Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 49. szám

195 hanem az árverés kitűzésének alapjául a perrend egyik különben is helytelenül idézett szakasza annyira kizárólag: fektettetett, mintha az 1876. évi novemb. 30-kán kibocsátott váltó eljárási rendelet nem is léteznék.* (1878. június 4— 8406 sz. a.) A kéményseprői ipar jövedelme a végrehajtás alól el nem vonható, de magára ezen iparüzleti jogra, melynek tulajdonjogi átruházhatása ki nem mulatlatik, nem vezethető az 1872. évi iparlörvény életbelépte után. Perschaber Gusztáv — Bastoria József kéményseprő e. 3178. frt 4S kr. váltó tartozás erejéig a bpesti váltó tszéknél végrehajtást tétetett folyamatba, mely 1878. évi márcz. 6 —18461 sz. végzéssel alperes activ kövételéseire is elrendeltetett, de nem kéményseprői iparüzleti jogára is — mint felperes kérelmezte volt. Ezen végzés e. utóbbi részére nézve felperes sem panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette „mert a perr. 397. §-ban emiitett iparüzleti jogok alatt csak olyanok értetnek, melyek az azon törvény hozatalakor hatályban volt iparrend értelmében tulajdonjogilag voltak eladhatók, vagy egyébként átruházhatók. — Az 1872-ki ipartörvény életbelépte óta pedig a perr. idézett §-sza kizárólag csak az előbbinek 6. 7. §§-ban megjelölt iparjogokra szoritkozik; mig a többi összes, akár szabadon gyakorolható, akár a hatóság külön engedélyezésétől feltételezett iparágak csupán személyes, az iparosoknak elhalálozása folytán rendszerint (ipartör. 23. §.) azonnal elenyésző' jogosítványként jelentkeznek." „Ezzel neoi áll ellentétben az ipartörv. 27. §-sza, melyhez képest az iparos iparát üzletvezető vagy bérlő által is űzheti, mert ez csupán az ipar kezelése, illetve jövedelmeztetésének módjára vonatkozik; s tulajdonkép csak annak ád kifejezést: hogy az iparos nem köteles iparát saját személyében gyakorolni, hanem azt öszhangzásban a 23. s 24. §§. rendelkezésével helyettesitett 3-ik személyek által is gyakoroltathatja. — Maga a személyes iparjog azonban az idézett 27. §. által teljességgel nem érintetik, s legkevésbé válik az ennek folytán elárusítható reál joggá. „Viszont kétséget nem szenved, hogy a személyes ipar jövedelme sem vonható el a végrehajtás alól, s hogy azért a végrehajtató hitelező azt lefoglaltatni s beszedését a zárgondnoki minőségben alkalmazott s aközigazg. szabályok követelményeinek megfelelő ügyvezető által eszközöltetni ép ugy van jogositva, mint jogosított kielégítését a végrehajtást szenvedőnek ingatlan vagyona jövedelmeiből (perr. 417. §) eszközöltetni — a hitelezővel szemben az ingó és ingatlan dolgok jövedelme azonos jogfogalom alá tartozván." „Minthogy azonban a semm. panasz egyedül csak a neheztelt végzés azon része ellen irányul, mely a végrehajtást alperesnek kéményseprői iparüzleti jogára tagadta meg, ezen jognak átruházhatása pedig ki nem mutattatott: azt elvetni kellett." (1878. ápr- 3 — 6601 sz. a.) A községben ideiglenssen tartózkodó külföldi ellenében a biztosítás a helybeli rendőr - hatóság bizonyítványa alapján elrendelhető. Glück Márton — Züdvercz Samu galicziai kereskedő e. 100 frt váltó tartozás iránt pert folytatván — biztosítás elrendeléseért folyamodott a szatmári tszék hez,''felmutatván A alatt a szatmári rendőrkapitány bizonyítványát, mely a veszély valószínűsége felett tanúskodik. A tszék 1877. decz. 10—15020 sz. a. végzésével annak helyt nem adott; minthogy a biztosítás alapjául felhozott helyrendőri bizonylathoz hasonló bizonyítványok, a váltó Eljár. rend. 07. § p. alapján elrendelhető biztositási végrehajtás alapjául nem szolgálhat. Felperes sem. panaszára — A Semmitőszék a neheztelt végzést mogsemmitette; (Váltó Elj. 91. § 6. p.) s a tszéket a bizt. kérvény helytadólag leendő.elintézésére utasította; „mert a bizt. kérvényhez csatolt hatósági bizonyítvány által, a Szatmárott csak ideiglen s hatósági engedély nélkül tartózkodó lengyelországi illetőségű váltó adóst illetőleg, — a beperelt váltó követelésnek véghatározat hozataláig való veszélyeztetése valószinüsitetvén, a V. Elj. szab. 57. §. 1. p. alapján kért bizt. végrehajtást megtagadni nem lehetett. (1878. jan. 10 — 27833. sz.) Azon körülmény, hogy végrehajtást szenvedő mint albérlő lakásául szolgáló lakhelyiségei nem J, hanem anyósa bérelte ki s fizeti, — nem gátolhatja u végrehnjtatól abban, hogy az előbbi helyiség ben talált, bar mások tulajdonának vélelmezhető ingókat kijelölhesse s lefoglaltathassa. Stern Josefa — Gryőrfy Gyula pesti ügyvéd e. 600 f. váltó tartozás erejéig a bpesti váltó tszéknél végrehajtást kieszközölvén, ennek foganatosításakor a végrehajtó alperes lakásán talált ingók lefoglalását megtagadta. A váltó tszék 1878. jan. 28—4432. sz. végzésével fentebbi eljárást hhagyta — mert végrehajtató a végreh. j könyv azon kitételét, melyszerint a lakást, melyben alperes mint albérlő lakik, anyósa Mondula Róza bérelte ki, tagadásba nem vette, s igy utóbbi a kérdéses lakásban levő ingók birtokában levén, azok az ő tulajdonának vélel mezendők. Felperes semm. panaszára. — A S emmitőszék azt megsemmisítette (Váltó Elj. 91. §. d. p.) „mert ama körülmény, hogy azon lakhelyiséget, melyben végrehajtást szenvedett, mint albérlő lakik, és melynek ajtaján annak ügyvédi czimtáblája kifügesztve találtatott, nem alperes, hanem annak anyósa Mondula R. bérelte ki, s ugyanaz fizeti a lakbért, — a végrehajtatót azon a perr. 358. 364. §§. szerint megillető jogának gyakorolhatásában, hogy az alperes által albérletben birt helyiségben talált ingókat, habár ezek mások tulajdonának vélelmezhetők lennének is, — a mi azonban a végreh. jkönyv szerint nem is állíttatott, — kijelölhesse, s ezek lefoglalását kérhesse, — törvény szerint nem gátolhatván — illetve a birói kiküldöttet arra, hogy az idegen tulajdonnak vélelmezett tárgyak lefoglalását mellőzze — figyelemmel a perr. 360. 394. 461. §§. rendelkezéseire, — fel nem jogosítván, a tszék szabálytalanságot követett el stb. stb. (1878 márcz. 14—3464 sz. a.) Senimitúszéki döntvények. A végrehajtató fél ügyvédje peren kívüli uton nem kötelezhető oly költségek megtérítésére, melyek a közjegyzőnek jóvá nem hagyott eljárása folytán merüllek fel — vizsgálata nélkül annak, hogy kinek hibája okozta az eljárás jóvá nem hagyalását. 49*