Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 28. szám

110 riek örökösödésére nézve végrendeletileg intézkedett, s a végrendeleti intézkedésre tekintettel, a peres felek mint édes annynk örökösei a 2. sz. a. egyesség szerint kiegyeztek olyképen, hogy az abban foglalt jutalékon kivül, felperes az anyai vagyonból való követelhetésről végkép lemondott, —következik, miszerint felperesnek a kérdéses G000 v. frt mint az anyai vagyonba belolvadt összegre nézve annál kevésbé lehet kereseti joga, mivel az anyai végrendelettel hozomány cziraén 6000 frt — kiházasitás czimén pedig 3100 o. é. frban különben is részesült, — és az ezen czimeken részére szánt hagyományt feltétlenül elfogadta. A legf. ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Az egybehangzó alsó bir. Ítéletek azon része, melyben felperes 2-od r. alperes irányában elutasittatott — helybenhagyatik, — többi része pedig megváltoztattatik s köteleztetik 1-ső r. alperes a kereseti 6000 v. frt vagyis 2520o. é. frt tökét, ennek 1876. aug. 2 tóli 6°/0 kamatait felperesnek megfizetni, a perköltségek kölcsönös megszüntetésével." Indokok: „Alperesek beismerték, hogy közös nagy annyuk Balassa Jánoaué 1840. jul. 2. kelt, felperes által B. alatt felmutatott végrendelete valódi, s nem is állították, hogy ezen végrendelet valamikép hatályon kivül tétetett volna; bei-merték, hogy abban nagy annyuk felperesnek 6000 v. ftot hagyományozott, mely hagyomány annak férjhez menetelekor lenne kifizetendő; beis-merék, hogy ezen hagyomány felperesnek kifizetve nem lett; beismerték végre azt, hogy nagy annyuk hagyatékát Takács szül. Balassa Xina közös édes annyuk vette által." „Ezek szerint a fenti hagyomány, miután Takács Nina elhalálozott, adóságot képez, mely az utóbbi hagyatékát terheli; nem vétethetvén figyelembe alpereseknek sem azon kifogása, hogy a kérdéses hagyomány azon 6000 s 3000 pfrtnyi összegekben, melyeket édes annyuk 1855. febr. 11. kelt A. alatti végrendeletében felperesnek hozomány s kiházasitás czimén hagyományozott, benfoglaltatnék, mivel magában a végrendeletben arról említés nem tétetik, — sem azon kifogásuk, hogy felperes az 1856. febr. 8. létrejött 2. sz. a. barátságos egyességben teljes kielégittetését nyilvánította, mivel ezen nyilatkozat csak örökö Jési igényeire vonatkozik; végre azon kifogásuk sem, hogy a kereseti hagyomány az anyai hagyatékról felvett leltárban mint teher eló'nem fordul, mivel ezen kihagyásból a fen nem állást következtetni nem lehet." „Ezeknél fogva meg kellett felperesnek ítélni a keresetbe vett követelést, de nem mindkét — hanem csak az 1-ső r. alperes által fizetendőt — még pedig azon okból, mert az anyai végrendelet 6. pontja szerint az 1-ső r. alperes tartozik a hagyatékot terhelő minden adóságot törleszteni." „Felperes azt, hogy a kereset inditása előtt alperest a fizetésre felszólította, nem igazolván, a kamatok csak a perindítás napjától voltak megitélhetők." (1878. február 27. — 13001. sz. a.) Kereskedelem jogi döntvények. A legf. IlélöazékW. Az egyetemleges kötelezettség meg nem állapítható, ha nem bizonyillatik, hogy a mészárszéki üzlet birtokában levők mindenike, a hús kimérést ipar gyakorlására ipar engedélylyel ellátva, azon ipart jogosan közösen gyakorolták, vagy hogy mint üzlettársak a hitelben vett húsáruk árára nézve mindeni kök egyetemleges kötelezettséget válalí. Holtzer Adolf pesti mészáros — B i h á v i Vilmos a neje B. Teréz szinte mészárosok e. egyetemlege \ kötelezettség mellett 1624 frt 60 kr. fizetésére a bpesti keresk. tszék előtt 1877. apr. 28-kán pert indított — hú-áruk megrendelése és szállításából. A keresk. tszék 1877. aug. 22. 1-ső r, alperest 100 frtban feltétlenül — a többi 1524 frtban pedig ugy — 2-od r. alperest az egész kereseti összegb n azon esetre marasztalta, ha felperes pótesküt tesz: „hogy alperesek a nála megrendelt s átvett húsáruk vét< Iára fejében 1624 frt 60 krral tartoznak „mert 1-ső r. alperes beismerte, hogy a húsárukért 10J Ital tartozik, eze-.i elismerés alapján tehát abban feltétlenül marasztalandó." „A többire nézve póteskü azért volt megítélendő, mert a félj), tanukkal teljes bizony erejüleg igazoltatott, hogy a közösen bírt mészárszékben alperesek a húst együtt rendelték s vették át, tehát nemcsak a megrendelést elintéző 1-ső — hanem a 2 od r. alperes is; — tartozásukat pedig mindketten beismerték. Mivel pedig a tanuk a mennyiségre nézve határozott vallomást nem lettek, erre nézve a tanúvallomáshoz felperesnek póteskü odaitélendő." A kir. tábla 1877. uov. 13. — 4363. sz. ítéletével az első bíróságit helybenhagyta, a mennyiben 1-ső r. alperest 100 frtban marasztalta; egyebekben megváltoztatta, s felperest 1-ső r. alperes ellenében még követelt 1524 ftra — ugy 2-od r. alperes irányában a ken seti összeg fele részére nézve feltétlenül elutasította; — ha p^dig 2 od r. a'peres főesküt tesz arra: „hogy ő felpeivstvél húst nem rendelt meg, át nem vett, s hús áíában i'elp 'résnek egy krajczárral sem tartozik" —- vagy ha eseíkg csak arra tenné le: „hogy 812 frt 30 kmál kevesebb húsneműt rendelt meg, s vett át, és annak árában csak 812 frt 30 kmál kevesebb (számszerint kiteendő) összeggel tartozik" — ez esetben és pedig az előbbi összeg mellett 2-od r. alperes irányában felperest a kereseti összeg másik felére nézve is elutasította; — az utóbb szövegezett eskületétel esetén pedig felperest a 812 frt 30 krbó! az esküvel erősítendő ös zegen felüii követelésével utasította el. s alperest az esküvel erősítendő, összeg fizetésére kötelezte — következő indokokból: „Habár Wachskr Fani s felperes szolgálatában álló Fábián Anna tanuk —- Márkus A. tanúval ellenkezőleg, — tu lomásuk alapjának felemlítése nélkül, azt valják is, hogy alperesek a mészárszéki üzletet közösen bírják; de miután alperesek tagadása ellenében, felperes arra nézve, hogy a húskimérési ipar gyakorlására mindkét alperes ipar engedélylyel bírva, ezen ipart jogosítva közösen gyakorolták, vagy hogy az általa hitelben adott húsnemüek árára nézve mindkét alperes egyetemleges kötelezettséget válalt volna, perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltatott — nevezett két tanú vallomása alapján az egyetemleges kötelezettség kimondható nem volt." „A 100 ftra nézve az 1-ső ítélet indokaiból hhagyandó annálinkább, mert alpereseknek a felebbezéaben felhozott de a per során nem emiitett azon állítása, hogy már a 100 ftot is törlesztették, figyelembe nem jöhet." „Egyebekben megváltoztatandó; mert felperes, ki keresetében, de perbeszédeiben is arról, hogy mennyi