Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 47. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 3. r.

186 Föllebbezés a folyó ügyekben hozott határozatok ellen egy adatott be, a legf. itélőszékhez, egy pedig a közgyűléshez, s mindkettő elutasitatott. A 4!) választmányi ülésben kifejtett tevékenységünk fóbb mozzanatait illetőleg f őlemlitendönek tartjuk: A száraadások szabályszerűen kezeltetvén és elintéztetvén, kitüntetik, hogy daczára miszerint a tagdij 12 ftról 10 í'tra maradt leszállitva, a kamarának segély alapja anynyira gyarapodott, hogy a választmány karöltve a kamarának állandó jogügyi bizottságával, az ügyvédi segélyalap szabályzatának kidolgozásához fogott. Vitatás alá vette továbbá a választmány a telekkönyvre vonatkozó törvényjavaslatot és indítványát fölterjesztette. Tárgyalás alatt vannak továbbá a polgári törvénykezési rendtartásra vonatkozó törvény javaslat, valamint az 1875. 36 t. cz. hatályon kivül helyezése, ugy az 1871 évi 8. és 9. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról szólló törvényjavaslat, — melyek és pedig legnagyobb sajnálkozásunkra akkor közöltettek velünk a n.-m. Igazságügy ministerium által, a midőn azok már az országgyü lés elé voltak terjesztve. Ismételve tettünk kimerítő előterjesztést a pozsonyi kir. járásbíróság hivatalos helyiségei hiányosságának orvoslása, valamint az elégtelen kezelő személyzetnek szaporítása végett; tünetesen fölsorolván minden a járásbíróságnál előforduló hiányokat, és az ottan uralkodó viszonyoknak türhetetlenségét; előterjesztettük, hogy az ügyvédi rendtartás 105-dik §-ának a) pontja oda módosíttassák, hogy az ügyvédség gyakorlatátóli fölfüggesztés a fenyítő vád alá helyezési határozatnak hozatala esetében, csak ennek jogerőre emelkedése után hozathassék; — előterjesztést intéztünk az ügyvédi rendtartás 48-dik és 54-dik §§-ainak módosítása végett, jelesül kiemelve indítványozván, hogy az ügyvédnek az általa behajtott ingó értékre nézve a zálog és megtartási jog megadandó, de egyszersmind oly eljárás legyen megszabandó, moly az érdekében t-értett félre nézve zaklatóvá ne fajuljon, stb. Fegyelmi panasz 81 érkezett 67 ügyvéd ellen. Tényálladék hiányából 55 megszüntetett, illetéktelenségböl 8. — Fegyelmi vizsgálat 8 rendeltetett. — Vádalá helyezés 9 történt, — ezekből 9 felebbezb tett, 8 megváltoztattatott. — Nyilvános fegyelmi végtárgyalás 7 tartatott — öttel több mint 1876-ban. — Vétkesség 6 esetben mondatott ki; 2 felmentetett, írásbeli megfeddés 2 — pénzbírság 3 esetben rendeltetett. — Ezek ellen 7 fölebbezés adatott be; 5 helybenhagyatott. Ügyvédkedéstö'li felfüggesztés, a bünt. bíróság vád alá helyezése alapján 2 esetben mondatott ki, s hhagyatott. Ügyvédjelöltek e. 2 panasz emeltetett. Samarjai Károly, elnök. Vrabély Pál, titkár. Jogeset. (Vége.) A bérbeadó kincstár s lelepitvényesei között, a bérlök befolyása nélkül létesült váltsági szerződések folytán, a bérlemény egy része, a lerménybeli szolgalmányok, a szerződésileg *) Ezen jogeset kezdetét az első bir. ítélettel — lapank f. évi 43-dik számában közöltük. biztosított évenkinli bevételből elvonatván, a bérbeadó annak megfelelő értéket tartozik megtéríteni, ami azáltal az evi jövedelemből elesett. A kir. tábla