Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 74. szám - A bagatgell peres ügyek 2. [r.]

296 Ebből világosan észlelhetjük, mikép az összes tanácskozások s viták tárgyát nem az képezte, hogy a törvénykezés a legalsó fokon mikép s mily eszközökkel javitassék, — hanem csak az, hogy ezen törvénykezés bírói kezelésével kik bizatassanak meg. — Minden ujabb indítványon, változtatáson, g küzdelmen veres fonalként az húzódott keresztül, hogy kik legyenek a békebirák, vagy a bagatell birák; azok-e kik szakminősitésük folytán arra hivatvák, vagy azok, kik mint a szolgabirák, városi s községi tisztviselők a törvénykezésnek nem is orgánumai s ilyenekké nem is képeztettek ? Csupán e kérdés miatt húzódott s ment ez ügy keresztül annyi változaton. — Maga az eljárás alakítása legkevésbé érdeklé törvényhozóinkat; nem kutatva s tanulmányozva, hogy mely szabások s intézmények lennének legczélszerübbek ezen törvénykezési résznek egyszerűsítésére, megrövidítésére s olcsósitására; miért is az eljárás többnyire ugyanaz maradt mindenik javaslatnál. Alaposan állithatni tehát, mikép ezen javaslat keletkezését nem az igazságügyi — hanem az átalános politika idézte elő; nem az igazságszolgáltatás igényei, hanem a politikai hatalom érdekei képviseltettek általa; s nem az czéloztatott, hogy legalább a legalsó fokon egészségesebb, józanabb törvénykezési intézmény állitassék fel, hanem hogy a régi megyének befolyása s tekintélye szereztessék vissza — mi különben képtelenség, bármint erőlködjenek is rajta Ily kiindulási pontok mellett csakugyan nem is lehetett komolyan a törvényjavaslattól jogi reformot várni; de ezt lehetetlenné is teszik magok ama elvek és szabályok, melyek abban érvényre emeltetnek. Ezek mellett a legalsó fórum javulhatására gondolni sem lehet Kereskedelem jogi döntvények. A legf. Itélöszéktöl. Bizonyos üzleti consortium irányában társas viszonyban állok, egyik társuk elhalta után, ennek jogutódjával, kezes és szavalásként akkép szerződvén, hogy a társas viszony leibon tása mellett, azon consortiumnál, az elhunyt tars által téritvény mellett óvadékul leteti értékpapírokat határozóit ideig, függetlenül minden más feltételtől, pontosan kezéhez szolgáltatandják, — ezen csak közlük s nem a consortium mint 3-ik személylyel létesített jogviszony alapján, a szavatoló társtagok kötelesek gondoskodni, hogy az értékpapírokat a consortiumlól megkapják, és azokat a léritvény átvétele melleit az illető jogutódnak kiszo'galtassak. Wolf Vilmos bej kereskedő czégmint G-lau ber Mária engedményese — Neustadt s Lackenbacher bej. czég, továbbá Schvarcz H. s Hartman M. e. 8300 írt névértékű papiroknak természetbeni kiadatása, esetleg azok 7572 írt 80 kr. értékének megtérítése iránt 1876. decz. 18- a bpesti váltó tszék mint keresk. bíróság előtt pert indított. Glauber Adolf — az engedményező Glauber Mária férje, a határőrvidéki erdőüzlet féle consortiumnál alperesekkeli társaságban érdekelve levén, óvadékul fenti értékben papírokat tett le, melyek tulajdonjoga — eltűnése után — utódjára a nejére szállott át. Ezzel alperesek 1873. május 20 kán akkép szerződtek (A. alatt), hogy a férjével fenállott társas viszony kötelezettségeivel együtt reá nézve megszüntetetvén — alperesek cgyetemI leg kezeskednek s szavatolnak, miszerint azon óvadék | értékpapírokat legföljebb 1876. decz. l-ig neki pontosan , kézhez fogják szolgáliatni, amelyek B. letéti elismervény szerint a consortium birtokában létezlek. A bpesti keresk. tszék f. év márczius 7. — 19049. sz. Ítéletével alpereseket egyetemlegesen kötelezte azon értékpapíroknak az erdőüzleti consortium által 1873. jun. 4. kiállított (B. a.) elismervény eredetijének felperes részérőli kiszolgáltatása mellett — természetbeni kiadására, esetleg a végiratüag 6170 frt 80 krra leszállított összegnek fL.etésére. Indokok: „A valóságra nézve feltétlenül beismert A. szerződés szerint, al peresek egyetemleges kezességet s szavatosságot vállaltak, a határőrvidéki erdőüzleti társulatnál Glauber Adolf által letett óvadék papiroknak legkésőbb 1876. decz. 1. felperes jogelődje kezéhez leendő pontos kiszolgáltatása iránt, esetleg a papírok értékét kötelezvén megtéríteni." „Ezen A. szerződés tehát világo;an meghatározza alperesek kötelezettségi körét, mely — tekintettel arra — hogy a kérdéses papiroknak engedmény utján fe1 peres lett tulajdonosa, felperes irányában is teljes hatálylyal fenáll." „Nem bir ennek ellenében nyomatékkal alperesek j azon érvelése: hogy a felp resileg felmutatott téritvény, illetőleg elismervény nem azonos azon téritvénynyel, I melyiől az A. szerződésben említés tétetik; mert eltekintve attól mikép alperesek magok sem állítják, miszerint Glauber Adolf részéről az erdő társulatnál más óvaj dék papírok is letétettek volna, — kétségtelen, hogy az 1873. május 20. kelt A. felbontási szerződés határozottan Glauber Adolfnak nyom nélkül lett eltűnése folytán keletkezett; minélfogva az abban hivatolt értékpapíroknak Glauber A. általi letétele szükségkép a szerződés létrejötte előtt történt; s így a B. elismérvénynek is — bár 18 í 3. jun. 4-ről lett is keltezve — szükségkép a kérdéses óvadék papírokra kell vonatkoznia; a miből önként folyik, hogy ezen elismervény, ha mindjárt formailag nem is az, de lényegileg egy és ugyanaz, az alperesek által emiitett téritvénynyel." ,,Egyébbiránt alperesek magok elismerték a B. alattiban foglalt papirok azonosságát, mert nem tagadták, tehát hallgatag beismerték, hogy a midőn a D, közokirat szerint az engedményről értesítettek — a B. elismervény a közjegyző által nekik felmutattatott s felolvastatott — alperesek a B. ellen semmi kifogást sem tettek — világosau elismerték, hogy az abban felsorolt papírokról van szó, s csak azt jegyezték meg, hogy azokra megtartási jogot fognak érvényesíteni, mely szándokuknak az F. alatti nem kifogásolt levélben is újból kifejezést adtak a nélkül, hogy a papirok azonosságát vagy szerződéses kötelezettségüket még ez alkalommal is kétségbe vonták volna." "Ha ezen bizonyítékok mellett figyelembe vétetik, hogy alperesek a lényeges s döntő körülményekre kínált főesküt el nem fogadták, ugy mind az óvadék papírok azonossága, mind az A. alatt elvállalt kötelezettség minősege kétség alá nem jöhet; annálfogva alpereseket stb. kötelezni kellett figyelemmel arra, hogy nem is állítják, mikép az erdőüzleti tásulat az óvadék papiroknak másokkali kicserélését ellenzené." „A mennyiben természetben ki nem szolgáltatnák — őket, — tekintve hogy a szerződés szerint felperesnek mint jogutódnak teljes kártalanítással tartoznak s ez csak is a papirok értékében kereshető — a felperesileg köve-