Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 85. szám

Budapest, 1877. kedd, november 13. 85. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogeset: az ősi vagyon terhei. — Kereskdelmi döntvények. — Váltójogi döntv. Jogeset. A magyar ősiség szabályai szerint az örökhagyó adóságai az ősi jószágot is terhelik, de csak másodsorban: akkor s csak annyiban, a mennyiben azok az örökhagyó szerzeményeiből ki nem lellek. Ozv. Sréter Horáczné szül. Tihányi Ilona képviselve Jeszenszky Danó ügyvéd által — Balczár Erasmus s Nedeczki Grézáné szül. Bal' czár Franciska e. Reménfy Józsa gyarmati ügyvéd képviseletében, több jószágtestből álló birtok átadása iránt 1870 júliusban Nógrádmegye tszéke előtt pert tett folyamatba, mely azután a b.-gyarmati kir. tszék által fejeztetett be. A kereset tárgyai következők voltak I. a herencsényi 23. — kis-csalomiai 33. 39. 51. és 32. ugy a siráki 5. sz. telekjkönyvben foglalt s hasonfele részben tulajdonilag már felperesre telekkönyvezett tihányi jogú fekvőségek s tartozmányaik, kir. kisebb stb. haszonvételek s jogok illető részbeni átadatása, 1870. januártóli jövedelmekkel s haszonvétellel. II. A hontharaszti szinte Tihanyi jogú s időközben elidegenített birtok 19017 frt becsértéke felének megitélése IS70 töli kamataival. III. Az úrbéri kárpótlásul felvett 85 '0 frt felének megfizetése. IV. A kereseti javakban létező dézsmás szőlők váltsága felének kiadatása V. A puszta liszkói s kis-csalomiai erdőkben, s épületekben tett rongálások fele részbeni megfizetése. Végre az A. egyességben lekötött 250 dar. juh becsára, vagy természetbeni kiadatása, ugy 1870-tőli haszonvétele és szaporulta. A b.-gyarmati tszék 1876. sept. 21. — 4484, sz. a. ítéletet hozott, melyben felperes keresetével elutasittatott; az alperes által ellenbeszédileg támasztott viszonkeresetből pedig a bujaki birtok 15000 frt vételár fele 1863. júliustól ib70. január 21-ig járó kamatai alperesnek megitélte'ett s többi részével szinte elutasittatott. A kir. tábla f. év jan. 22. — 56830. sz. a. az első bíróságit azon változtatással hagyta helyben, hogy alperesek azon viszonkeresetükkel is elutasittattak, mely a bujáki birtok vételára fele része vagy is 7500 frt utáni kamatok megfizetésére vonatkozott, — következő i n d okokból: „1. Felperes követelésére vonatkozólag helybenhagyandó volt, mert felperes a hout-haraszti birtoknak Balczár Mihály nevére lett telekkönyvveztetése ellen annak idején fel nem szólalván, ezen saját mulasztása következményeiért alpereseket felelőség annál kevésbé terheli, mivel az időben önjoguak még nem voltak. Mert a puszta liszkói erdőben állítólag létező rongálások tekintetében nem mutattatott ki, hogy azok alperesek által már nagykorúságukban okoztattak — ennek hiányában pedig még ha birói szemle és szakértők alkalmazásával a rongálás ténye bebizonyitatathatnék is, alpereseket azért, felelőségre vonni azért sem lehet, mivel felperes érdeke megóvása végett az e részben fenálló szabályok értelmében, az erdő rongálást rövid uton is meggátolni jogositva volt, — habár az A. a. egyesség tartalmából minden kétséget kizárólag ki nem vehető, hogy a kereseti juhok az egyesség kötésekor nyomban át is adattak, mindamellett épen azon körülmény, hogy azok később történendő átadása, illetőleg átvételére nézve abban mi rendelkezés sem foglaltatik, — továbbá hogy felperes a juhok átadását annyi évek során nem szorgalmazta, azon vélelemre szolgáltat jogos alapot, hogy azok átadása,, illetve átvétele az egyesség kötésekor megtörtént; ennek ellenében tehát az ellenkezőt bizonyítani felperesnek állott volna kötelességében; ez érdemben azonban Berenyi J.. tanún kívül, ki az egyesség kötésébe közvetlen befolyt, más bizonylatot fel nem hozott, a most nevezett tanú pedig mint saját tettében forgó, helyesen mellőztetett." „2. Alperesi viszonkövetelésre vonatkozólag azért hagyatott helyben, mert jól lehet az A. a. egyesség 4. pontjánál fogva felperes azon terheket, melyek a peres nagy apai javakra nehezednek, hason fele részben viselni magát kötelezte, s ezen kötelezettség alól őt a :on körülmény, hogy alperesek illetve jogelődük a kérdéses javak időközi jövedelmét élvezte, semmi esetre sem mentheti fel: mindamellett nem lehetett e részbeni viszonkövetelésnek helyt adni, mivel alperesek azt, hogy az y. a. kimutatásban előtüntetett terhek közül melyek azok, melyek kizárólag a peres nagy apai birtokokat terhelik, — ki nem mutatták, — már pedig e nélkül tekintve, hogy a hivatkozott egyesség 3-ik pontjánál fogva, a nagy apai terhek többi részének viselését alperesek, illetve jogelődjük egyedül vállalta magára, — hogy ezekből felperest mily rész terheli, meghatározni nem lehet; mert habár az imént jelzett kötelezettség folytán felperes a közös érdekben folytatott per költségét is fele részben megtériteni tartoznék ; mindamellett miután felperes tagadásával szemben alperesek azt, hogy e czimen tett kiadásaik mily összegre rúgnak, törvényes módon s elfogadhatólag nem bizonyították, megítélni nem lehetett; mert alperesek viszonkövetdésüket a gyámnokok által állítólag tartozatlan fizetett 12100 frt tekintetében a perr. 64. §-nak megfelelő mó Ion elő nem terjesztették; elleniratukban ugyanis ezen követelésüknek sem eredetét sem jogalapját határozottan ki nem jelölték; ha tehát arra felperes következő nyilatkozatában nem felelt is, az beismertnek nem tekinthető." „Többiben azért változtatott meg, mert a bujáki birtok vételára fele 7500 frt után 1863. jul. 15-től 1874. évig esedékes kamatok fizetésére felperes jogszeríibg nem kötelezhető ; minthogy ezen birtoknak a peres felek részéről kölcsönös beleegyezés mellett lett elidegenítése 85