Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 53. szám - Az államtanácsról. 4. r.

211 május 1-től 1861. július 23-ig lejárt részében uralkodott osztrák törvény szerint, az ezen időszak alatti szerzések tekintetében egyedül az, hogy felperesek édes annya — alperesek jogelődjével akkor házasságban élt, felperesek édes annya részére közszerzeményi jogos igényt egyátalában meg nem állapított; továbbá hogy felperesek beismerése szerint is, alperesek jogelőde akkor, midőn felperesek édes annya hozzá került, jelentékeny ingatlan vagyonnal birt, mely ingatlan vagyon a további szerzésre alkalmas alapot képezőnek tekinthető; — nem különben hogy a felperesek által közszerzeménynek vitatott vagyon részben alperesek jogelőde által alperesekre még a házasság tartama alatt tulajdonjogilag átruháztatott, — részben pedig kizárólag saját nevére telekköayveztetett; végre, hogy felperesek nem is állítják, mikép néhai édes annyuk alperesek jogelődének kizárólagos tulajdonjogi rendelkezései és a telekkönyvveztetés ellen óvással élt volna, — alperesek jogelődének kizárólagos tulajdonjoga mellett harczolván; — ez ellenében felperesek a vitatott közszerzeményt csak azon esetre igazolhatták volna, ha azt tüzetesen bepróbálják: mikép a szerzés a házassági időtartamnak a magyar törvények uralmi időszakában történt, és hogy a szerzési jogügyletek felperesek édes annya s alperesek jogelőde javán közös jogosultsággal lettek megkötve; — a mennyiben különben a fentebb jelzett perbeli körülmények fenforgása mellett, a házasság tartama alatti szerzések kizárólag alperesek jogelőde részére történteknek vélelmezendók. „A miért is tekintettel arra, hogy felperesek tüzetesen sem azt nem bizonyították, hogy a szerzések a magyar törvény uralmi időszakában történtek, sem azt, hogy a szerzési jogügyletekben felperesek édes annya is, mint szerző fél közreműködött, és igy a vitatott közszerzemény felperesek részéről nem igazoltatott — 1., 2. s 3-ad r. felperesek a kereseti jogalap igazolatlan volta miatt elutasitandók." „Minthogy pedig 4-ed r. felperes a 2. sz. okirat szerint alperesek jogelőde által nyert örökségi osztályrész fejében, atyai s anyai örökségi járandóságaira nézve történt kielégitetését ünnepélyesen elismerte, ezen felperes kereseti jog hiányából volt elmozdítandó." A legf. ítélőszék következő ítéletet hozott: „Mindkét alsó bir. Ítélete érdemileg megváltoztatatván, felperesek annyának néhai Tóth Kurta Mátyásné szül. Nagy Judith közszerzeményi tulajdonjoga a zentai 962. sz. telekben + 1 — 7 sorsz. alatt néhai Tóth Kurta Mátyás tulajdonául bejegyzett földekből 23.1150 c. holdra megállapíttatik s alperesek köteleztetnek felpereseket mint nevezett Nagy Judith örököseit, az emiitett telekkönyvi földek közös birtokába 23.1150 h. erejéig 15 nap alatt bebocsátani — a perköltségek és ügyvédi dijakra nézve a kir. tábla Ítélete hhagyatik. Indokok: „A házassági vagyonjog általában, s különösen a házastársak közszerzeményi joga az osztrák polg. tkönyv uralma alatt is azon törvények szerint volt elbírálandó, melyek a házasság kötésekor hatályban voltak, — mint ez a polg. tk. bev. par. XII. cz. 5. p.