Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 29. szám

114 adta át, — felperesek a csáthi 973. sz. telekkvi egész te­lek egyik feléhez, mint a mely I-ső r. alperest Nagy Évát a tőle elidegenitett anyai — Araót Sára-féle fél telek fejében illeti, — igényt nem tarthatnak; — a má­sik feléhez pedig azért nem, mert a mondottak szerint öreg Kiss János nagy apjok hagyatékát képező 3/4 telek­nek csak fele 3/8 telek illethetné őket örükségkép, azon­ban apjok Tóth János ennél többet, — az Arnót Sára­féle 4/8 telket vette volt birtokába." „2. Az ugyanazon telekben 1639. sz. a. foglalt sző­lőből csak 380y2 • öl volt megítélendő, mert a tanuk s a birói szemle utján eszközölt felmérés szerint, e szőlőből 1522 ölet öreg Kiss János s 2-ik neje Arnót Sára közö­sen szerezvén, ennek fele képezi ör. Kiss János hagyaté­kát, — */4-de tehát, azaz 380% öl felperesek örökségét, — az 1522 ölön felüli pedig Arnót Sára tulajdonát ké­pezvén, abból felpereseket örökség nem illeti." „3. Az emó'di 5D9. sz. telekjkben 1489. hr. sz. sző­lőnek '/'4-dén kivül, ezen telekk. birtokok többijére nézve is felperesek elutasitandók. Mert a telekk. állapottal szem­ben, mely szerint e birtokok tulajdonosaiul 1-ső r. alpe­res s néhai férje Kiss János vannak bejegyezve, felpere­seket terhelte annak bizonyítása, hogy az nevükre nem helyesen vétetett fel, hanem a nagy apa osztatlan ha­gyatékát képezte, — ezt azonb'in semmivel sem bizonyí­tották. — Minthogy azonban alperesek beismerték, hogy a kisebbik szőlő, mely a felek közös előadásaként az 1489. sz. alattival azonos, — néhai ör. Kiss János és Ar­nót Sára közös szerzeményök, s ez a 9. sz. a. szerzési ok­iratból ís kitűnik: ezen szőlőnek a néhai Kiss Jánost illetett s hagyatékát képező feléből fele részt felperesek­nek, mint örökhagyó egyik gyermekétől származott uno­kainak megítélni kellett." „Felperesek annyának végkielégitése be nem bizo­nyittatott. Mert erre nézve örökhagyó ör. Kiss János, mint érdekelt szülőnek végrendeleti nyilatkozata, ha szin­tén a 10. sz. a. végrendelet, azon körülménynyel szem­ben , hogy az végrendelkező által nincs aláírva, ér­vényben állónak bebizonyitfatott volna is, nem szo'gáltat bizonyítékot; továbbá, mert a csak hallomásból valló tanuk azt annál kevésbé bizonyitják, mivel azt, hogy fel­peresek annya örökségéről lemondott volna, — egyik sem állítja; — azon körülmény pedig, hogy 1840. előtt kiházasittatott, az 1858-ben elhalt apa utáni öröklési jo­gát, tekintve, hogy az örökjog az örökhagyó halálának időpontja szerint ítélendő meg, — ki nem zárja." „4. Azon részben mely szerint a csáthi 1503. sz. telekjkben 1 — 4. sorszám alatt foglalt zálogos nemesi birtoknak fele felpereseknek megítéltetett, — az 1-ső ítélet megváltoztatandó, s felperesek elutasitandók; mert a 6. sz. zálogszerződéssel igazolva van, hogy ezen zálogos birtokot, örökhagyó Arnót Sárával szerezte, — annak fele tehát ennek leányát Nagy Éva 1-ső r. alperest illet vén, csak másik fele képezi a hagyatékot, melynek ismét fele — az égésnek '/,-de illetné felperes unokákat; mint­hogy azonban ők két annyit, nevezetesen az egész­nek felét 9. sz. szerint magok adták cl 2-od r. alperesnek s perben nem is álló nejének örökáron, — azon ingatlanokból többé örökrészt természetben nem kö­vetelhetnek." A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A