Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 95. szám

381 erre vonatkozó semm. panasz iránt ?7396. sz. a. végzéssel | felperes meghallgatatni rendeltetett és sept. 22. a 2-ik | árverés megtartatott. Ezen végzések s eljárás e. alperes 3. rendbeli semm. panaszt adott be — 7396. — 7960. és 9154. sz. alatt. A Semmitőszék a 9376. sz. panasznak helyt adott, a mennyiben az a 6263. s árvérési végzés azon része e. irányul, melynél fogva az 1-ső bíróság a beodrai 595. sz. telekjkben foglalt birtok tulajdona iránt feljegyzettkereset törlését rendelte el; ily rendelkezés, mely ellen nem a perrend, banem a telekk. rendelet szerinti jogorvoslatnak van helye — a perr. 429. s köv. §§. szerint az árverési végzés tárgyát nem képezhetvén, — ezen részét megsemmisítette (21)7. 3. 1. p.) „Ezen ab ki törvénysértés miatt azonban az egész árverési végzés megsemmisitbető nem volt, mert panasz- • kodó nem vonja kétségbe azt, hogy a feljegyzett kereset az árverési kérvényhez K. a. csatolt ítélet szerint végei- j intézést nyert és pedig oly módon, hogy felperes kereseté- j tői elmozdittatott; e perfeljegyzés tehát a perr. 429. 472. j §§-ként az árverésre kiható felfüggesztő hatálylyal többé I nem bírhat." „Többiben mind 3. semm. panasz elvettetik; mert j az árverés az engedményes javára elrendelhető' volt, j minthogy az engedmény tárgyát perben megítélt költségek képezvén, ezeket a fél perbeli ügyvédére az 1874. 34. t. cz. 57. §. megsértése nélkül átruházhatta;" „mert továbbá a végrehajtás panaszkodó ellen, tekintet nélkül arra, hogy férjével nem egyetemlegesen marasztatott el, az egész marasztalási összeg erejéig rendeltetvén el, s a végreh zálogjog is ily módon kebeleztetvén be, — miután panaszkodó, kinek a végreh. végzés a f. év jun 2. foganatosított eljáráskor kézbesíthetett, annak idején jogorvoslattal nem élt, s ekként a megelőző vérgeh. cselenlények jogeró're emelkedtek, — az árverés az egész marasztalási összeg erejéig elrendelhető volt — és pedig panaszkodó összes birtokára, minthogy a végreh. zálogjog is összes birtokára kebeleztetett be s az árverés eredménye előtt nem lehet tudni, ha váljon egyik vagy másik birtok résznek eladási ára végrehajtató követelését a megelőző terhekre való tekintettel — fedezi-e ?" „A 796 ). sz. panasz alaptalan, mert nem képez semm. okot az, hogy az 1-ső bíróság végrehajtató felet a 73 >6. sz. panasz iránt meghallgatta s mert e panasz a perr. 297. §. 19. 20. 21. p. alá vonható nem levén, az 1-ső hiróság a peri-. 299. §. értelmében járt el, midőn ama panasz folytán az árverést fel nem függesztette." „Végre a 9154. sz. panasz elvetendő volt mert a perr. 422. §. szerint a közös vagyonból végrehajtás alá került felet illető jutalék tulajdonjoga, a mennyiben a tulajdonjog aránya nem kétséges — mely eset itt nem forog fenn — a birtokrészek közelebbi meghatározása nélkül is lefoglalható s árverés alá bocsátható ; s ily esetben a mérnöki térrajz sem szükséges, — melyet a törvény csak a 413. §. szerinti végrehajtás esetében kiván meg." (1877. decz. 11. — 22839. sz. a.) Kereskedelem jog;i döntvények. A legf. Itélöszéktöl. Azon körülmény, hogy valamely jelzálogos hitelező által biztosított házat, tüzesei előtt egy 3-ik személy közárverésen megvette, s azt egy másik társulatnál, az árverési feltételek következtében szintén biztositolta, nem fosztja meg az előbb biztosit ntó hitelezőt azon jog/ól, hogy az általa igénybevett bizlositó társulattól, biztósilásának meg felelőleg , kártérítést követel-, hessen. Ezen hitelező részére megitell kárösszeg azonban, jeliálogilag biztosított követelésének részheni törlesztésére fordítandó Becze Imre laczházi földbirtokos — az ,Első magyar ált. biztosító társaság- e. f. év apr. 4. a bpesti váltó mint keresk. tszék előtt. 