Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 1. szám - Visszapillantás a lefolyt évre. 1. r.

Budapest, 187?. kedd, jan. 1. 1. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Visszapillantás. — Jogeset: Vasúti hivatolnok sikkasztása. — Sommás Ítélet kiadása. — Semmit, döntv. — Rendeletek. Y Visszapillantás a lefolyt évre. /. Egy év a nemzetek életében nem sokat számit, — ha csak nagyobbszerü események azt válságossá, nevezetessé nem teszik; nálunk azonban, hol oly nagy a hátramaradottság, hol egy culturállam intézményei még nagyrészt hiányzanak, — egy év is helyrehozhatlan idő veszteséget okoz, ha az a közügyekre s haladásra nézve elveszett. Éppen azért jogfejlődésünk tekintetéből nem nagy vigasztalódással s még kevesb elégültséggel tekinthetünk vissza a lefolyt év jogi mozzanataira.^ Jogéletünk mezején folyvást két fő szükséglet magaslik ki: a jogi törvényhozás tökéletesítése, és a kielégítő megnyugtató jogérvényesítése. Es ezek segély, gyógyeszközei két tényezőben öszpontosulnak: a codificatióban s a törvénykezésben. Fájdalom ! Nem jelezhetünk mult évről sem oly jogi mozzanatokat s kifejlődési alakulásokat, melyek azt eredményezhetnék : mikép akár az egyik, akár a másik tényező előhaladásával, javulásával távolról is megelégedhetnénk. Sajnos, de ki kell mondanunk, mikép legfőbb jogi szükségleteink kielégítésére nézve a lefolyt évet is majd nem elvesztettnek kell tekintenünk. És pedig különösen a codificatióra nézve. Ezen reform tényező, mely felett már több mint 10 év óta önállóan, szabadon rendelkezhetünk, folyvást ere deti hibái s gyöngeségeibeu senyved: a rendszerte'enségben, a harmonicus öszmüködés hiányában. A rendszertelenségnek elégséges bizonyítékául szolgál már az is, mikép a codificatiónak éppen azon tárgyai mellőztetnek, vagy éppen azőkra fordittatik legkevésb gond, melyek jogéletünk legégetőbb szükségleteit képezik s a legsürgősb orvoslást igényelnék. — Ezek közül legyenek csak a következők kiemelve. A magánjogi codex létesitésa — mindenekelőtt. — Ez a legparlagabb tér; valódi tabula rasa. — Mondottuk is már 1861-ben midőn az osztrák polg. codexet nagy hebehurgyán elimináltuk, — miszerint a magyar magánjogot restituálva, — az ősiség s urbériség eltörlése után — nem marad törvényünk, mely a magánjogi viszonyok s peres viszályok elbírálásánál alkalmazható lehetne. — A tapasztalat ezt igazolta is. Mind bíráink, mind ügyvédeink csak ugy képesek magokon segíteni, hogy az osztrák eliminált jogszabályokhoz s judicaturához folyamodnak. Innen van, mikép már 1867-benmidőn a legsürgősb jogi reformok s különösen az eljárási rendszer codificálásának kérdése került szőnyegre, — a szakférfiak nagy része a mellett nyilatkozott, hogy mindenekelőtt az anyagi jog codificáltassék. — És azóta is, hogy a perrend életbe lépett, folyvást hangoztatik, mikép ennél sokkal sürgősb szükség lett volna a polgárjogi codex előállítása. Mi ugyan nem voltunk e nézet mellett, de el kell ismernünk, miszerint a magánjog terén a jogbiztosság valósitható nem lehet, mig az anyagi jog nem codificáltatik. — Azonban, midőn ama nézetek ellen vitatkoztunk, nem is feltételeztük, de józan ésszel nem is feltételezhettük, hogy nemzeti törvényhozássunk s kormányunk tiz évet foghat elharácsolni a nélkül, hogy egy magánjogi törvénykönyvet létesítsen. A hiteljog codificátiója az államérdekek egyik leglényegesb tárgyát, s a jogi törvényhozás egyik legfontosabb feladát képezi. — És e körben a váltó — s kereskedelmi jog szabályozása mindenesetre kiváló helyet foglal el. — Azonban az ebbeli codificationális müvelet igen hézagos s egyoldalú maradand a csőd jog alkotása nélkül. — És minthogy e részbeni törvényhozásunk igen nagy hiányokat s tévedéseket mutat; s minthogy az arra állapított joggyakorlat véghetetlen káros kinövésekre s visszaélésekre vezetett: már úgyszólván évtizedek óta a legsürgősb követelések egyike : csődjogunk reformja. — Lapunkban már 15 év óta sürgetetnek ezen reformok. — Mai napig folytonosak a panaszok a csődügyek gyönge s hibás kezelése miatt. — Nemzetközi hitelünk hanyatlásának egyik fő oka csődjogi viszonyaink rendezetlenségében, a jelenkor nemzetgazdászati igényeinek meg nem felelő szabályozásában találtatik fel. — A külföld ebbeli recriminátiójai napról napra megújulnak — s valóban nem alap nélkül. Hasonlóan legégetőbb szükségeink közzé sorolandó büntetőjogi törvénykezésünk reformja is. — Az ennek hiányából naponta felmerülő visszaéléseképpen hajmeresztők. — A személy szabadság s vagyon biztosság sehol sem található fel. — Egy megyei pandúr, csendbiztos, egy városi rendőr azt minden perczben megtámadhatja s tönkre teheti. — A feleletre vonatás, a sérelmekért való bűnhődés komolyan szóba sem jön. — Ma a fővárosban magában egy fővárosi hivatalnok névcseréből mint vagabund letartóztatik s hetekig őrizet alatt tartatik; holnap a vidéken a legbékésebb, minden alapos gyanú nélküli utas fogságba vitethetik. — És a bűnvádi eljárás biztositékainak hiányában a fél ország statárium alá vettetik — a melytől mai korban a jog s emberiség minden barátja iszonnyal kéntelen elfordulni. Es ezen annyira égető szükségeink kielégítésére a lefolyt évben ismét mi sem történt. A bűnvádi eljárás codificátiójának semmi jelensége — daczára annak, hogy már 10 év előtt külföldi tanulmányozására nevezetes összegek lettek — kidobva. A reform csődtörvény — hitelelünk s nemzetgazdászati érdekeinek tetemes hátrányára — nem jelent meg. 1