Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 96. szám

384 az 1876. 15. t. cz. 37. §. 9-ik bekezdése világosan rendeli, hogy addig mig a fizetési rés letek említett munkálatok alapján meg nem állapitatnak, az 1875. év végén maradt hátralékok a jelen §. a. b. pontjaiban, megjelölt összegek erejéig az 1 b76. év folytán befizetendők;— az 1875. VI. t. cz. 1. §. szerint pedig a névjegyzékbe csak azok veendők fel, kik az előző évi adójukat, illetőleg a megfelelő adóhátralékot april 15-ig bezárólag lefizették — minek felszólalók teljességgel nem feleltek meg. A m. k. Curia a közp. választmány határozatát helybenhagyta; „mert az: váljon felebbező feleknek 1876. évi adóhátraléka, tekintettel az 1876. 15. t. cz 37. § szára helyesen vitetett-e át 82 frt 70!/2 krral az 1877. évi adókönyvbe, itteni vizsgálat tárgyát nem képezheti." „Ha ezen átvitelnél az idézett törvény rendelete netalán nem tartatott meg, — e miatt az illető pénzügyi hatóságoknál kellett volna orvoslást keresni. Itt csak az jöhet tekintetbe: mennyi adóhátralékot mutat ki az adókönyv 1876. évről, s hogy ezen adóhátralék 1877. apr. 15-ig lefizettetett-e? Már pedig az adókönyvből nyilván kitűnik, hogy felebbezők nem csak az 1876. évi 82 frt 70'/2 kr. adóhátralékot még ez időig nem törlesztették, de sőt annyit sem fizettek, a mi az egy évi adó összegét megközelítené." (1877. decz. 15. — 195. sz. a.) 20. Azon kötelezettség alól, hogy a választói jogosultság érvényesítésére az egyenes adónak törvényes időbeni lefizetése megtörténjék, — kivételnek csak akkor van helye, ha igazoltatik, mikép az illetőt, kire adó nem vettetett ki, a választói jog, tekintet nélkül a jövedelemre, más alapon megilleti. 21. A névjegyzékbe lett felvétel, adóhátralék alapján, egy 3-ik állal felszólalás utján megtámadtatván, ezen adóhátralékban létei bizonyításának kötelezettsége a felszólalót terheli. 22. A választói névjegyzékből ki nem törülhetök, kik az adó tabellába mint adózók egyénenkint nincsenek ugyan bevezetve, — de mint városi tisztviselőknek adójuk hivatalból vonatik le fizetésükből. Querfeld Antal s több más pancsovai lakosok a választók névjegyzékébe az összeiró küldöttség által felvétetvén, ez ellen Boborony Velizár szintén pancsovai lakos felszólalást adott be, mely a torontalmegyei közp. választmány által elutasittatott. Ez ellen felszólaló felebbezett — Am. k. Curiai bíróság 9 egyénre nézve a felebbezett — felvételi — határozatot megváltoztatta s azokat kitörültetni rendelte — többnyire igazolt adóhátrálékuk miatt, — Maver Gusztáv s Józsefre nézve pedig azért, mert mint adózók az adó tabellában elő nem fordulnak, s mert választói jogot az 1874. 33. t. cz. 12. §. szerint nem gyakorolhatnak azok, kik az összeírást, illetőleg küga/.itást megelőző évre a választó kerületben fizetendő egyenes adójukat — jelen esetben 1877. apr. 16-ig le nem fizették; mely kötelezettség alól kivételnek csak akkor van helye, ha az illető bebizonyítja, hogy őt a választói jog — a jövedelemre való tekintet nélkül, más alapon megilleti, mely eset azonban nevezett Mayerekrc nézve nem is állíttatik.u ..A többiekre nézve a közp. választmány határozatát helybenhagyta tekintettel arra, hogy felebbezőnek azt, hogy az általa megtámadott választók a mult évi adóVal hátralékban volnának, illetőleg azt 1877. apr. 16-ig le nem fizették — bizonyítania — noha a bi^onyitási kötelezettség őt terheli — nemcsak nem sikerült, sőt a mellékletekből ellenkező tűnik ki." „A mi különösen Rakicsics Sándort s három más társát illeti — ezek elleni panasznak azért nem lehetett helyt adni. mert ámbár ezek az adó B. tabellában egyénenkint mint adózók bevezetve nincsenek — választói jogosultságuk ez alapon meg nem támadható, mert mint városi tisztviselőknek adójuk, a fenálló szabályok szerint hivatalból vonatik le fizetésükből; azt pedig felebbező nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy annyi jövedelemmel, mennyit az 1874. 33. t. cz. 7. §-sza megkíván, nem bírnának." (1877. decz 15. — 190. sz. a.) Jogeset. Valamely főúr által századok előtt egy zsidó hitközségnek adott védlevél (Schutzbrief.J (Vége.) A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A bpesti kir. táblának ítélete azon részében, mely szerint felperes czég az 1876. jan. 1-től 1889. okt. 3l-ig lejárandó 385 frt 98 kr. évi összeg iránti követelésével elutasittatott — helybenhagyatik; azon részt illetőleg pedig melynél fogva alperes az 1861. nov. 1-től 1875. decz 31-ig lejárt 5468 frt 5 kr. tőke s kamatai s perköltség fizetésére köteleztetett — az alsó bírósági Ítéletek megváltoztatnak, és felperes czég keresetével elutasittatik, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetetnek." „1 ndokok: Eltekintve azon kérdéstől: váljon lehet-e és mennyiben a kereseti bérszedési jogot, változott körülmények mellett most is érvényesíteni; elutasítandó volt felperes keresetével azért, mivel a Gr. alatti védlevél, melyből a kereseti bérszedési jog származtatik, azt tanúsítja, hogy a hg. Eszterházy család a xiagy-mártoni zsidó községnek védelmét bérfizetés feltétele alatt vállalta magára. — Eszerint a Gr. okirattal megállapított jogviszony, bérbeadó hg. Eszterházy Pál vagy törvényes örököse személyéhez kötöttnek, következőleg olyannak tekintendő, melynél fogva a kereset csak is nevezett bérbeadónak, vagy törvényes örököseinek felperessége alatt, — ha és mennyiben a törvény engedi — lett volna támasztható; mivel a D. alatti haszonbéri szerződésben, csak a haszonbérbe adott birtok testei öszszekötött jogok engedtettek át felperes czégnek; — a. Gr. alatti okiratból kifolyó s bérbeadó herczeg személyéhez kötött jognak átadásáról pedig, világos emlités abban nem tétetett; s ekkép a hivatolt haszonbéri szerződésből azt, hogy a kihaszonbérelt birtoktestei összekötött jogokon felül, a bérbeadó berezegnek személyéhez kötött jog is felperesnek átadatott volna, — következtetni nem lehet.* „De ha felperesnek perelhetősége megállapitható lett volna is, őt keresetével már csak azért is elutasítani kellett volna, mivel azon udvartelkek számát, a melyek alp. zsidó községnek, illetve ezen község egyes tagjainak birtokában jelenleg találtatnak, illetve 1861. óta találtattak, s melyek után a bér a G. alatti tartalmához képest kiszámítható lett volna, kimutatni elmulasztotta." (1877 okt. 30. — 8528. sz. a.) Váltójogi döntvények. A végrehajtató, egy harmadik személy által támasztolt igénykereset érvényesítéséből felmerült költségek előlegezésére nem kötelezhető.