Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 28. szám

Budapest, 1878. péntek, april 12. 28. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Hagyomány kifizetése. — Keresk. döntvények. — Rendelet. — Kinevezések. Jogeset. A hagyomány a hagyaték terhét képezvén, az azt átvevő örökös, vagy ennek hagyatéka azt kifizetni tartozik, — habár utóbbi ugyanazon hagyományosnak végrendeletileg bizonyos összegeket hagyott is, de a nélkül, hogy azon hagyományról említést lett volna. — Ezen kötelezettség fen nem állása nem következtethető abból, hogy az utóbbi örökös hagyatékáról felvett leltárban azon teher elő nem fordul. Scherz szül. Takács Laura — Takács Gyula 1-ső r. és Reiszig szül. Takács Kornélia 2-od r. alperes e. 1876. aug. 2. a pozsonyi tszék előtt 6000 váltó vagy is 250O o. é. forintnyi hagyománykifizetésére pert indított B. nagy anyai végrendelet alapján. A tszék 1877. május 23. — 10740. sz. a. Ítéletével felperest keresetétől elmozditotta s alperesek részére 92 s 90 frt perköltségben marasztalta — a perpatvarkodás mellőzézével — következő i n d o k o k b 61: „Néhai Takács szül. Balassa Anna A. alatti végren deletében felemiitett vagyonát gyermekei közt akként osztotta fel, hogy Gyula fiának ingatlanjait kizárólag tulajdonául átadván, s leányai részére meghatározott menynyiségü pénzösszegek kifizetését neki meghagyván, Kornélia Reiszigné leányának a pozsoi.yi házat és 27,000 o. é. ftot — Laura hajadon leányának 20,000 ftot öröklési illeték czimén, G000 frt hozományt s 3000 frt kiházasitást, összesen 29,000 o. é. ftot, s a többi ingóságokat, ezüstöt s ékszereket kevés kivétellel hagyományozta." „A végrendelet ezen tartalmából kitűnik, raikép néhai Takács Anna utódai nem az összes vagyonára vonatkozó hányadban, hanem a hátrahagyott tömeg felosztási arányára való tekintet nélkül, bizonyos értékű vagyonban külön külön részesítettek ; következőleg Takács Anni utódai nem végrendeleti örökösöknek, hanem hagyományosoknak tekintendők." „Azon körülmény pedig, hogy az utódok részint az A. végrendeletben, részint az 1. 2. sz. a. barátságos megállapodásban örökösöknek neveztetnek s öröklési nyilatkozatukat törvényes öröködés czimén, a végintézkedés épségben tartása mellett nyilvánították, mint hagyományosok jogi minőségüknek megváltoztatására befolyással nem lehet." „Ezen szempontból kiindulva, felperesnő ki édes annya utáni hagyatéki tömegéből, a nagy anyai B. alatti végrendelet értelmében — javára férjhez menetele alkalmával kifizetendő (000 v. frt hozományi praelegátumot követel alperesektől, — miután a vitatott alp. egyetemleges kötelezettség hiányában, azon arányt, mely szerint alperesek mint hagyományosok, hagyományuk mennyiségéhez képest, a követelt praelegátum fizetéséhez járulni kötelesek lennének — a per során ki nem derítette; a mennyiben t. i. a felperes által számszerint kitett tömeg mennyiségét s annak megállapított arányát, alperesek tagadván, — az e tekintetben a hagyatéki vagyon becsértékének meghatározására felmutatott s az ingatlanok vételárát kitüntető Gk — J. alatti okiratok törvényszerű bizonyítékul alkalmazhatók nem voltak; annálfogva — a kereseti követelés, a fizetési arány be nem bizonyításából megállapítható nem volt." „De különben az ügyérdemére nézve is elutasítandó volt, mert a per során bebizonyíttatott, hogy a kereseti 6000 frt praelegátum, mely a nagy anyai végrendeletben, felperesnőnek férjezése alkalmával kifizetendő, a nagy anyai hagyatéki tömegben foglaltatván, az e tömeggel együtt, minden elkülönítés nélkül felperesnő annyára s örökhagyóra szált; s tekintve azt mikép felperesnőnek ezen előhagyomány kifizetése édes annya éltében folyóvá nem tétethetvén, az csak édes annya halála utáni férjezés'nél válhatott esedékessé; tekintve továbbá, hogy az anyai végrendeletben a nagy anyai 6000 v. frt hozomány i praelegatumról említés, — még kevésbé külön in tézkedós sem tétetett s így abból azt, hogy a nagy anyai, felperesnő javára szóló intézkedés, felperesnő anyai végrendelete által hallgatag fentartatott volna, — következtetni annál kevésbé lehet, mert alperesek a kereseti előhagyomány külön kifizetésére kötelezve egyátalán nem lettek ; s mert felperesnő az anyai végintézkedéseket feltétlenül elfogadván, és azokban fentartás nélkül megnyugodván, — reá hozomáuyi hason czim alatt az anyai hagyatékból 6000 frt ppb^n s igy a nagy anyai 6000 v. frt hozományi praelegátumnál jelentékenyebb összeg háromlott s azt el is fogadta.* „Minthogy eszerint a nagy anyai végrendelkezésnek az anyai végrendeletben kellőleg megfelelve lett; és felperesnő azt, hogy az anyai hagyatékból egy és ugyanazon nő hozomány czimén két külön álló összeg követelésére jogosítva lenne — be nem bizonyította — felperesnőt jogalap hiányából elutasítani kellett." A kir. tábla 1877. okt. 3. — 36531. sz. a. a tszék ítéletét, felebbezett részében helybenhagyta, a perköltségeket 60 — 55 ftra mérsékelvén, s alperesi ügyvédek dijait 54 s 50 írtban állapítván meg következő indokolással: „A nagy anyai B. a. végrendelet ugyan igazolja, miszerint peres feleknek nagy annyai hagyatékából 12000 v. ftot rendelt azon czélra, hogy abból leányunokáinak, u. m. felperesnőnek s 2-od r. alperesnek férjhez menetelük alkalmával fejenként 6000 v. frt fizetessék ki." „Felperes előadása szerint is a nagy anyai hagyatékot ezen a leányunokáknak szánt hagyománynyal, a peres felek édes annya Takács szül. Balassa Anna vette át." „Tekintve, hogy az édes anya Takács szül. Balassa Anna az utána maradt vagyonban, melyben a nagy anyai hagyományt képező vagyon is foglaltatott — gyermekci28