Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 28. szám

11 1 volt a szállitott, hús, alperesi tagadás ellenében be uem bizonyította, inikép a fizetett 90 frt s a mostani marasztalási 100 frt összegért átvettnél nagyobb mennyiségű lu'ist alperes megrendelt s átvett volna, — miután tanúi arról s áráról közvetlen tudomással nem búnak: — a nem 1-ső r. alperesnek, hanem egyetemleges' kötelezettül nem tekinthető 2-od r. alperesnek kínált főeskü pedig — a mely szövege szerint csak 2-od rendű alperesre vonatkozik — 1-ső r. alperes ellenében bizonyítékként alkalmazásba vettnek nem tekinthető „mert továbbá 2-od r. alperest illetőleg, miután az egyetemleges kötelezettség nem igazoltatott, felperes a kereset felére nézve feltétlenül elutasítandó; — ellenben másik felére nézve, — tekintve, hogy a tanuk vallomásából sem tűnik ki, hogy 2-od r. alperes mily mennyiségű a áru húsneműt rendelt meg s vett át; tekintve továbbá, hogy Wachsler Fáni s Márkus A. egyes tanuk vallomása alapján, a bíróságon kívüli beismerésre nézve előállított azon részbizonyiték, hogy 2-od r. alperes azt, hogy felperesnek tartozik, külön külön beismerte, — ki nem egé szithető; miurán nem is állíttatik, hogy azon nyilatkozattételeknél leiperes is jelen volt: 2-od r. alperesnek a neki felperes által kinált s általa elfogadott föesküt, mely az egyetemleges kötelezettség hiányában az ügyállás :ak megfelelőleg volt módosítandó — megítélni stb. kellett," A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból helybenhagyta. (1878. marc. 4. — 72. sz. a.) Az áru átadása után, a külön megállapodás tárgyát képezett tovább száltHás közben történt természetszerű beszárailásért. sulyvcszteségérl, az eladói, ki azon helyzetben már csak közönséges szállítónak tekintendő, felelőség többé nem terheli. Grosz Farkas — KernEnochs társa ezóg (>. 705 írt 4^ kr. vételár hátralék iránt bpesti kir. tszék előtt peri folytatván, a legf. ítélőszék által abból Ö2i frt lett megítélve, s a kir. tábla Ítélete csak a 177 frt G0 kr. suly különbözetet s a perköltségeket illetőleg oldatott fel. Ezutáui tárgyalás befejeztével — a keresk. tszék 1877. okt. 17. — SŐIJO. sz. a. alj i rest a 177 frt 60 kr. fizetésében is elmarasztalta. Indokok: ,-Birchofer tanú vallomása nemcsak teljesen lerontja a felperes által kifogásolt érdekelt Viet V. tanúnak a mérlegelés pontossága s lelkiismeretessége tekintetében tett vallomása hitelt érdemlőségét, — hanem egyenesen azt bizonyítja, hogy az egyes zsákoknak Bánréven történt mérlegelésénél a gyapjú súlya jóval több volt 58^2 kilogramnál, a mennyiben a fél s negyed kilogrammok mindenütt elhagyattak, azon beszáradásra való tekintettel, melyet a gyapjú a mérlegelés után — tehát már alperes tulajdonában — fog szenvedni." „mert továbbá a gyapjú Arlón levén a szerződés szerint megállapított súlyban átadandó, s a gyapjúnak Arióról Bánrévre szállítása a felek közt külön megállapodás tárgyát képezvén, a szállítás közben történt természetszerű beszáradásért — felperes mint az Arlón történt átadás után már csak közönséges szállító, felelőséggel nem tartozik, — az árut, átadása után ért minden veszély vevőt terhelvén ;8 „mert végre alperesnek a mérlegelésnél tanúsított roszhiszemü eljárása folytán, meg sem állapitható azon suly mennyiség, mely az (gyes zsákok mérlegelésénél, a fél s negyed kilogrammoknak felperes kárára történt