Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 56. szám

223 mar asztaltattak — semm. panaszszal éroényesen többé meg nem támadhatják. Pichler Ferencz mint magán vádló — Spiller Arnim e. hirlap utjáni rágalmazás miatt a pesti tszék mint saj tóbir óság eló'tt pert indított, melyben az esküdtszéki tárgyalás megtartatván, s vádlott bűnösnek kimondatván két havi fogságra Ítéltetett. Közbevetett semm. panasz folytán vádlott szabad lábon hagyatott Schwarcz Ede ügyvéd és Zeisler József papirkereskedő kezessége mellett. Az elitélt Spiller A. azonban hazulról eltűnt s kezesei által a határidőre eló' nem állíttatott A tszék mint sajtóbiróság f. év július 26. — 13936. sz. a. végzéssel a kezesek mindenikét az 1877. jun. 20. — 13575. sz. végzés folytán 300 frt pénzbírságban marasztalta; „mert Schwarcz E. és Zeisler József 1877. apr. 19. kelt és sajátkezülég aláirt kezeslevelükkel kezességet válaltak, hogy az 1877. april 19. hozott Ítélettel két havi fogságban marasztalt Spiiler Arnimot semm. panasza el ! vetése esetére a törvényes következmények! terhe alatt haladéktalanul a bíróság elé állitandják. í Kötelezték tehát magukat mindazon elövigyázási intézkedések megtételére, melyek szükségesek és czélszeriiek j megelőzésére, nehogy az elitélt magát a reá rót büntetés ! alól elvonhassa, vagy megkezdését elodázhassa." „Minthogy pedig a kezesek ezen kötelessége a ke- j zességi nyilatkozat szövege szerint nem tekinthető csu- j pán bizonyos meghatározott időre válaltnak, — hanem \ az fenáll mindaddig míg elitélt a kimért fogsági bünte- j tést tényleg meg nem kezdette; minthogy továbbá Spil- j ler A. tszéki orvos jelentéseként rendes lakhelyét el- j hagyta, és kezesek őt a semm. panasz elvetésével jogerőre j emelkedett sajtóbirósági itélet végrehajtása iránti előintézkedések megtétele végett f. év jun. 23-ra kitűzött ha- j táridőben a bíróság elé állítani jkönyvi nyilatkozatuk j szerint képesek nem voltak, ők akezésségi kötelesség teljesítése körül a következmények által tanúsított mulasztásukért, és az elitélt szökésének ezáltal lehetővé tételeért a f. évi 13575. sz. végzéssel meghatározott 300 —300 frt bírság fizetésében stb. marasztalandók." Ez ellen nevezett kezesek semm. panaszszal éltek. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a mennyiben a 13575. sz. végzésben panaszlók mint kezesek egyenkint 300 frt birság és törvényes következmények terhe alatt utasitattak, {miszerint az elitélt vádlottat 1877. június 23-ra a sajtóbiróság elé állittsák s e czélból a bíróság helyiségében elitéltei együtt jelentkezzenek, — azon végzés már annak kimondását foglalja magában, hogy panaszlók a kezességi oklevél szerint az elitélt előállítására nézve még midig kötelezettségben állanak; és miután panaszlók ezen végzést jogerőre emelkedni engedték, — a jelenleg neheztelt 13936. sz. végzés pedig az előbb hivatolt végzésnek törvényszerű következése— a jelen semm. panaszokban felhozott s lényegileg a 13575. sz. végzés helyessége ellen intézett érvek — elkésett érvényesítésük miatt — nem voltak figyelembe vehetők." (1877. július 17. — 15039. sz. a.) SenimitŐBzéki döntvények. Az adó végrehajtás utján lefoglalt ingókra vonatkozó lu- \ lajdoni vagy elsőbbségi igény keresetek nem a közigazgatási \ kiküldöttnél, hanem az illető bíróságnál benyújtandók s csak annak megtörténte igazolandó felzettel az adó közegnél. Löwi J. — a kincstár képviseletében Hegedűs Ferencz bpesti ker. adófelügyelő mint árvereztető és Rudolfi W. Antónia mint adó végrehajtást szenvedette, a bpesti IV. jbirósághoz elsőbbségi igény keresetet adott be. A jbiróság f. év apr. 19. — 4086. sz. a. azt hivatalból visszautasította, a mennyiben az a közigazgatási kiküldöttnél lett volna bejelentendő. Igény!ő felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a neheztelt végzést megsemmisítette (297. §. 1. p.) s a jbiróságot az elsőbbségi igény kereset felett szabályszerű határozat hozatalra utasította ; „mert a közadók kezeléséről szóló 1S76. 15. §. 5. p. szerint az adó végrehajtás utján lefoglalt ingókra harmadik személy részéről emelt tulajdoni — vagy elsőbbségi jog iránt támasztott igény keresetek, az illető bíróságnál Jevén benyújtandók, és annak megtörténte az illetékes adó közegnél a kereset felzetével igazolandó — panaszlónak az adó végrehajtás utján lefoglalt ingókra emelt eleőbbségi joga érvényesithetése végett, a jbiróságnál mint a foglalás helyének illetékes bíróságánál benyújtott igény keresete azon helytelen indokból, mintha az az illető közigazgatási kiküldöttnél lett volna beadandó — szabályellenesen utasíttatott vissza." (1877. június 27. — 11126. sz. a.) Felperes az elleniratot át nem vévén, s az neki utólag sem kézbesiteivén, az elleniratban foglalt visszonkövetelésben el nem marasztalható. E is ler Solt czég Bardach Adolf e. 1259 frt 36 kr. fizetésére a nyitrai tszék előtt pert indított — melyben alperes elleniratában 1041 frt iránt viszonkeresetet támasztott; s miután felperes válaszírattát be nem adta, alperes az ügy itélet hozatal alá terjesztését kérte. A tszék 1876. május 19. Ítéletet hozott, melyben felperest keresetével elutasította, s alperes viszonykeresetónek helyt adva, felperest annak fizetésére kötelezte. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék annak helyt adva, a tszék ítéletét megsemmisítette (217. §. 1. p.); „mert felperes az elleniratot át nem vévén s az neki utólag sem kézbesitetvén, az elleniratban előterjesztett viszonkövetelésben elmarasztalható nem volt; minthogy az ily elmarasztalás egyrészt a perrend azon alapelvébe ütköznék, mely szerint senkit meghallgatása nélkül elmarasztalni nem lehet; másrészt a perr. 111. § szávai sem lenne indokolható, mivel a meg nem jelenés miatti marasztalás alapját azon vélelem képezi, miszerint a meg nem jelenő fél bizonyos ténykörülményeket valóknak ismer be; e vélelem azonban helyt nem foghat akkor, ha a meg nem jelenő féllel azon perirat, a melyben a valóknak tartandó ténykörülmények foglaltatnak, eleve nem közöltetett;" „mert továbbá abból, hogy felperes válasziratát be nem adta, — a perrend 143. §. szerint csak az következik, hogy irányában a 111. §. szerint itélet hozható; de ezen 111. §. csak azt engedi meg, hogy felperes keresetével elutasítható, de nem engedi meg azt, hogy felperes oly viszonkövetelésben is mara'-ztaltassék, melyre nézve 56*