Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 53. szám - Az államtanácsról. 4. r.

210 ruok nérni módosításokkal, a mieinktől merőben eltérő viszonyok közt: ámde mi Magyarországon előnyösen ezt épen nem utánozhatnék. A mi alkotmányunkban fönálló államhatalmi egyensúlyt, ha nem is egy lökésre, de a gyakorlat folyamában már bizonyára fölbillentené azon közigazgatási biráskodási jog, melylyel a törvényjavaslatok előkészítésére hivatott államtanács lenne fölruházva; oly hatalommá fogná magát az ily combinált jogkörű államtest csakhamar kinőni, a minőt parlamentarizmusunk fülvilágosult barátai bizonyára nem örömest ékelnének oda a végrehajtói, birói s törvényhozói hatalmak közé, különösen ez utóbbinak rovására, de még magának a birói hatalomnak is nem csekély csorbájára. Jogi szempontból nem teunénk tehát előre egyetlen lépést sem. maradnánk a mostani viszás helyzetben, legfölebb uj képletbe kereteznék bele az eddigi anomáliákat: de nem érnénk czélt ezáltal más tekintetben sem. Ha csak annyi államtauácsossal akarnók végeztetni mindkét jog- és munkakör teendőit, mint a hányat például e javaslat a tisztán törvényelőkészitési munkálatokra szánt államtanács kebelében fölállittatni inditványoz: ez esetben nem érnénk czélt, mert ennyi állaratanácsos épen csakhogy megbírna felelni a törvényjavaslatok szakszerű és rendszeres előkészítésének, kidolgozásának, fölszerelésének, szerkesztésének, egyeztetésének: ha még közigazgatási ügyekben biráskodniok is kellene: ugy ez már aunyiia túlterhelné őket, miszerint megfelelni sem egyik, sem másik munkakörüknek kellőleg nem bírnának. Tehát több államtanácsost kellene alkalmazni: nem egygyel, kettővel többet, mert ez mit sem segítene, hanem legalább is félannyival többet, mint a hány államtanácsos tisztán törvényelőkészítő czélokra alkalmaztatandott. Kérdem már most, mit nyernénk ez által a takarékosság szempontjából? Alig nyernénk egyebet, mint azon különbözetet, melyet az államtanács ily túlterheltetése árán az államtörvényszék elnöke, alelnöke és segédszemélyzete fizetésében megtakaríthatnánk. Ez semmi esetre nem indíthat bennünket arra, hogy két külön, saját jogés munkakörében teljes haszonnal értékesíthető államtest helyett csak egyetlen egy közeget akarjunk fölállítani, de ezt is csak akként, hogy ártani árthasson akár minden lépten-nyomon, de használni egyátalán ne használhasson, legalább ne annyit, a mennyi a tényleges visszás állapotokhoz képest szernbe-szökő, vagy legalább időfolyamában kiérezhető javulást legyen képes eló'idézni. (Vége köv.) Jogeset. A közszerzeményi jog az osztrák tkönyv uralma alatt is a magyar törvények szerint volt elbírálandó, a melyek hatálya alatt köttetett a házasság; miért ily nőt egész házassági ideje alatt megilleti magyar törvényeink értelmében a közszerzemény, a nélkül, hogy bizonyilani kellene, mikép a szerzés a magyar törvény uralmi időszakába esett. A nő tehát ipso jure közszerzönek levén tekintendő, közszerzeményi jogosultságát a téves telekkönyvezés meg nem semmisítheti. Recsko András s társai, ugy Tót Kurta Ilka mint felperesek — Tóth Kurta Ferencz s társai mind, mint Tót Kurta Mátyás örökösei s alperesek e. anyyai közszerzemény alapján a zentai 962. sz. tjkvben foglalt ingatlanokból, ugy alperesek birtokában levő más ingatlanokból 38'/2 lánczfóldnek tulajdona s birtokba való bocsátása iránt a volt Zenta városi törvényszéknél 1866. évben keresetet indítottak, mely később átment a Bács-Bodrog megyei törvényszékhez; mely 1871-ben Ítéletet is hozott, azonban a kir. ítélő tábla által feloldatott; végre a szabadkai tvszék 1877. június 4-én köv. ítéletet hozott. A perköltségek kölcsönösen megszüntetésével felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: „Eltekintve attól, hogy felperesek nem igazolva azt, hogy ők néhai Recsko szül. Nagy Judithnak egyedüli és kizárólagos örökösei, a fenforgó pert alperesek mint néhai Tóth Mátyás-Kurta örökösei ellen, ennek és nevezett Recsko szül. Nagy Judith hagyatéka tárgyalásának mellőzésével indították, keresetükkel, — habár a per folyama alatt kihallgatott számos tanú közül többen határozottan vallják: hogy nevezett házastársak házasságuk ideje alatt nagyobb mennyiségű ingatlant szereztek — azért voltak elutasitandók, mert a tanuk vallomásaiból a szerzés ideje kiérthető nem lévén, felperesek azon állítása, mely szerint a szerzés a magyar törvények uralma alatt történt volna, nincs bebizonyítva és igy a keresetlevélnek azon kitétele, hogy a közszerzeményt 77 láncz föld képezvén, abból felperesnek édes annyjára 38'/2 láncz esik, semmivel sincs igazolva. „De elutasitandók voltak felperesek keresetükkel azért is, mert a zentai 962. sz. tjkvben foglalt ingatlan néhai Tóth Mátyás Kurta nevére levén telekkönyvezve, közösen szerzett vagyonnak nem tekinthető, valamint az alperesek birtokában levő többi ingatlanság sem, mert az utóbbit alperesek, felperesek beismerése szerint is, néhai Tóth Kurta Mátyástól még ennek és Tóth szül. Nagy Judith életében kapták, mely intézkedés s a telekkönyvi bekeblezések ellen a felperesek édes anyja nevezett Nagy Judith semmi törvényes lépést nem tévén, az átadásba s telekkönyvi bekebelezésbe hallgatag beleegyezett. S minthogy felperesek az igényelt ingatlanokat közszerzeménynek kívánják tekintetni, kötelesek előbb az illető telekjegyzökönyvek kiigazítása mellett az igényelt vagyont többször nevezett Nagy Judith nevére áttelekkönyveztetni. „Tóth Ilona negyedrendű felperes, az alperesek által 2. sz. alatt felmutatott és kihallgatott tanuk által valódinak beigazolt okmány szerint, atyai és anyai örökségére nézve kielégítve lévén, keresetétől elmozdítandó volt. A kir. tábla 1877. decz. 11—44389. sz. a. atszék ítéletét hhagyta: „Mert felpereseket terhelvén a bizonyítás arra nézve, hogy azon ingatlan vagyon, melyet néhai édes annyuk s alperesek jogelőde közötti közszerzeményi vagyonnak kívánnak tekintetni, valóban a szerzési idő s körülményeinél fogva közszerzeményi jogi természetű vagyont képez, — részükről fenforgó esetben nem csak az lett volna igazolandó, hogy a kérdéses vagyon felperesek édes annya s alperesek jogelőde közt fennállott házasság tartama alatt szereztetett, hanem az is, hogy a szerzés a házasság időtartamában, a magyar törvény uralmi ideje alatt, s oly körülmények közt történt, melyekből felperesek közszerzeményi jogára határozottan következtetni lehet. „Mivel azon fenn nem forgó perbeli körülmények, hogy felperesek édes annya és alperesek jogelőde közötti 1829-től 1865. évig lefolyt házassági időtartamnak 1853.