figyelmen kívül hagyásából eredt, mely elhagyott su'y mennyiségek összege, tekintettel a zsákok nagy szániára (8.3 zsák) oly jelentékeny, hogy az az Arióról Bánrévre — inéiig időszakban, — augustus közepén — történt szállítás közben, természetszerűen beszáradt suly menynyiséggel együtt — a mérlegelésnél mutatkozott 2 mázsa 27 fontnyi különbözetet megüthette.8 A kir. tábla 1877. decz. 19. — 5712. sz. 3. a tszék Ítéletét hhagyta azon indokolással: „mert alperesi megbízott Ádám Fülöp a megvett gyapjú átvételére 2. sz. szerint is jogositva levén, — az általa Arlón történt átvétel által az áru a vevő tulajdonába ment át : s az árunak átvétel utáni kevesbedéseért az eladója, a ker. törv. 344. §. érielmében nem felelős; minélfogva azon körülmény, hogy Bánréven a gyapjú mily sulylyal bírt, jelen per eldöntésére befolyással nem bir." A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét az els'í bíróság indokaiból hagyta helyben." (1878. marcz. 19. - 171. sz. a.) A szállitott áruk áráért az felelős, kiről bizonyillatik. hogy a megrendelés s átoétel idejét megelőzőleg tulajdonosa volt azon iiz'eti czégnek, melyhez az áruk küldettek, s a mely nek részéről azok ál is vétetlek. Fürst Jakab — Schumacher Henrik czég e. 673 fizetésére a bpesti keresk. tszék előtt pert indított. A keresk. tszék. 1877. okt. 12. — 78111. sz. a. alperest a keresetben s 58 frt. perköltségben marasztalta; tekintve, hogy felperes a valóságra nézve nem kifogásit F. Gr. feladási vevényekkel igazolta, hogy a kereseti árukat alperesre czimezve Cservenkára megkii!dötte; tekintve, hogy azoknak alperes általi megrendelését Rothmüller A. tanú szintén bizonyítja; továbbá, hogy alperes az áruk megrendelését s átvételét tagadásba vevé.. — felperes őt a megrendelés s tényleges átadás tekintetében főesküvel kínálta meg, melyet el nem fogadó.t s így ezen körülmények tekintetében felperes állítása bebizonyitottnak tekintendő (perr. 234. §) s alperes a D. E. könyvkivonatok alapján, a ker. törv. 31. §. értelmében marasztalandó. A kir. tábla 1877. decz. 12. — 5596. sz. a. megváltoztatván, felperest keresetével elutnsitotta s 56 frt perköltségben marasztalta — következő indokokból: „Alperes tagadván, hogy felperestől 1874. év óta árukat vásárolt, volna s ezen tagadása az i. sz. bizonyítványai is támogatatván — felperes tartozik a megrendelést vagy átvételt igazolni. A megrendelésre nézve Rothmüller A. tanú vallomása fél bizonyítékot nem képez, miután azt adja elő, hogy alperes a megrendelésnél jelen sem volt, — az pedig, hogy a megrendelő Schumacher Péter alperesnek üzlettársa, czégvezetője vagy meghatalmazottja lett volna, a perben nem igazoltatott. — Az F. s Gr. feladási vevények az árunak csak elküldését igazoljak, de azt nem, hogy alperes azt át is vette volna. — A főeskü általi bizonyításnak helye nincs, miután azt felperes csak a végiratban kínálta." A legf. ítélőszék a táblai ítélet megváltoztatásával, az első bíróságit hagyta helyben s alperest 12 frt 45 kr. felebbezési költség fizetésére is kötelezte. I ndok: „mert alperes beismerte, de az 1. sz. községi bizonyítvány szerint is igazoltatik, hogy azon üzleti czég, melyhez a kereseti tárgyak elküldettek, s a melynek részéről azok át is vétettek, a megrendelés s átvétel idejét megelőzőleg sajátját képezte. — Rothmüller tanú kimondása szerint pedig a kereseti áruk megrendelése és 28*