Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 46. szám

18 t ben (p. o. 442 §.) vagy a perr. 369 — 373 §§-ban foglalj szabályoknak reájuk vonatkozólag közvetlen megsértése miatt élhetnek önálló jogosulattal. „Jelen ügyben azonban az emiitett esetek egyike sem forog fenn, s fenforgónak még akkor sem tekintethetnák, ha a jelzálogos hitelezőket megillető felebbviteli jogosultság értelemszerüleg az ingó vagyont felülfoglaltató hitelezőkre is kiterjesztetnék, — miután a tulajdonképeni neheztelés tárgyát a végrehajtás foganatosításának Kammermayer Grizella és Discher János részére lett elrendelése, s nem a panasztevők valamely jogos kivánatának megtagadása képezi; „A sem. panasz ugyanis abban pontosul össze: hogy a Kammermayer Gizella s Dieseker javára eszközölt végrehajtás foganatosításának elrendelése körül ajbiróság az ügyviteli szabályokat sértette volna meg az által, hogy a perbirájától hozzá érkezett megkeresést a hivatalos órákon kivül vezettette volna be az iktató jköny vbe; hogy ugyanazt az elárt aljbiró önmagának os/.totta ki, s eunek folytán a végrehajtást saját személyében rögtön foganatosította (mi egyébként tekintve hogy az eljárt aljbiró azon időben hivatalvezető volt, az ügyv. szabályokba nem ütközik) — hogy ezen rögtönzés folytán a nevezett hitelezők foglalása, a panaszlók részére más kiküldött által fogauatositandott végrehajtást megelőzte, s hogy élőbbeknek végrehajtásánál, a becsüsökről külön személyek tanuképen nem alkalmaztattak. „Hasonló okok alapján minden végrehajtató hitelező a végrehajtást szenvedőnek teljes jogaiba lépne, s ekkor következetesen a más hitelező javára elrendelt végrehajtás anyagi törvényszerűségét, sőt az annak alapjául szolgált okiratok hitelességót is megtámadhatná. „A hitelezőknek egymás elleni oly határtalan fellebviteli jog gyakorolhatására azonban a magyar perrendtartásban semmi alap sem létezik; s azért a jogositlan részről beadott jelen sem. panaszt okvetlenül elvetni kellett annál inkább, mivel annak a foglalás tényére vonatkozó része teljesen alaptalan is, — már számos más esetben kimondatván, miszerint a becsüsök s a végrehajtási tanuknak ugyanazon személyekbeni egyesítése a perr. 364 §-ba nem ütközik s ennélfogva az eljárást érvényétől meg nem fosztja. „Végül annak megbirálása : váljon a panaszolt beiktatás korüli eljárás, vagyoni felelősséggel párosult hivatali rendetlenséget képez-e ? — ez útra nem tartozik. (1878 mart. 27. — 5963 sz. a.) Statárium. A bel- és igazságügyi magyar királyi miniszterek egyetértöleg elrendelték, hogy Zemplénmegye területén 1877. évi deczember hó 23-ikán gyujtogatók ellen egy évi időtartamra elrendelt rögtönbiráskodási eljárás, a hátralevő időre, azaz folyó évi deczember hó 23-ig, rablók és rablógyilkosok ellen is foganatba vétessék. Fehérmegyei Lovasberény község, törvénykezési tekintetben, a sz.-fehérvári törvényszék kerületében levő vaáli kir. járásbíróságtól, asz.-fehérvárihoz csatoltatik. E rendelet f. évi július hó 1-én lép életbe. Átcsatolás. Biharmegyei Saáp község törvénykezési tekintetben, a karczagi törvényszék kerületében levő püspök-ladányi járásbíróságtól, a nagyváradi törvényszék kerületében levő berettyó-ujfalusi járásbírósághoz átcsatoltatik. E rendelet folyó évi július hó l-én lép életbe. — Kolozsmegye „Faragó" községe törvénykezési tekintetben, a marosvásárhelyi törvényszék kerületében levő szászrégeni járásbíróság területéből, a kolozsvári törvényszék kerületében a tekéi járásbíróság kerületéhez csatoltatott július hó 1-étől fogva. Kitüntetés. A király gróf M i g a z z y Vilmos Barsmegye volt főispánjának és jtdenleg országgyűlési képviselőnek, a közügyek előmozdítása körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül, a Szent-Istváa-rend kiskeresztjét díjmentesen adományozta. Kineveztettek: E r 11 Ignácz pécsi törvényszéki aljegyző az ujviáéki, Jovanovics György újvidéki törvényszéki aljegyző a pécsi kir. törvényszékhez jegyzőkké, dr. Lackner Béla nyíregyházi törvényszéki dijas joggyakornok az ipolysági törvényszékhez aljegyzővé, Roboz Károly tolnai lakos a kun-szent mártoni jbirósághoz írnokká. — Dömötöri Németh János budapesti ítélőtáblai pótbiró és Losonczy Ödön komáromi törvényszéki bíró a budapesti ítélőtáblához rendes bírákká, B a r c z a Gábor devecseri járásbiró pedig ugyanazon táblához pótbiróvá. — A kereskelemügyi minisztériumhoz Pscherer Miklós miniszteri segédfogalmazó miniszteri fogalmazóvá, Székely János nagykőrösi járásbirósági díjnok, ugyanazon királyi járásbírósághoz írnokká, A x m a n n József nagy-kőrösi járásbirósági irnok az ipolysági törvényszékhez Írnokká. Megerősítések. A közoktatásügyi miniszter dr. K o s s ut á n y i Ignácznak a kolozsvári egyetemen a magyar jogtörténetből egyetemi magántanárrá lett képesítését, úgyszintén dr. Bors Emil pécsi h. r. k. jogtanárnak, a kolozsvári egyetemen a politikából egyetemi magántanárrá lett képesítését helybenhagyólag tudomásul vette, s őket e minőségben megerősítette. Áthelyeztettek: Legifj. Muraközy László pécsi kir. törvényszéki jegyző a jászberényi törvényszékhez, Szatmáry Lajos gyulafehérvári törvényszéki aljegyző és Stancziu Péter ottani törvényszéki irnok a dévai törvényszékhez és M i c s k e y János hajdu-hadházi járásbirósági végrehajtó a hajdú böszörményi jbirósághoz. Koczó Zsigmond lippai jbirósági telekkönyvvezető a temesvári törvényszékhez, Hugyecz Oszkár békési járásásbirósági irnokpedig a békés-gyulai törvényszékhez. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 írt., félévre 4 frt., negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-uteza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, 1878. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrút 10. sz.