Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 42. szám - Az örökösi minőség

1 66 többi tanuknak haszonbéri szerződésről tudomásuk nincs. És azon kérdésre: hogy haszonbér vagy taksa fizettetett-e csak 3 tanú — de ezek közül egyik érdekelt — mondotta haszonbérnek — 5 pedig taksáról szólt. 2. „Felperesek keresetükben azt is előterjesztették, hogy mivel az időkö/.ben hozott 1868. 29. t. cz. 32 §. a haszonbéri viszony további fentartását tiltja s a lejárattól i év alatt, a jog különbeni elvesztése mellett, az ez iránti kereset meginditását rendeli, — ók ezen keresetükkel azt s minden arra vonatkozó jogviszony végleges megszüntetését s a hivatot törvény által minősitett viszszaváltási jog érvényesítését is czélozzák, minden felmerülhető kérdés végleges megoldásával. — Es azért másodsorban s esetleg, kereseti kérelmüket a kérdéses szőlőkre nézve átalában minden további jogviszony megsemmisítésére s az esetben is a szőlőknek teljes s korlátlan birtoklásába leendő behelyeztetésükre is intézték. „Fz okból tehát elbírálandó volt az is: váljon felperesek jogosultak-e azon 32. §. értelmében visszaváltási jogukat érvényesíteni? Azonban felperesek ezen kérelmének sem lehetett helyt adni, — mert habár az alperesek által felmutatott s felperesileg nem kifogásolt 1824 évi 2. sz. okiratból az tűnik ki, hogy: e z e n szőlők taksa s dézsina váltságának összege iránt a felek közt csak meghatározott idő pontig törtéut egyezkedés s hogy a szerződésben a földtulajdonosa az engedelem nélküli eladást s vásárlásokat a szőlőbirtokosoknak megtiltotta: miből következtethető volna, hogy a visszaváltás jogát magának fentartani kívánta: mindazonáltal felperesek visszaváltási joga meg nem állapitható; mert 1. Ezen 2. sz. szerződésben azon feltétel, hogy a szőlők bizonyos határidőben felperesre visszaszáljanak, idézett 32. §-ban előszabott határozott világossággal nincs kifejezve; de különben is azon szerződésen alapuló visszaváltási jog a kereset indításakor — 1873 évben — azon 32 §. szerint már elévült. 2. Mert a későbbi szerződések sem szo^álhatnak ezen második kérelem megállapítására, mert fentebbi okokból az 1867 —1873 időszakra eső B. szerződés valódisága igazoltnak nem tekintethetvén, az sincs igazolva, hogy az utolsó visszaszállási határidő valóban 1871 apr. 24-re volt kikötve, s hogy ehhezképest a kereset beadásakor — 1873 május 20. — felperesek visszaváltási joga a 32 §. szerint még fenállott; az ezt közvetlen megelőző időszakra — 1864 — 1867 évekre vonatkozó L. szerződés alapján pedig, még ha valódisága igazoltatott volna is — azon jog már szintén nem állapitható meg azért, mivel az ezen szerződés szerinti visszaváltási határidő 1867 apr. 24-re levén kikötve — a 32. §-hoz képest ezen törvény kihirdetésétőli 1 év alatt lett volna annak alapján kereset beadandó — mi azonban csak 1873 máj. 20 lett beadva; tehát felperesek visszaváltási jogukat akkor már elvesztették. A legf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Az ügy érdemére nézve mindkét alsó birósági ítélet megváltoztatok, a kereset alá vett szőlők az 18ü8. 