Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 26. szám - A soproni ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 3. r.

Budapest, 1878. péntek, april 5. 26. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Soproni ügyvédi kamara jelentése. — Semroitőszék teljestanácsülési döntv. — Váltójogi esetek. — Rendelet. A soproni ügyvédi kamara ISII. évi jelentése. V (Folytatás.) áttérve a jogszolgáltatási viszonyokra, az ügyvédi kamara ezeket általában mindinkább fenyegetőbb színben feltűnőknek kénytelen constatálni, mely hanyatlást tanúsítja a kamna területén létező miuden egyes bíróság hátralékának feltűnő szaporodása, s az ügyek lassú folyamata. Ezen lassúság oka kétségtelen a peres eljárás nehézkességében, s némely közegek rendszerében is keresendő, így határozottan hátrányára válik az igazságszolgáltatásnak kézbesitésitési eljárásunk, s nevezetesen azon körülmény, hogy a vidéki kézbesítő közegek, a kézbesittető bíróságokkal semmiféle viszonyban nem állnak; hanem egészen más hatóságok alárendeltjei. A körjegyző szeszélye szerint kézbesít, s őt ezért, vagy a kézbesítési iv késő, vagy egyátalán elmulasztott beküldéseért felelőssé tenni gyakorlatilag felette nehéz: ugy hogy nevezetesen váltótörvényünk á'dá-ai e körülmény súlya alatt pusztulnak el. De keresendő ezen lassúság oka bíróságainkban is, melyek az anyag feldolgozására képtelenek. Nem tartozik hivatáskörünkbe, s legnagyobb részben lehetetlen is volna e hátralékokat számszerint hivatalosan kiderítenünk, de állitásunk igazolása tekintetében hivatkozunk a bíróságok eddig talán már felterjesztett ügyforgalmi kimutatásaira, melyekből a hátralék szaporulat kiáltóan tűnik ki. Részünkről elégségesnek tartjuk, hogy jogszolgáltatási viszonyainkat általánosságban vázolva, azokat csak példákkal illustráljuk, s az általunk kijelölt bajok részletes megitélhetése czéljából a magas kormánynak különben is rendelkezésére álló hivatalos statiskai adatokra utalunk. Ezen szempontból indulva ki, mindenek előtt a soproni kir. törvényszékre fordítjuk figyelmünket, s konstatáljuk, hogy míg az 187G-ki évben ezen kir. törvényszék polgári, telekkönyvi, büntető és fegyelmi ügyeiben összes hátraléka 3765 ügydarabra rúgott, addig az 1877 ki hátralék ez ügyekben kevés híján a 4500-at közelíti meg, tehát annak egy évi szaporulata közel 1000 számra rug. De ezen hátralék szaporodás a jogszolgáltatás sajnos viszonyainak természetes következménye, ha tekintetbe visszük a következőket. Mig a polgári ügyek ügyszáma az 1876. évben mintegy 12000-et, s a telekkönyvieké mintegy 18000-et tett, addig az 1877. évben az elsőké 14000-et, az utóbbiaké a 20000-et tetemesen meghaladta, s hasonló mérvben szaporodtak a büntető ügyek is. Tehát pusztán ezen két nembeli ügyek közel 5003 számmal szaporították az ügyforgalmat, mi, tekintve, hogy a törvényszéki személyzet létszáma a régi maradt, a hátralék szaporulatot talán már maga is megfejthetné, — sőt, miután az ügyforgalomnak 5000 számmal növekvése mellett, a hátralék csak 1000 számmal növekedett, a törvényszék 1877. évi működésére még némi örömmel is tekinthetnénk. De ezen megelégedést aggodalom váltja fel keblünkben, ha ezen törvényszék működésébe mélyebben bele pillantunk, mert az annak viszonyaiban létező bajokat gonoszabbaknak látjuk az ügyforgalom növekvésénél. Látjuk először is azt, hogy e kir. törvényszék létszáma még ma sem teljes, mert a rendszeresített 10 bírói állomás közül még ma is csak 9 töltetett be. S ez annyival fájlalandóbb, mert vidékünk, mint határszéki vidék, mely a szomszédos tartományokkal valóban élénk forgalmat folytat, j<>gá!lapotaival hatályos befolyást gyakorol az egész hazai justicia reputatiojára. S tapasztalunk ezen kívül még sok mást, a mi a bajt még inkább súlyosítja; mert nemcsak azon reményt vonja el tőlünk, hogy a magas kormánynak az igazságszolgáltatás terén tanusitott, a civilisált Európában példa nélkül álló szűkmarkúsága mellett, a jogszolgáltatást buzgó, erélyes és önfeláldozó munkával talán mégis gyorsabbá teheti majd maga a b rói kar, — hanem azon meggyőződésre vezet, hogy az évi hátralékoknak, még ha az ügyforgalomban csökkenés volna is reménylhető, évenként csak nevekednie kellend. Az igazságügyministerium előtt ugyanis nem titok, hogy a soproni kir. törvényszék kebelében alig van teljességében álló fiatal munkaerő. A 9 biró közül csak 3 van az 50-ik év alatt, s ezek közül is egy valóban kíméletet igénylő egészségi állapotban. A többi 6 közül pedig egy már 67-ik életévét tölti be. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy ezen jobbára hanyatló munkaerők az 1877. évben összesen mégis 38300 ügyszámon fölül intéztek el, ugy a törvényszéki bírákat nemcsak hogy nem vádolhatjuk a hátralék felszaporodása miatt, hanem ki kell mondonunk, hogy korukhoz, egészségi állapotukhoz mérten, megközelítették a lehetetlent. Midőn ezen állapotokat, azon lelkiismeretességgel, melyet tőlünk az ügy szentsége, kötelességünk és nevünk megkövetel, ily alakban tárjuk föl; midőn kimondjuk azt. mit ép most kimondottunk, ne méltóztassék állításunkat pusztán a fentebbi számok után megítélni. Számot csinálui könnyű dolog, s ha volna tehát több fiatal könnyebben kiaknázható erő,volna itt is több szám; mert a fenálló ügykezelési szabályok csakugyan több iktatást, is kívánnának meg, mint a mennyi törvényszékünknél tényleg iktattatik. Ennek felvilágosítására legyen szabad megjegyeznünk, hogy a szám szaporításból vár-