Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 51. szám - Az államtanácsról. 2. r.

204 A Cur. biróság a közp. választmány határozatát megváltoztatta; mert felebbezö adókönyvecskék s a felebbezéshez csatolt telekk. kivonattal igazolta, hogy részint maga, részint nejével közösen oly ingatlant bir, melynek alapján őt az 1871:33. tcz. 3. íj. b. p. szerint a választói jogosultság megilleti, a mennyiben több mint Ili frt tiszta jövedelem utáni adóval van ugy saját mint nejével küzös tulajdona után megróva." (231. sz. a.) Peemaier János felszólamlása elvettetett — mi ellen felebbezett. A Cur. biróság a közp választmány határozatát megváltoztatta; mert az ki kizáró tulajdonul, vagy hitvesével közösen az 1^74:33. tcz. 3. § ban érintet: házzal bir, vagy 16 fit tiszta jövedelem utáni földadóval van megróva, — választói joggal bir; — felebbezö pedig igazolta, hogy nejével k özö s e n oly ingatlant bir, mely után több mint 16 írt jövedelem utáni földadó vari reá kivetve, — a mennyiben 51 frt 51 kr. tiszta jővedi lem után 1G frt 21 kr. adót fizet. (241. >z. a.) 6. A választót képesség, honosítás hiányából, meg nem tagadható átlóig ki honunkban letelepedve üiletlel bir-, s iO év óla minden választói névjegyzékbe felvételei/, söl a városi képviselet, s választasi bizottság tagja is volt. S eh 1 e u m er József felszólatulá?-ával elutasitatott, mert nem benszülött, sem nem nationalisált magyar állampolgár, hanem cseh állampolgár. Ez ellen felebbezvén. A Cur. biróság annak helyt adott; „tekintve, hogy felebbezö igazolta, miszerint már 1860 óta Verteczen mint letelepedett lakos üzlettel bir, ott rendesen adót fizet; hogy ennélfogva már 1867 óta bezárólag lb77. év ig valamennyi választói névjegyzékbe, a városi főjegyzői hivatal bizonyítványa szerint be volt vezetve; tekintve továbbá, hogy a várvsi képviseletnek s több izben az orsz. gyűlési képviselők vála&ztáoára alakiiott bizottmányoknak tagja volt, mely körülmények honositott minősége me.leit . zC-llanak." (233, sz. a.) (Folyt, köv.) Jogeset. Az oldalrokonok törvényes öröklése a képviseleti jogon s azon elven alapszik, hogy az oldalrokon öröködési joga tekintetében saját elhall szülejét s nem elhall oldalrokonát képvi seli; jogosultságát nem az oldalágból, hanem csak saját ága törzséből menthetvén; miből következik, hogy az oldalrokonok ezen joga a felmenők joga által van feltételezve, s igy a felmenők öröklési jogánál tovább nem terjedhet. Balogh Samu — Fekecs András mint Atkáry Eszter s Károly gyámja e. néhai Balogh Ida után maradt hagyaték tulajdonjoga, illetve örökösödési jog megállapítása iránt a miskolczi tvszék előtt perc indított, melyben a tszék 1877. febr. 5 — 410. sz. a. Ítélettel felperest keresetétől elmozdította s 21 frt perköltségben marasztalta ; „mert felperes keresetét néhai Balogh Ida után maradt, a m.-keresztesi 814. és emődi 548. sz. telekjkönyvben foglalt hagyaték tulajdonjogának megítélésére irányozta; azonban maga sem állítja, hogy azon ingatlanok Balogh Ida sierzeményei volnának, sőt a B. C. telekk. kivonatokkal felperes maga mutatta ki, hogy azok az örökhagyóra törvényes öröklés utján édes anyjáról Atkáry Kláráról szálottak; azt sem vonta kétségbe, sőt halgatag beismerte, hogy alperes gyámoltjai most nevezett Atkáry Klárának édes testvérei. Már pedig az ideig], szab. 10. §. szerint leszármazók hiányában az apa s anya csakis azon érték erejéig hivatvák öröklésre, mely tőlök vagy az ágoktól származott; a 11. §. szerint pedig az apát az apai és az anyát az anyai ágon leszármazott oldalági örökösök képviselvén, — felperest, ki nem is állitja, hogy a kérdéses hagyaték tőle vagy ágától származott örökhagyó Balogh Idára, — tekintettel az idézett §§-szókra keresetétől ehuozditani kellett. A kir. tábla 1877. decz. 13—51785. sz. a. indokaiból helybenhagyta a tszék Ítéletét. A legf. ítélőszék pedig mindkét alsó bir. Ítéletet megváltoztatta s örökhagyó Balogh Ida hagyatékára, jelcsen aunak a m.-keresztesi 814. s emődi 814. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlanjaira, felperes kizárólagos öröködési jogát megállapította, — a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén. Indokok: „Alpereseket, mint a leszármazók nélkül meghalt örökhagyó Balogh Ida előtt elhalt annyának, néhai Atkáry férjezett Balogh Klárának testvéreit, csak annyiban illetheti meg nevezett örökkagyó után a törvényes örökösödés, a mennyiben az saját — Atkáry Klárával közös szüleiket megilletné; mert az oldalrokonok törvényes öröklése a képviseleti jogon, s azon elven alapszik, hogy örökösödési joga tekintetében az oldalrokon saját elhalt szülejét — nem az elhalt oldalrokonát — képviseli; — jogosultságát nem az oldalágból, hanem csak saját ága törzséből menthetvén. Ebből következik, hogy az oldalrokonok törvényes örökösödése a felmenők joga által van feltételezve, s hogy az a felmenők öröklési jogánál tovább nem terjedhet. „Már pedig beismerik alperesek is, hogy a kereseti vagyon, melyet az örökhagyó Balogh Ida annyától örökö't, ugyancsak az örökhagyó anyjára nem az ő szüléikről s felmenőikről, hanem első férje Gál Imréről szállott, végrendeleti öröklés utján. „A kereseti javak tehát, melyek osztály tárgyául az örökhagyó anyja s alperesek, illetőleg ezek felmenői közt soha sem szolgáltak, s a melyekre nézve alperesek s az örökhagyó, illetőleg ezek felmenői közt soha jogközösség nem létezett, — nem képeznek oly ági vagyont, a melyből egyedül követelhetnének alperesek szülei, vagy ezek halála után magok alperesek örökségét az id. törv. szab. 10—12. §§ hoz képest. Nem követelhetik alperesek, hogy ama javak hozzájok térjenek vissza, mert azok nem onnan származtak. „A kereseti vagyon e szerint alperesek irányában jogilag szerzeménynek tekintendő s abban, — miután az örökhagyónak sem anyja, sem testvérei életben nincsenek, az apát, vagyis felperest illeti kizárólag a törvényes örökösödés." (1878. jun. 4. 4896. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap betenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helybea és vidékre egész évre 8 frt., félévre 4 frt., negyedévre 2 frt osztrák értékbea. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-uteza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, 1878. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-aál muzeum-kőrút 10. sz,