29 t- cz. 32 §. alá eső visszaváltható szőlőknek Ítéltetnek s az első f. tszék utasittatík, hogy a netán szükségesnek mutatkozó szabályszerű becslés előre bocsájtásával, alpereseknek ezen szőlőkben tett befektetései felett hozzon Ítéletet — következő indokolással: „ Alperesek által a viszonválasznál felmutatott 2 sz. szerződés nyilván mutatja, hogy felperesek jogelőde időről időre megújított szerződés mellett, határozott időtartamra engedte át alpereseknek, illetve jogelődeiknek a kereseti szőlőket; valamint igazolja azt is, hogy a szőlők felett a bevett gyakorlatnál fogva, csak a község elöljárói, s nem minden egyes birtokos szerződött a szölőföld tulajdonosával. „Habár ezen szerződésekben nem tétetik is említés arról, hogy a földbirtokát szőlőknek kiosztó földtulajdonos a kikötött évek elteltével, kiosztott földjét visszaváltani fogja; mivel mégis az utóbbi szerző lések az irányadók, s e szerződések azon kijelentését: hogy az esetre ha a bérleti évek eltelte után a tulajdonos gazdálkodási czéljával a bérbeadás nem ellenkeznék, alperes bérlőkre figyelemmel leend, — másként értelmezni nem lehet, mint ugy: hogy a szerződő földtulajdonos a visszaváltás jogát magának fentartotta. Mivel pe lig a külalak tekintetében kifogásolt szerződések, a törvény által magkivánt kellékekkel bírnak, s alperesek azok hamis voltát mivel sem bizonyították; de eltekintve a felhatalmazások hiányaitól is a kifogásolt szerződések az alperesek által 2. sz. a. felmutatott szerződések formájának is megfelelnek, — különben pedig alperesek azt, hogy 1853 óta a fizetéseket nem a felmutatott szerződések szerint, teljessittették, nem is állították — igy azon szerződéseket tényleg fenállottaknak kellett tekinteni, és a szóban levő szőlőket viszsza nem váltható szőlőknek kimondani nem lehetett, sőt azokat az 1868: 2:J t. cz. 32 §. alá esőknek kellett Ítélni; s mivel felperesek a legutóbb kötött szerződésben megbatározott idő elteltével keresetüket idejében megindították, s az e. f. tszék a szőlő birlalóknak befektetései felett nem határozott, — azok megtérítése pelig a szőlőbirtokosát megilleti — kellett a tszéket stb. (1878 mártius 27. — 2549 sz. a.) Kereskedelem jogi döntvények. A szerződésszegés által okozóit haszonéi mar adása, a kár átalános fogalma alá tartozóan, — a valóságos kár s megszűnt hasion közli megkülönböztetés, a szerződés szerinti illetőség szempontjából, érvénnyel nem birhat. Az illetőség megállapításánál, az írásbeli szerződés megkötésének helyevei szemben, a korábbi megbeszélések helye figyelembe nem jöhet. Knauth Mária pesti háztulajdonos s kereskedőnő képviselve Schulhof Géza jogtudor ügyvéd által— Grosberger Hermaun pálfalvai bej. kereskedőé. 1878 febr. 22. a bpesti keresk tszékhez 1508 f. fizetésére keresetet adott be; miután 1877. dec. 5-kén Pesten történt szerződés és itt kiállított kötlevél (A.) szerint alperes magát bizonyos mennyiségű három hónapon át naponta 1 waggon törmelék s hetenként két vaggon darabos kősszénnek Pestre leendő szállítására kötelezte, mit azonban nem teljesített, teljességgel semmi kőszenet sem küldvén; ennélfogva felperes a szálkás nem teljesítése folytán a szerzodéstőli elállását kinyilatkoztatta, s teljes kártérítési követeléssel lépett fel, részint valóságos kár, részint elmaradt nyeresség megtérítésére. A keresk. tszék f. év april 5 — 25741 sz. végzésével kifogásolt illetőségét megállapította; mert a felek közti szerződés A. szerint oly jelentékeny szénmennyiségre lőn megkötve, hogy a továbbadási szándék alaposan vélelmezendő, a kereseti jogügylet tehát feltétlen kereskedelmi ügyletet képez (258 §. 1. p.) s mint ilyen keresk. birósághoz tartozik. — Minthogy pedig alperes a valódinak elismert, Bpesten kelt A. kötlevéllel szemben nem igazolta, hogy a szerződés nem az A. kiállítása he-