-ban s az 1852. nov. 29. ősiségi pat. 12. §-ban kimondatott. „E szerint felperesek annyát, ki 1829-ben kelt egybe alperesek — nem nemesi rendű — attyával, házassága egész ideje alatt megillette a közszerzemény a hazai törvények, jelesen az 1840: VIII. t. cz. 8. §. s az id. törv. szab. 13. §-sza értelmében. „Azt pedig beismerik alperesek, hogy attyuknakvagyona, mely 2-ik házassága kötésekor 4l,/í lánczföldböl állott, ugyanazon házassága tartama alatt 77 lánczczal gyarapodott, s hogy ők az igy 118y2 lánczra felszaporodott földbirtokból attyuktól — mostoha annyuk beleegyezésével — összesen 86 lánczot (részint a telekk. helyszínelés előtt, részint azután) jövendő örökségük fejében kikaptak. — Beismerik alperesek azt is, hogy a telekk. helyszinléskor Tóth Kurta Mátyásuak s neje Nagy Judithnak közös birtokában volt azon majd 55 láncz belső és külső föld, mely a zentai 962. sz. telekjkvben tévesen Tóth Kurta Mátyás egyedüli tulajdonául vétetett fel; a 2200 • öles lánczokat cat, holdakra átszámítva 74.1500 holddal, s a melyből utóbb alperes Tóth Kurta Pálnak 27.800 hold kiadatott, — maradván nevezett házastársak közös s tényleges birtokában elhalálozásukkor 18 35. évben 47.700 cat. hold." „Ezen fenmaradó birtok fele közszerzemény czimén felperesek annyát illette — a téves telekköny vezés daczára is, mert ő közszerző volt ipso jure, s jogosítva volt a telekkönyv kiigazitását férje örökösei ellen bármikor kérni. E joga pedig átszállott saját örököseire, kik e jogukat jelen perben érvényesithetik. — Nem illette azonban halálakor Nagy Judithot a tényleg birtokolt föld felénél több, mert felperesek válaszbeli beismerése szerint ő ís beleegyezésével hozzájárult a 86 láncz földnek alperesekre lett átruházásához s ezen átruházási ügyletek alperesek jóhiszeműségével szemben nem érvénytelenithetők. Másrészről nincs kimutatva, hogy az alperesekre történt átruházások alkalmával akár Tóth Mátyás, akár Nagy Judith előbbi jogaikon változtatva, a megmaradt javak iránt kizárólagos — a másik házastársat kizáró — tulajdonjogot tartottak volna fenn magok részére." „Mindezeknélfogva Nagy Judith közszerzeményi tulajdonjogát s utána az ő elismert örökösei — felperesek — örökösödési jogát 23.'150 cat. holdra megállapítani kellett." „Megállapítandó volt 4 r. felperes, Tóth Kurta Ilkának a többi felperesekkel egyenlő üröködési s tulajdonjoga is, mert alperesek a 2. sz. szerződés eredetijét fel nem mutatták s a felmutatott másolat hitelességét — felperesek tagadása ellenében — kihallgatott tanúikkal sem győzvén be, azt hogy 4. r. felperes annyai örökségi igényeiről is lemondott, nem bizonyították be." „A megítélt föld természetbeni kihasitásátelrendelni nem lehetett s alpereseket egyelőre csak a közös birtoklás tűrésére kellett kötelezni, mert felperesek felosztási tervet s vázrajzot nem terjesztettek elő." (1878, május 15. 3736. sz. a.) Váltójogi döntvények. A váltó eljárási rendelet szerint váltóügyekben is alkalmazandó azon szabály, mely szerint a beadványnak, postára való feladása egyenlő hatályú a bírósághoz való közvetlen benyújtással. Taub Laura — gr. Bethlen Aurél e. 500 frt iránt indított vá 11 ó perben a sommás végzés kibocsátatott, mi ellen alperes 1877 febr. 21. kifogásokkal élt. Az ennek folytán kitűzött jkönyvi tárgyalásra, csak felperes jelenvén meg — A kolozsvári tszék 1877. aug. 21. a sommás végzés hatályában fentartásával alperest kifogásaival elutasitotta; mert alperesnek azou kifogása, hogy a váltóértékét meg nem kapta, nem volt érvényesíthető szemben felperessel, mert ez forgatmány utján jutott a váltó53*