Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 50. szám - Az államtanácsról. 1. r.

190 kult „Biztosítéki alap" — továbbá a „letéteményezett részjegyek, illetve törzs betétkönyvek" értékeibó'l elegendőleg kiegyenlíthető nem lenne; — a Hitelrészesek egyéb vagyonukkal tehát az alapszab. szerint csak akkor felelősek, ha a tagok vagyonából alakított s csak különösen e czélra szolgáló fenteinlitett tartalékalap kimerült. Felperes azonban maga sem állítja, hogy azon alap a kérdéses veszteség törlesztésére fordíttatott, s a feltételes fizetési kötelezettség esete beállott volna. — Nincs jogositva tehát felperes azon felül, a mit már az esetleges veszteségek fedezetére a kitelegylet tagjaitól előre beszedett s a mit mint kártérítési alapot első sorban ő maga alapszabályilag határozottan megjelölt, a hitelegylet tagjaitól a veszteségek pótlására első sorban, az alapszab, sorrend megfordításával, s mieló'tt az e czélra alkotott alap kimeritetnék, egyenesen a hitel egyleti tagok egyéb vagyonát igénybe venni s talán a kérdéses alapot másra felhasználni. Szükséges lett volna tehát, hogy felperes már keresetében számszerűleg kimutassa, hogy a bizonyos összszegü alap a veszteségekre fordítatván, alperestől oly összeg követeltetik, mely a kimerült alap által nem fedeztetett.'' A kir. tábla 187S. febr. 27 — 716. sz. a. hhagyta a tszék ítéletét következő indokolással: „Az alapszab. 38. §. szerint a hitelrészesek közül 1875 kezdetével kilépett alperes a hiteltársaság valamennyi tagiának, minden az 1875. decz. 31-ig keletkezett kötelezettségeért, az alapszab. 33. §-ban jelölt módon felelőséggel — egyetemleges kezességgel tartozik. — Az alapszab. 33. §. c. pbm körvonalozott kezesség pedig a 34. §. értelmében akkép szabályoztatott, hogy a 31. §-ban jelölt biztosítéki alap, ha az valamennyi hitelrészes fizetés képtelensége miatt megtámadtatik, a hitelrészesek által teljesítendő pótfizetésekkel azonnal kiegészítendő ugy, hogy az mindenkor annyira terjedjen, a mennyire alapszabályilag állapittatott. „Habár alperes az alapszab. 33. §. c. p. által jelölt mértékig terjedő', szabályszerűen kivetett pótfizetés teljesítését, sem a hiteltársaságbóli kilépése miatt, sem azon okból, hogy az említett biztositéki alapnak tettleges kiméritése felperesileg ki nem mutattatott. — meg nem tagadhatja: felperes még is helyesen utasíttatott el, mivel alperes tagadásával szemben azt, hogy a kereseti pótfizetés szabályszerűen, vagyis az arra jogositott társasági közeg által érvényesen kivettetett, a per során nem bizonyította. „A pótfizetés kivetését tanúsító CDj könyvek ugyanis az alapszab. 24. §-banemlített felvételi bizottság határozatait tartalmazzák, — ezen bizottság hatáskörét pedig azon 24. §. világosan a hitelrészes felvételére s a megszavazandó hitel magasságának meghatalmazására szoritja. — A felvételi bizottság mint egyik társulati közeg hatáskörének ezen megszorításából, csak bizonyos teendőkre szoritásából csak az következhetik: hogy a bizonyos, külön megjelölt teendők ellátására utalt közegnek, azon ügykörön kivül eső azon rendelkezése, mely szerint a 34. §-szon alapuló pótfizetéseket a hitelrészesekre kivetette — kötelező hatállyal nem bir. A felvételi bizottság mint illetéktelen közeg által elhatározott pótfizetés érvénytelenségét pedig azon körülmény, hogy a pótfizetés kivetése az igazgatótanács K. a. jelentésével a közgyűlés tudomására hozatott, annálkevésbé szünteti meg, mivel az L. a. közgyűlési határozat e tekintetben semmi rendelkezést nem foglal magában." A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. itélet megváltoztatásával, alperest a keresetben, kamataiban s 50írt perköltségben elmarasztalta. Indokok: „Alperes azon kifogásai: hogy mivel ő még 1875. óv elején alperes részvénytársaság hitelegyletéből, üzletrésze felmondása folytán kilépett: továbbá mivel az E alattiban érintett külön biztositéki alapnak, a veszteségek fedezésére teljesített fizetések következtében, tettleg beállott kiméritése felperes részéről ki nem mutattatott, — a kiszabott 25°/0 veszteségi pótlékot hitele aránya szerint megfizetni nem tartozik, a 2-od bíróság által e részben felhozott helyes indokok alapján — figyelembe nem vétethetnek. „Ellenben a 2-od bíróságnak a felvételi bizottság által elhatározott pótfizetés kivetésére s megállapítására vonatkozó indokolása elfogadható nem volt; mert az igazgatóságnak K. a. jelentése szerint, az igazgatóság a felvételi bizottságnak C alattiban foglalt határozatát a pótfietés bekövelelése iránt nyilván magáévá tette s ebbeli határozatát a közgyűlésnek bejelentette, — a közgyűlés pedig az L. a. j könyv szerint a bemutatott jelentést tudomásul vette, s ezáltal az igazgatóság intézkedését jóváhagyta, ugy hogy a felvételi bizottságnak D alatti további határozata, csak az igazgatótanács által, a közgyűlés jóváhagyásával elrendelt p'tfizetés bekövetelése iránti intézkedés gyanánt jelentkezik; — mindezeknélfegva stb. (1878. május 20 — 380. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A kölcsönös jogsegélyt érintő ügyekben a hazai bíróságokat a külállamok bíróságainak, vagy közvetlenül, vagy közvetve a m. k. igazságügyi ministerium utján kell megkeresniük. — Az illető állam consulálusa utján tehát a kézbesítések érvényesen nem eszközölhetők. A müncheni „Handel s vérein" — az „Alföldfiumei vaspálya-társaság" e. folytatott perében — abpestinémet főconsulatus azon megkeresvényt intézte, a bpesti kir. tszékhez, hogy a bajor keresk. főtörvényszék 1877. decz. 27. kelt Ítélete s a bajor kir. végrehajtó által Münchenben kiállított itélet-kézbesitési okmány nevezett vaspálya-társaságnak kézbesittessék. A bpesti kir. tszék f. évi apr. 16—15641 sz. végzésével az emiitett okmányokat alperes társaság igazgatóságának kézbesitetni rendelte. Ez ellen alperes semm. panaszszal élvén. A Semmitőszék a tszék végzését következményeivel együtt megsemmisítette. (296. §. 1. p.) „tekintve, kogy a perr. 61., 62. §§. szerint, valamint a hazai bíróságok a külállamok bíróságait, vagy közvetlenül, vagy közvetve a m. k. Igazságügyi ministerium utjáa keresik meg — a kölcsönös jogsegélyt érintő ügyekben, azonképen a hazai biróságokat is a külállamok bíróságainak, vagy közvetlenül, vagy a m. k. Igazságügy ministerium utján kell megkeresniük; hogy eszerint az első bíróság a hozzá sem közvetlenül a külföldi bíróságtól, sem közvetve a m. k. Igazságügyministerium utján érkezett megkeresvény teljesítését az idézett §§-ban foglalt szabályok ellenére rendelte el.* (1878. június 5-én 8946. sz. a.)