kir. táblának ítélete a felpereseknek megítélt örökségre vonatkozó, s alperesileg nem felebbezett részé­ben érintetlenül — a felpereseket elutasitó részében pe­dig indokainál fogva helybenhagyatik — annyival inkább — „mert az 1848. IX. t. cz. mely a jobbágyot az úr­béri szolgálatok s fizetések alól felszabadította, nem fosz­totta meg a jobbágynőt s ennek örököseit a házasság alatti közszerzeménynek, az 1840. VIII. t. cz. által bizto­sított, jogától." „Mert az Arnót-féle x/% telket felperesek szülei nem a földes uraságtól, hanem földes úri engedély mellett öreg Kiss Jánostól kapták, s felperesek ezen — 1848-ba i szintén felszabadult Va teleknek nagy apai örökségükbe beszámítását tűrni tartoznak csak ugy, mintha 1848. után adatott volna ki az a nagy apai — ugyancsak 184S­ban felszabadult birtokból;" „mert továbbá Tóth Mihály s Horkai János tanú­vallomása szerint 1-ső r. alperes annya Arnóth Sára emődi szőlőt is hozott második férjhez menetelekor öreg Kiss Jánoshoz ; ellenben felperesek a D. a. kérdő pon­tokra kihallgatott Suiányi J. s Nagy S. tanukkal nem igazolták, hogy öreg Kiss Jánosnak, mielőtt Arnóth Sá­rával össze kelt s mielőtt ezzel közösen Ernődön szőlőt vásárolt — emődi szőleje lett volna;" „mert végre csak tolhibának tulajdonítandó, hogy a kir. tábla indokolásában a csáthi 1503. sz. zálogos bir­tokot illetőleg a 9. sz. a. okiratra hivatkozott — a 7. sz. a. beügyelt okirat helyett." (1878. február 21. — 251. sz. a.) Váltójogi esetek. Valamely vállú hitelező perbeli képviseletében felmerült ügyvédi dijakra nézve szavatolni nem tartozik az, kire a bepe resitett váltó követelések később forgatmány utján átruház­tatlak. Hivalalbóli semmiséget képez, ha ily nem az ügybiróság­hoz, hanem a személyi bíróság illetőség -hez tartozó keresetet az előbbi tárgyalás s határozat alapjául elfogadja. Csuka Ödön ügyvéd — a ,Sátor alj a-u j helyi népbank' mint takarékpénztár e. 254 frt 95 kr. ügy­védi dijak s költségek megítélésére a s.-a.uj helyi tszék mint váltó bíróság előtt pert indított, azon alapon, mert bizonyos Silberbeg Somát váltó perében képvisel­vén, a esőd alá került váltó adóst terhelt kereseti váltó később alperes bankra ruháztatott forgatmány utján, s ez azon dijakat mint csőd hitelező állítólag a marasztalt alperes csődtömegéből már fel is vette. A s.-a.-ujhelyi tszék 1877. okt. 4. — 10723. sz. ítéletével alperes bankot a keresetben elmarasztalta. A kir. tábla 187 7. nov. 10. — 5541. sz. végzé sével a tszék Ítéletét hivatalból megsemmisítette, s a ke­resetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte — következő indokból: „Felperes keresetlevelében azt, hogy közte s alpe­res közt meghatalmazási viszony nem létezik, s a kere­setlevélben kijelölt váltó ügyekben, melyekből a képvi­seleti dijakat származtatja, nem alperest, hanem Silber­berg Somát képviselete, — beismervén, ezen kereseti elő­adásánál s beismerésénél fogva, jelen esetben a követelt dijaknak s költségeknek nem saját képviseltje elleni megállapításáról, hanem azon kérdés elbírálásáról van szó: váljon felperest a Silberbeg képviseletéből felmerült dijakra nézve, alperes azon a'apon, mert a Silberberg 8oma megbízásából beperelt váltó követelések utóbb for gatmány utján alperesre átruháztattak, s alperes ezen di

Next

/
Thumbnails
Contents