Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 71. szám - Végrehajtási árverés alkalmával elkövetett vesztegetés

Budapest, 1877. péntek, sept. 21. 71. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARMOK. Tartalom : Árverési vesztegetés. — Keresk. döntvények. — Semmit, döntv. Végrehajtási firverés alkalmavalelkövetett vesztegetés. A bűntények külömböző nemei közül minden rendezett állam helyesen szervezett igazságszolgáltatása szerint, a legsúlyosabb betudás alá vonatik azon cselekmény, mely által valaki aljas, lelkiismeretlen vesztegetéssel párosult csalás által,mások megkárosítására nemcsak de egész családok teljes tönkre tételére irányzott számítással a tulajdon szentsége ellen merényletet követ el ; azt vesztegetés és csalás utján, — habár látszólag a törvényesség színezete alatt elidegeníti; a tulajdonost vagyonától tiltott eszközök alkalmazása által megfosztja és a jóhiszemű jelzálogos hitelezőket koldusbotra juttatja. A jelzett bűntényt nem csak a müveit külföld rendezett büntető codexei ; de hazánk törvényei is szigorú büntetéssel sújtják A végrehajtási árverés alkalmával elkövetni szokott vesztegetések egyikét feltüntetendő*; a jogász közönség Ítélete alá kivántam bocsátani az ez ügyben hozott eddigi határozatokat is. Az ügyben szereplők neveit elfogom hallgatni; csupán a tárgyhoz akarok egész tárgyilagossággal szóllani. Egy zarándmegyei, Ocs községi birtokos, ki időközileg elhalálozott, a m. kir. kincstárnak régi idők óta 3000 pfttal adósa lévén; ezen összeg az ocsközségi 1-ső számú telekjegyzőkönyvben jegyzett, — általam ezelőtt négy évvel biróság közbenjöttével, hit alatt alkalmazott szakértők által 58,000 ftra becsült ingatlan birtokára betábláztatok. A tulajdonos halála után az érintett birtok, a jelzett teherrel örököseire szállott. Azalatt, mig az örökösök az osztályon veszekedtek, a hátralékos és folyó kamatokat egyik örökös sem fizette; s ennek természetes következménye az lett, hogy a kincstár az örökösök ellen keresetet támasztott, azok egyetemleg elmarasztaltattak, a birtok végrehajtás alá vonatott, s elárvei*elése határidejéül 1874. évi juuius 5-dik, s illetve ugyan azon évi július hó 7-dík napja tüzetett. ki. — Megjegyeztetvén mikép a birtok még a végrehajtás alkalmával is 25,800 ftra becsültetett. A második árverési határidő előtt az örökösök eszükre térvén, folyamodványt intéztek az akkori pénzügyi ministerhez, kielégítési alapul urb. papírokat ajánlván fel, s kérték az árverés elnapolását. A minister tudo mást szerezvén az ajánlat valódiságáról, az árverés elnapolása iránt rendeletileg intézkedett ugyan; de rendelete, — hogy hogy nem, — az expeditióban maradt, a végrehajtási árverést inté .ó biróság arról nem értesíttetett, s így az árverés a kitűzött időben megtartatott. Meg kell jegyeznem, hogy ezen rendeletről ugy a bíróságnak, mint a környéki lakosoknak magán uton szerzett tudomásuk volt. A rendelet közlésének mulasztását P. J. a tulajdonosok sógora felhasználva, a venni szándékozókat a megjelenéstől azzal vonta vissza, hogy az árverés ministeri rendelet által elnapoltatván, az nem fog megtartatni s midőn ennek daczára helyben lakó három egyen az árverés színhelyén megjelent; azokkal, miután 2-dik helyen 6J00 frt betáblázott követeléssel érdekelve volt — következőleg szövetkezett, illetőleg egyezkedett. Az árverés megkezdése után P. J látván azt, hogy három collicitánsa van, néhány perezre az árverés folyamát felfüggesztetni kérte. Mi megtörténvén, — collicítáns három társaival a mellék szobába vonult s ott egyik vevőtársnak 500, másiknak 500 forint vétdijat egy és ugyan azon kötvényben kötelezett, a harmadik vevőtársnak pedig a jószág összes függő terméseit engedte át azon feltétel alatt: hogy az árveréstől elállanak. Ezen vakmerő vesztegetés tényét igazolják a kiá'litott kötvény következő tételei: „für mir erwiesene G-efál, ligkeit — freiwillig hingegebenes Geschenk — falls mir die erwiesene Gefalligkeít nicht zu Gute kommen könnte, so bin ich von dieser Verpflichtung ganz frei." — És ezen cselekményt konstatálta még a következő eljárás eredménye is. A romlott lelkiismeret, ha egyszer gonosz utján megindult, törik vagy szakad, a zsákmányt teljesen megejteni igyekszik. így történt, hogy daczára annak, mikép a vevőtársak a vételtől s illetve a további árveréstől elállva P. J. a 25,800 ftra becsült birtokot 6020 fton megvette, a tulajdonost vagyonától, az utánna 3-ik helyen 7200 fttal betáblázott hitelezőt a kielégítés lehetőségétől is megfosztolta; midőn a kötelezett vesztegetési összeg fizetésének határideje bekövetkezett, az illetőknek a fizetést megtagadta s ezeket is gyalázatosan megcsalta. Ez esetből folyólag a megcsalatott felek a kötelezett 503 és 500 frt vesztegetési összeg iránt keresetet indítottat, azonban keresetüktől elmozditattak, és pedig a kir. ítélő táblának 1875. évi október 26. — 43J39. számú ítéletével azon indokból, mert: „miután alperes, felperes részére a kereseti összeget; azon viszonszolgálatért kötelezte kifizetni, hogy egy ár verésen alperes ellenében árverezni nem fog; minthogy pedig ily szerződés mint erkölcs be ütköző, — törvény által tiltva van, a felperesi keresetnek tör vényes jogalapja nincsen." A legf. Ítélőszék 1876. márcz. 2 ). — 883a/U44sz. a. kelt ítélettel a kir. táblai ítéletet megerősítette, mert: „felperes keresete törvényes minőséggel nem bii\ mert azon megállapodás, melyre felperes keresetét fek teti, nyilván a végrehajtást szenvedő fél megkárosítására czé'oztatott s így az, a jogosság szabályaival ellenkezik. " 71