Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 7. szám - A szegedi ügyvéd-kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslatokról 1. [r.]

Budapest, 1877. péntek, január 27. 7. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Szegedi ügyvt;d-kamara telekk. javaslatról. — Kereskedelmi döntvények. A szegedi ügyvéd-kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslatokról/) Sajnosán kell mindenek előtt kijelentenünk, hogy a mennyiben a telekkönyvi rendtartásnak: o) az abban felvett hitelesítési kényszer. — b) a telekkönyvi pereknek a telekkönyvi hatóságoktól elvonása, c) a nyilvánkönyvi jogoknak szóbeli kérvényezés utján is lehető'szerzése képezik alapelveit, mi azokat kellőleg indokolhatóknak nem tartván, el nem fogadhattuk. Tekintve mindazonáltal, hogy a min. leirat szerint ezen javaslatok alapján fognak a kormány javaslatok a képviselőház elé terjesztetni; tekintve másrészt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok bizonyos módositások mellett, főleg pedjg az egész munkálaton átvonuló homályos és magyartalan szövegezés átdolgozásával a létező hiányokon segitend : szükségesnek találtuk a részletek tárgyalásába is bocsátkozni s erre vonatkozó véleményünket lehető rövid indokolással, a következőkben előterjeszteni: A javaslat 5-ik §-ának végső bekezdésében törvényileg kimondandó volna, hogy a telekkönyv a kitüntetett térfogat mennyiségéért felelős; eczélból az országban most folyó katasteri fölmérések eredménye a telekkönyvbe átvezetendő s a későbbi változások nyilvántartása és bevezetése végett minden telekkönyvi hatóság mellett hivatalos szakértő közegek fölállitandók volnának. A 20. és 21. §§-ok helyett a következő szövegezést ajánljuk: „Valamely követelésre nézve nyert zálogjog föltétlenül kiterjed a per- és végrehajtási költségekre is, mint törvényes járulékra, habár ezek telekkönyvileg bejegyezve nem voltak is.a A kamatokra vonatkozó három évi elsőbbség csak a betáblázott kamatokat illesse meg 3 év tartamára, az árverés napjától visszaszámitandólag azonban ezen időn tul is, ha a kamat biróilag megítélve lett; mert a törvény rendje szerint fölmerült költségeknek megszorítását a makacs adósok ellenében igazságtalannak tartjuk, — mert a zálogjog hatálya csak arra terjedhet ki, mi telekkönyvileg kitüntetve van, mert a szerződéses és törvényes kamatok közötti megkülömböztetésnek helyes alapja nincsen, mert végül a „marasztalási Ítélet keltétől" kamatok soha nem járnak. A 22-ik §-ban az „ismétlődő" szó elé teendő „időnkint" s a következő „évia szó kimarad, mert nem csak évi fizetmények lehetnek ismétlődők. A 24-ik §-ban a bejegyzendő jogot telkeknél csak a kitüntetett holdakra kellene szorítani; mert különben *) Felterjssztve az igazs. ministeriumhoz 1876. decz. 31-kén Magyar János jogtudor elnöklete alatt tartott kamarai közgyűlésből. I a vagyon fölöslegVáJ módon leköttetnék s a hitel sértetnék. A 25-ik §. helyett a régi tlkvi rdts. 104. §-át kívánnánk megtartatni. A 29-ik §. 2-ik bekezdése kihagyandó mert arról már az 1-ső bekezdés intézkedik ; de veszélyes is, mert a mellett, hogy pörökre ad alkalmat, már a telekkönyvi bírónak előre scrutálni kellene az örökös törvényes felelősségét. Ha pedig ezen bekezdés a leltár jogkedvezményét érti, akkor is más szövegezés volna szükséges. Vagy mellőzendő tehát az egész bekezdés, vagy akként szövegezendő, hogy a „kéretik" szó után következő egész incisura, egész azon szóig „felelős és" kihagyandó volna. A 30 ik §-nak csak első körmondata állhat meg ; onnan fogva azonban: „az örökös által" egész végig kihagyandó; mert telekkönyvön kívüli átruházások, szerzett nyilvánkönyvi jogok ellenében hatálylyal nem birhatnak, pláne elsőbbségi rangsorozattal; (de a kijátszásoknak megelőzése és a hitelezőknek az örökösök elleni megvédése az örökjogba tartozik.) Ezen §. rendelkezései közé kérjük mégis felvétetni annak megállapítását: hogy az örökösnek hitelezője a hagyatéknak az örökös javára leendő átadását, s illetve a hagyatéki vagyon átíratását szorgalmazhatja. A 31-ik § végső bekezdése positiv alakban szerkesztendő akként, hogy „az okmány csak az érvényes rendelkezésekre nézve szolgál bejegyzés alapjául." A 35-ik §. 2-ik bekezdésében az egyidejű bejegyzésekre nézve dispositiv rendelkezések volnának fel veendők. Éspedig: két hitelező egyidejüleges találkozása esetén a zálogjog mindkettőnek megadatik; két tulajdonos találkozása esetén mindkettőnek tulajdonjoga előjegyeztetik ugyan, de a későbbi keletű birtokszerzési okirat bemutatója perre utasítandó; egyenlő keletnél pedig a biró szabadon utasithassa egyik vagy másik felet a perre. Ha pedig tulajdonjog zálogjoggal jönne ugyanegy időben össze, szintén mindkettő joga előjegyeztetuék, de egymás ellen hasonlóan szintén perre utasitatnának az elsőbbség megállapítása végett s itt a hitelező lenne felperes. Mily elvek szerint ítélje meg a bíró ezen a magánjogba tartozó egyesconcret eseteket? ezek megállapítása s az elsőbbséget vindicáló jogelveknek a jó- és roszhiszemüség szerinti meghatározása, nem a tlkv. rdts. keretébe tartozik. E helyütt nézetünk szerint csak a tlkvi formális eljárás volna constatálandó, mert ezen fontos és függő kérdésekről a javaslat teljesen hal Igat. A 37. és 38. §§-ok jövőre az okmányhitelesítési kényszert czélozzák behozni hazánkba. Mi e kényszert, főleg betáblázandó zálogjogokra nézve nem látjuk indokoltnak, mert az eddigi tapasztalatok szerint a viszszaélések nem oly mérvűek, hogy ily gyökeres átalaki7