a fe'ebbezet.t e. bir. ítéletet részben megváltoztatván kötelezte alperest — a jánosföldi 122794 frt. 40 kr. váltság összegi tőke évi 7367 f. 16 kr. kamatait 1867 — 1874 évig terjedőleg 8 évre 5894 f. 33 krban az öregfalvi 18471 f.60 kr után 1869 — 1^74 6 évi 6íi49f. 63 krban — az újvári 23001 f. 58 kr. 1380 f. kamatait 1868-1874 évre: 9660 f. 63krban — az ó-telki 31132 f. után 1867 f. 92 kr. kamatait 1869 —1874-re 11 J07 ftba 52 krban— összesen tehát tőkében 86459 f. 22 kr s 6"/0 kamatait — Bo.-dáuovits Vilibaldné s Vazul részére birói kézbe va'ó letétel utjáni megtérítésére kötelezte — egyébb felebbezett részeiben helyben hagyván: Indokok: „Mindazon jogok, melyek a bukottat illeték, a csőd elrendelése után a csődtömegre szálván s ez áltál érvényesítethetvén, a kereseti jog elleni kifogások annál kevésbé vehetők figyelembe; mert habár kétségtelen — hogy azon követelés, melyei a bukottak fenforgó jogczimen alperes ellen birtak, még a csőd előtt 1872 sz^pt. 7. Bogdanovits Leopoldin s Vazulra, ezek 137,027 f. követelése erejéig végrehajtásilag átruháztatott a jelen peres követelés tehát azon összeg erejéig csak is ezeket illetheti, — kétségtelen az is mikép a menynyiben azon B. Vilibald R Virgil féle követelés a kincstár e. mostanáig összegszerüleg nincs megállapítva, — a csődtömegnek joga van azt peruiján szorgalmazni, már azért is mert csnk ezúton derülhet ki az: váljon a végrehajtásilag átruházott összeg kielégítése után maradt-e még fenn valami a csődtömeg kielégítésére ? P^gyébként felperes azt, hogy azon végrehajtásiing szerzett jogok" az e. bir. ítéletben megóvattak, felebbezésileg nem neheztelte — alperes sérelmére pedig az nem szolgál. De különben ha fenforogna is azon állítólagos körülmény, hogy a neheztelt ítélet perben nem állt .'j-dik személy jogaira terjeszkedett ki, — ez a perr. 297 §. 11 p. szerint jogosuk részéről csak semmiségi panasszal lett volna megtámadható. „Magát a követelést illetőleg — miután egyrészt a haszonbéri szerződés (B. a.) 1 pontjából kétségtelen, mikép B. Vilibald s Virgil jogositva voltak a kérdéses contractuális község által kötelezett szolgalmányokat az egész haszonbéri idő alatt élvezni, — ettől azonban a közbejött megváltás folytán több évre elestek: másrészt alperes 5—8 alattiakkal a váltsági összegeket maga kimutatta, s elismerte, hogy azok kamatait folyton ő szedte be, a nélkül, hogy bérlőit a vesztett haszonért kárpótolti volna, ismét kétségtelen, hogy azon időre,melyen át a bérlők a szolgalmányok élvezetére még jogositva voltak, alperes az élvezett egyenleget képező ama kamatokat illetéktelenül vette fel, tehát azokat a vesztett élvezet idejére visszafizetni köteles. „A visszafizetendő összeg azonban első bíróságilag nem helyesen állapitatott meg; mert felperes a k. összeszámitásban a vesztett élvezet éveit Jánosföldnél 8 — Öregfalunál 6 — Újvárnál 7 — és Óteleknél 6 évre maga teszi ki, — tehát általánosságban 8 évet uem lehet venni számításba; de viszont alperes felebbezésbeni számitása sem alkalmazható, mert ez a per folyamában elő nem terjesztetett, és a K. alattiban kitett évszám tagadásba nem vétetett; — tehát a marasztalási összegre nézve, az évszámra vonatkozólag, csakis e K. alatti lehet irányadó,