tartoztak volna felperesek, ha a fenti 3-ad bir. Ítéletnek hatályon kívül helyeztetését kivinni akarták, — ténybeli adatokat szolgáltatni annak igazolására, hogy az E. illetőleg H. rendeletnek fenti értelmezése téves alapon nyugszik. „Ily adatokat azonban felperesek jelen ujitott perben nem szolgáltatnak, mert azon puszta érvelésük, hogy törvény szerint a vámdij mindig előre megállapítandó, és hogy egy bizonyos időtartamra legfelsőbb hatóságilag megállapított díjjegyzék időközben meg sem változtathatik; és hogy ennélfogva a m. kir. belügyministerium a 2 kr. dijat utólag jóvá sem hagyhatta, — illetőleg az A. alatti jegyzék szerint 6 évre megállapított dijak megváltoztatását meg sem engedhette, az alapperbeli jogérvényes itélet fent előadott alapjának megdöntésére szolgáló ténybeli adatot nem képez; de ezenkívül emez érvelésük már az annyaperben előadva volt, és egyébként is minden törvényes alapot nélkülöz, — minthogy nem létezik törvény, különösen felperesek által erre vonatkozólag idézett törvényezikkek nem tartalmaznak oly intézkedést, melynél fogva a vámdijak szabályozására hivatott legfőbb közig, hatóságtól, az utólagos jóváhagyásnak, vagy a vámdijak időközi megváltoztatásának joga elvonatnék.