Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 66. szám

Budapest, 1877. péntek, augustus 31. 66. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom : Jogeset: az ősis. pát. 9 11. §§-szai. Jogeset. Az ősiségi pátens 9. 11. §§ szai alkalmazást nem nyerhetnek, midőn a testvérek egyike a hátramaradt ingatlanokra tulajdoni igényeit nem a közös apa utáni örökösödésből, hanem törvényesen végrehajtott osztályból, illetőleg egyességbnl s bi rói Ítéletekből származtatja] miért is a pátens-féle zároshaláridők alatt nem érvényesített kereset-joga elenyészettnek nem te kiülhető A telekkönyvezés elöli kelelkezelt tulajdoni igények tárgyalandók, s érdemileg elbirálandók még akkor is, ha a hirdetményi határidő után érvényesítetnek s harmadik személyek ellen támasztatnak. Vermes Fábián — özv. Vermes szül. Biankovits Borbála, továbbá Vermes Ferdinánd s Gábor ellen a szabadkai 101 27. és 4574. sz. telekjkönyvekben foglalt ingatlanokra, illetőleg azok '/3 részére vonatkozó tulajdonjog iránt a szabadkai tszék előtt 1874. évben pert indított — melynek letárgyalása után.— A törvényszék 1876. május 4. —- ö974. sz. ítéletével felperest keresetével elutasította, a költségeket kölcsönösen megszüntetvén, — következő indokokból : „tekintve, hogy felperes keresetével az 1831. évben megnyílt s az 1845 —1846. évben szabályozott örökségi 8 telekkönyvi tulajdonjogot oly ingatlanokra óhajtja érvényesíteni, melyek 1-ső r. alperes özv. Vermes Lajosné szül. Biankovits Borbálának özvegyi jogon haszonélvezetébe jutottak, mely körülmény a keresethez A. alatt csatolt 1875/6. évi okirattal támogattatik," „Minthogy azonban ily természetű jog érvényesitésére törvényül szolgáló ősis. pat. 9. 11. §§. kívánalmához képest felperes a persoráu ki nem mutatta, hogy az ált. polg. tkönyv hatálybeleptétől számított 1 év alatt 1854. május l-ig ilynemű érvényesítendő igényét az illető dologi bíróságnál bejelentette volna; ennélfogva keresetével ez okból, de ezenfelül 2-od s 3 ad r. alperes ellen támasztott keresetével elutasítandó volt még azért is, mivel kereseti igényét a perr. 3. §. értelmében a telekkönyvek felvételekor bejelenteni elmulasztotta, mely mulasztásából a kereseti fekvőségek 2 od s 3-ad r. alperesek telekk. tulajdonába törvényszerűen kerültek." Felperes felebbezéssel élvén — A bpesti kir. tábla f. év július 10. — 29839. sz. a. az első bírósági ítéletet helybenhagyta — következő indokolással: „Felperes keresetével helyesen utasíttatott el, mert a kereseti javakhozi igényét még az 1830. évben elhalt atyja Vermes Lajos után, ennek hagyatékára nézve, az osztoztató küldöttség által 1846. évben foganatosított A. alatti osztályos intézkedésből származtatja; — már pedig hasonló öröklési igények, mint az e. f. bíróság indo kolásában is kifejeztetett, a hatályábau fentartott ősis. — Keresk. döntvények. — Semmitőszéki döntv. pat. 9. 11. §§. értelmében az ott kitűzött határidőn túl többé nem érvényesíthetők." „Mert felperes azon érvelése, hogy az A. alatti osztályos küldöttségi eljárás folytán fel volt mentve, hogy ebbeli igényét külön is érvényesítse, — valamint, hogy az ősiségi szabályok, miután azokra alperesek csak utolsó periratukban hivatkoztak, — a bíróság által alkalmazást nem nyerhettek volna, — a bírói figyelembe nem vehető,— miután a hivatkozott szabályok értelmében az öröklési igények a kitűzött zároshatáridő alatt feltétlenül érvényesitendők voltak; az ősiségi pátens szabályai pedig hivatalból is alkalmazandók; de különben is peres ügyekben a bíróság kell, hogy a törvény szerint hozza határozatát, ha arra a peres felek nem hivatkoztak is;" (perr. 245. §.) Felperes további felebbezésére — A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bírósági ítéletet megváltoztatta és felperes kereset jogát megállapítván, az eljárt tszéket a per érdemének elbírálására utasította. Indokok: „Felperes örökösödési jogának nem elismerésére, hanem biztosítására irányozta keresetét, midőn ebben alpereseket annak tűrésére kérte köteleztetni, hogy a még 1845. évben szerzett tulajdonát a kér déses ingatlanokra bekebeleztethesse. — Állapítja pedig felperes ezen keresetét nem atyja néhai Vermes Lajos után megnyílt örökösödésnek, hanem a most nevezett örökhagyó hagyatékában A. szerint létesített osztálynak tényére. — És az A. alatti jelentés közokirat erejével bizonyítja, hogy a felperes s alperesek által egyetértőleg megbízott osztoztató választmány közöttük az osztályt az ő kölcsönös beleegyezésükkel 1845-ben megtette s foganatosította, intézkedvén a kereseti javak iránt is 1-ső r. alperesnek élete tartamára s halála esetére és kimondván, hogy intézkedései végrehajtható birói Ítélet jogerejével bírjanak." „Az ügy ily állásában felperesnek törvényes osztályból, illetőleg egyesség s birói Ítéletből származtatott igényeire az 1852-ki ősís. pátens 9. ll.§§-szai alkalmazhatók nem levén, felperes kereset jogát elenyészettnek tekinteni nem lehet; s az A. alatti megállapodások s in tézkedések értelmének s joghatályának megbirálása a per érdemére tartozik." „De nem enyészet el felperes kereset joga a 2-od s 3-ad r. alperesek ellenében, — a telekkönyvi rendeletnek az első bírósági ítéletben felhozott 3. §-sza szempontjából sem, — mert az 1856. évi 20. kelt ministeri rendelet (bir. tőrv. lap. 218. sz. a.) szerint a telekkönyvezés előtt keletkezett tulajdoni igények tárgyalandók s érdemileg birálandók el még akkor is, ha azok a hirdetményi határidő után, — és ha harmadik személyek ellen támasztattak is; a fenforgó esetben pedig 2-od 3-ad r. alpereseket nem is lehet az 1-ső r. alperessel s a felperessel szemben harmadik személyeknek tekinteni." 66