Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 86. szám

Budapest, 1877. péntek, november 16. 86. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogesetek : Helyszinelési tulajdonosok. — Helyreigazítás költségei. — Curiai bíráskodás. — Kereskdelmi döntvény. Jogeset. Nem vehető birói figyelembe az elévülési kifogás azok részéről, kik csak a helyszínelés utján lettek tulajdonosokként a telekkönyvbe bevezetve, s tulajdonjoguk nem a teíekk. rend. 11. Rész érteimében kebeleztetett be. Ily helyszinelési tulajdonos irányában, a szóbeli vételszerződés utján birtokba jutott fél tulajdonjogi keresetének, illetőleg tulajdonjoga megállapításának útjában a bekebelezés elsőbbsége nem állhatolt. Mohacsek Ferencz — Janulik József és János e. a 33. sz. telekjkben 582. 673. 10!J9. 1429. 1430.s3116.hr. sz. a. foglalt ingatlanoknak, szóbeli szerződésen alapuló vétel folytáni tulajdonjogának megállapítása iránt, előbb a verseczi, később a fehértemplomi tszék előtt pert folytatott. A tszék 1876. nov. 14. — 4143. sz. a. Ítéletével felperes tulajdonjogát megállapította, a 23 frt vételár hátralék kamr. tostóli megfizetésének feltétele alatt, s a perköltségek kölcsönös megszüntetésével — következő indokolással: „Felperes az A. közokmányban foglalt, alperesek jogelődei által biróság előtt tett beismerésével igazolta, mikép a kereseti ingatlanokat alperesek attyától Janulik Mártontól 1863. márcz. 20. szóbeli szerződés mellett megvette, azok vételárát 23 frt hiányával kifizette, és azóta ezen jószágot folytonosan tettleg birtokolja." „Tekintve tehát, hogy az érvényében fentartott telekk. rend. L R. Iö6. §. szerint az osztrák polg. tkönyv veendő zsinórmértékül; s tekintve, hogy ennek 883. §. szerint szerződések szóval is köthetők, — s 918. §-hoz képest a szerződésekből folyó jogok s kötelezettségek a szerződők örököseire is átszállanak; s jelen esetben az 7. a. telekk. kivonat teherlap 1. tétele szerint a peres ingatlan alperesekre nem más, mint örökrésztik előrevaló kielégitésekép lett átruházva „tekintve továbbá, hogy a védelmül felhozott 440. § itt azért nem alkalmazható, mert az, mint szelleméből kitűnik — két jóhiszemű szerzőt, s így érvényes szerzési alapot és szerződéseket feltételez; — holott jelen esetben igazolva levén mikép alperesek attyuk ezen ingatlant még 1803. márcz. 20. eladta s azt felperes azóta tettleg birtokolván, kétségtelen mikép az 1865. nov. 24. tehát 21/ év múlva történt ujabb átruházás alkalmával, már a tettleges birtok hiány folytán — alpereseknek e körülményről tudomással kellett birniok ; s igy az utóbbi átruházás az oszt. p. tk. 878. §. szerint nem csak magában véve érvénytelen, hanem alperesek mint ezen álszerzódéshez tudva bozzájárulók, a *75. §. 2 ik része, illetőleg a 874. §. elvei szerint, az azáltal károsuli felperesnek elégtétellel is tartoznak j* „tekintve végre mikép a 919. §. szerint az, hogy felperes az egész vételárt még ki nem fizette, nem ád jogot alpereseknek az adásvételi szerződés érvénytelenítésére, hanem csak a szerződés teljesítés követelhetésére ; — ezeknél fogva a tulajdonjogot megítélni stb. stb." A bpesti kir. tábla 1877. jan. 15. — 15. sz. a. a tszék Ítéletét helybenhagyta következő i n d okokból: „Felperes az A. közokirattal teljes bizonyítékot szolgáltatott, hogy alperesek attya Janulik Márton, az ellene a bünt. biróság előtt folyt perben beismerte, hogy a kereseti 74 állomány földet 1863. márcz. 20. felperesnek szóbeli szerződés mellett eladta, a vételárt 23 frt hijával felvette, s felperes tettleges birtokába bocsátotta; — sőt magok alperesek is beismerik, hogy felperes azon birtokrészeket azóta folytonosan birtokolja." „Ily helyzetben, tekintetbe véve, hogy a kötelmi jogra vonatkozó, s hatályban levő ha^ai törvényeink, sőt az oszt. p. tk. 433. §. szerint is, ingatlanok iránti jogszerzés érvényéhez okmány nem s/ükséges s az azok iránt létrejött szóbeli szerződések is érvényesek;" „tekintve, hogy az időközben elhalt eladónak jogai s kötelezettségei alperesekre mint kétségbe nem vont törv(5nycfl öröliöceirt> á tszálloHnk, o *gy nlpoiraraüi jo^olA_ dükkel egy személynek, s nem egy harmadiknak veendők; de különben is az v. a. telekk. teherlapjára B. 1. alatt bejegyzett záradék tanúságaként, azon ingatlanokat alperesek attyuktól nem vétel, hanem csak átadás utján szerezvén meg, s igy már ez okból sem tekinthetők oly 3-ik személynek, kiknek tulajdonjoga az oszt. p. tk. 440. §. értelmében megtámadható nem volna;" „tekintve, hogy az 7 a. 33. sz. telekk. s/erint alpereseknek az abban foglalt ingatlanokhozi tulajdonjoga nem a telekk. rend. II. része szerinti bekebelezés, hanem az eredeti helyszínelés folytán lőn bejegyezve — ez ellenében pedig alpereseknek elbirtoklási kifogása figyelembe vehető nem volt; mert az első helyszinelési felvétel kiigazítását a telekk. rend. 3. §. 1. pontja mindaddig, mig arra 3-ik jóhiszemű személy jogot nem szerez — megengedi; de különben is alperesek maguk beismerték, hogy a peres ingatlanokat lH64-töl felperes, s nem az alperesek birják; tehát az elbirtoklás egyik lényeges feltétele, a valóságos s tényleges birtoklás hiányában, az elbirtoklás már ez okból sem lett volna alkalmazható „tekintve végre, hogy alperesek azon állításukat, mintha felperes s jogelődjük közti szóbeli szerződés felbontatott volna, felperes tagadása ellenében, nem bizonyították, — a mely körülmény különben felperes birtokban léte á'tal teljességgel nem támogaitatik." Alperesek további f e 1 e b be z é s ér e — A legf ítélőszék a kir. tábla ítéletét az érdem^ ben helybenhagyta — de következő indokokból: „Tekintve, hogy az 7 a. telekk. kivonar tanusága86