579 frt 33 kr. biztott tűzkár összeg fizetésére pert indított. A keresk. tszék f. év jun. 6. — 46231. sz. a. alperest a kereset értelmében elmarasztalta: mert: „felperes keresetében azt adja elő: hogy Gábor Sándor elleni 600 frt erejéig zálogjogdag biztosított követelésének nagyobb biztossága végett, annak zálogjoggal terhelt házát B. szerint alp. társulatnál 700 frtig biztositatta s midőn e ház 1876. nov. 2 kán teljesen leégett, erről a társulatot azonnal értesítette s ennek megbízottja által a kár 579 frt 33 krban megállapittatott, ki ennek azonnali kifizetését megígérte, mit felperes elfogadott. Mivel azonban ezen egyességileg megállapított kárösszeget a társulat kifizetni nem akarja — kéri azt, stb." „Alperes a felperest keresetével m>nt időelőttivel elutasitatni kéri azért, mivel az a B. alatti, a keres, tö' v. 46íx í?-ként az Írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő kötvénybeli feltételek 10. p. szerint a tüzeset eredetére nézve megejtett hatósági vizsgálat eredményéről szóló hivatalos bizonyítványt elő nem mutatta." „E kifogása elvetendő — mivel a biztos, feltételek 10. §. szerint ily bizonyítvány előmutatását egyrészt nem I kívánta, másrészt az, hogy felperes a tüzeset szándékos j előidézésével gyanusittatott volna, nem is állította (ker. j törv. 477. §.) „Az ügy érdemére nézve — alperes beismerte, hogy í a biztosított ház teljesen leégett, hogy a kár 579 frt 33 j krban lett megállapítva, s ezt az igazgatóság is elfogadta azon feltétel mellett, hogy felperes a ker. tör. 71. §. alapján neki járó 213 frt 43 krt kártérítés fejében elfogadja.* „Az elfogadás feltételének alapjául vett 471. §. azonban itt nem alkalmazható, mert azon körülmény, hogy a házat az 1876. sept. 26-ki árverésen megvevő Gábor Sándorné más társulatnál biztosította, — felperes joghátrányára nem lehet; mivel felperes erről tudomással nem bírt, s a biztosítás nem ugyanazon időre történt, —• minélfogva alperes a teljes összeg fizetésére kötelezendő, még azért is, mert alperes azt, hogy a C. a. hatósági bizonyítvány a társulat kár osztályának főnökével közöltetett, — ellen végiratában beismerte, s azt hogy felperes a vételárból kielégítést nyert, vagy nyerhet, igazolni meg sem kisérlette." A k i r. tábla f. év aug. 14. — 3943. sz. a. az első ítéletet megváltoztatta, felperest keresetével elutasította, és 36 frt 45 kr. perköltségben marasztalta; „mert a perrend 456. §. szerint az ingatlan birtok vevője csak a vételárt s az átruházási illetéket fizeti, s az előbbi tulajdonos semmi más tetteiért nem felelős; — a ker tör.-484. §. szerint pedig, ha a biztosított tárgy tulajdona, a biztosítási szerződés tartama alatt másra átruháztatik, — a biztos, szerződés az nj tulajdonosra megy át. Ezen §§-szok egybevetéséből önként, következik: hogy a jelenleg kérdésben forgó ingatlannak vevője, ki felperes beismeréseként azt a káreset, megtörténte előtt szinte biztosította, nem tartozik tűrni, hogy a tulajdonát képező ház leégése folytán fizetendő kárösszeg (mely a ker. tör. 95*