Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 29. szám

Budapest, 1878. kedd, april 16. 29. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: A volt jobbágynők közszerzeménye. — Váltójogi esetek. — Semmit, döntvények. Jogeset. Az 1848. IX. t. cz. mely a jobbágyok úrbéri terheit eltörölte, nem fosztotta meg a jobbágynál s örököseit azon jogtól, melyei azoknak az 1840 VII1. t. czikk a házasság alalli kötszer zemcnyhez liztosilotl. Tóth Istvánné szül. Tóth Éva s Nagy Balázsáé szül. Tóth Julianna — özv. Kiss Jánosné szül. Nagy Éva, Kiss Mihály s több érdektársaik e. még a borsodmegyei tszék előtt 1870. év január havában keresetet támasztottak — öreg Kiss János hagyatékára vonatkozó örökség kiadatása iránt. A miskolczi tszék, mely a borsodmegyei helyébe lépett 1874. apr. 28. kelt ítéletével felperesek öröködési jogát megállapította, a csáthi s emó'di ingatlanokat öreg Kiss János hagyatékát képezőknek kimondotta, azok fele részének kiadatására alpereseket kötelezte, de felpereseket az ingók fele része s az elvett haszonvételek iránti követelésükkel elutasította. — A kir. tábla 1874. nov. 18. a fentebbi ítéletet feloldotta, és szakértők alkalmazásával bizonyos szőlő birtokrészek helyszinéni kijelölése végett, szemle megtartását elrendelte. — Ezek teljesítése után — A tszék 1877. marcz. 26. — 335. sz. a. ítéletével felperesek öröködési jogát ismét megállapította s ugy az ingatlanok mint az ingóságokra nézve előbbi ítéletét tartotta fenn — következő indokokból: „Hogy 1853. okt. 15. Mező-Csáthon elhalt öreg Kiss Jánosnak első nejétől két gyermeke maradt, t. i. néhai Kiss Sára, Tóth Istvánné, felperesek édes anya s ifj. Kiss János 1-ső r. alperes férje s a többi alperek édes apjuk, az A. leszármazási táblázatból nyilván kitűnik, de azt alperesek is beismerték; küvetkezéskép az öreg Kiss János után, édes annyuk Ariiét Sára jogán való öröködési igényüket megállapítani kellett; „mert a tanuk 16. 21. 22. sz. a. valomásaival igazoltatott, hogy a keresetbe vett csáthi 973. s 1503. sz. a. foglalt ingatlanok felében s a csáthi -f- 1693. sz. ingatlanok egy részben s az emődi 59). sz. fekvőségek néhai Kiss János kizárólagos tulajdonát képezték; s az 1848-ki térvények mindezen javakat annak kezén találták; sőt az'urbéri kártalanítási összeírás is H. szerint Kiss János nevén lett felvéve. Ennek folytán e javakat Kiss János hagyatékát képezőknek kellett kimondani és pedig a csáthi 973. s 1503. sz. alattiakat felébea, mert ezeknek KÍS9 J. hagyatékáhozi tartozásukat a tauuk vallomásai teljesen igazolták — a csáthi 973. sz. telekjkben 1693. hrajzi sz. fekvőségből pedig 1522 • öl területet azért, mivel a szemle jkönyv szerint kimutattatott, hogy ebből Arnót Sára egyedüli tulajdonát csupán 712 Q öl — a közös tulajdont s igy a per tárgyát pedig 1522 • öl képezi. — Az emődi 599. sz. a. ingatlanok közt az 1489. sz. kisebb szőlő is fele részben szinte odaítéltetik, mert annak Arnót Sára általi szerzése nem igazoltatott;" „mert azon körülmény, hogy a csáthi 973. s 1503. sz. a. ingatlanok helyszíneléskor ifj. Kiss János s neje Éva nevére vétettek fel s máig is igy vannak bevezetve, figyelembe nem vehető; mert osztályos testvérek közt elévülés vagy telekk. elbirtoklásnak helye s joghatálya nincsen; már pedig a peres felek mind öreg Kiss János leszármazó örökösei — kivévén 1-ső r. alperest, ki azonban mint mostoha gyermek, illetőleg mint öreg Kiss J. menye felperesek irányában idegen 3-ik személynek tekinthető nem volt s igy elbirtoklást sem követhetett el.„ „Ezekhez járul mikép tagadásba vett azon körülmény, miszerint osztály örökségük iránt keresetet indítottak, megezáfoltátik az F. alatti a választott bírósághoz 1862. nov. 5. beadott s birói végzéssel ellátott keresetlevéllel s H. a. vevénynyel, melyben Kiss János a keresetlevél átvételét beismeri, mely tény érvül szolgál arra is, hogy ha az alperesileg vitatott elévülésnek helye volna is, az a fentebbi lépése által félbeszakitatott. Valamint az is, mikép a 10. sz. a. felperesek által kétségbevont végrendelet alperesek által eredetben fel nem mutattatott," „Az iügóságok s haszonvételek iránti keresettől pedig elmozditandók voltak, mivel az ingók mennyiségét s az ingatlanok jövedelmét nem igazolták.* A bpesti kir. tábla — alperesek felebbezésére 1877. okt. 8. — 53016. sz. a. kelt ítélettel az első bír. ítéletet, azon nem felebbezett részében, mely szerint felperesek az ingóságokra s időközi haszonvételekre nézve keresetükkel, ugy az ellenirat után előlerjesztett követeléseikkel (lutasitattak — érintetlenül hagyta, — egyebekben akkép változtatta meg, miszerint felpereseknek csupán a csáthi 973. sz. a. telekjkben 1639. sz. a. foglalt szőlőből 380'/a • öl rész oly módon, hogy ezáltal az erre foganato>itott előjegyzésből származható jogok nem érintetnek, — továbbá az emődi 599. sz. telekjkben 14S9. sz. a. foglalt szőlőnek '/4-de ítéltetik meg, nagy apjok utáni örökségkép tulajdonul s alperesek annak ez aránybani közös bírásába kötelesek felpereseket a közösség megszüntetéséig bebocsátani." Indokok: „1. A csáthi 973. sz. ttlekjkben 1 — 5. sorszám alatt foglalt egész telekre nézve az 1-ső bir. Ítélet {megváltoztatásával felperesek elutasttandók voltak, mert bárha a tanuk vallomásaiból az tűnik ki, hogy czeu egész telek felét az örökhagyó öreg Kiss János örökölte, — másik felének pedig későbben Baláss István jobbágy után, második neje Arnót Sárávali házassága alatt jutott birtokába; s hogy ennélfogva annak 3/4-ede az ő hagyatékát képezi; minthogy azonban örökhagyó azon harmadik fél jobbágy telket, mely a tanuk szerint fentebbieken kivül birtokában volt, s nevezett nejének hozományát képezte, vejének Tóth Jánosnak felperesek apjának 29