Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 55. szám - Az együttes kötelmi jogviszonyról 3. [r.]

Budapest, 1877. péntek, július 20. 55. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Együttes kötelem. III. — Jogesetek: magkereskedő felelősége. — Keres, s Váltó döntv. } Az együttes kötefrm jogviszonyról. Előbbi czikkeinkben az együttleges kötelmi jogviszony anyagi oldalát letárgyalván, áttérünk annak perjogi részére. Mibelyt valamely jog létesült, létesült a kereshetőség is, mely azt illeti, kit ama jog, melynek érvényesítésére ez szolgál. Minthogy pedig együttlegesség esetében a kötelem minden egyes alanyára s igy minden egyes hitelezőre is egészen kiterjed: következik, hogy az abban foglalt jogositványok érvényesithetésére szolgáló kereshetőség, s ha az ennek alapjául szolgáló jog in concreto kereset-joggá változott: a kereset is mindeniket megilleti. Ugy, hogy itt annyi kereseti jog létezik, a hány hitelező van. Minthogy azonban ezen, az együttes hitelezőket külön-külön megillető keresetek ugyanazon kötelemből folyó ugyanazon egy jogigény érvényesítésére szolgálnak ; s minthogy oly esetben, midőn ugyanazon egy jogérvényesítésére több kereset szolgál, egy keresetnek folyamatba tétele a többiek folyamatba tételét lehetetleníti: minden eg}^es együttes hitelező csak annyiban teheti folyamatba keresetét, a mennyiben ebben valamelyik hitelezőtársa már meg nem előzte. És — ugyanazon oknál fogva e szabály alul még az sem képez kivételt, midőn a kereset oly együttes hitelező által s oly adós ellen indíttatnék is, kik a már más együttes hitelezötárs által folyamatba tett perben fel — vagy alperesekként nem szerepelnek. Hogy egy keresetben nem csak egy, hanem több, vagy valamennyi együttleges hitelező is felléphet; s hogy az: az összes együttes adósok ellen indittassék-e a kereset, vagy ezek közül csak egy vagy több ellen? a keresettel fellépő hitelező tetszésétől függ — tán mondanunk is felesleges. Felperes az együttlegességet, kivéve midőn oly jogviszonyt vagy jogállapotot igazol, mely akár természeténél, akár törvénynél fogva, különben is együttlegességet állapit meg, mind magára, mind pedig a beperlettekre nézve bizonyítani tartozik; keresetének megállapítására pedig nem csak oly ténykörülméyeket hozhat fel, melyek közvetlenül őt illetik, hanem mivel a többi hitelező társakat közvetlenül illető körülmények is ugyanazon egy kötelmet érdeklik, olyakat is, melyek közvetlenül bármely, tán perben nem is álló, együttes hitelező társát illetik. A birói ítélet, melyet valamelyik együttes hitelező kinyert, még a többi perben nem állott hitelező társakra is kihatással bir, a mennyiben, tekintet nélkül arra: megitéltetett-e perben állott társuknak a követelés vagy nem? kereseti jogaikat többé nem érvényesithetik; ha megítéltetett : azért nem, mert ugyanazon tárgyakat ugyanazon kötelemnél fogva egyszernél többször nem követelhetni; s ha mey nem Ítéltetett: azért, mert ezen Ítéletnél fogva oly állapot áll be, mintha a kötelem soha sem is létezett volna. — Az itéletileg elutasított kereset azonban, ha az erre megkívántató perrendszerü feltételek fennforognak, megújítható. A megperlett együttes adós azt, hogy egy vagy több adóstársa nem pereltetett be, kifogásul fel nem hozhatja; egyebekben pedig mindazon kifogásokkal élhet, melyek az ő vagy többi, még be sem perlett adóstársai személyét illetik. Ily kifogások lehetnek például : hogy a követelés tárgyát valamelyik (akár melyik — az mind egy) adóstársa valamelyik (annak-e, ki épen felperes, vagy olyannak ki a perben fel sem lépett? szintén közömbös) hitelezőnek már kifizette; hogy valamelyik hitelező a kövételés tárgyát már leszámította, elengedte, megújította, vagy peréssé tette, s ez a per még folyamatban van vagy az abban nyert birói Ítéletnél fogva ugyanezen követelést már elvesztette; hogy valamelyik együttes hitelezőre nézve a kereset már elévült.1 Mind oly kifogások, melyek közül bármelyik is, ha felperes tagadta s alperes e tagadás ellenében bebizonyította, nem tekintve azt, hogy az ezen kifogásokban felhozott tények s egyébb állapotok nem fel — vagy alperest, hanem valamelyik perben nem is álló együttes hitelező — vagy adóstársát illetik közvetlenül, a felperesi kereset elutasítását vonja maga után. És ezzel elérkeztünk volna az utolsó tételhez, mely a jogász világban, a római jog glossatorai óta, egész a mai napig vita tárgyát képezi s eldöntöttnek még sem mondható. Élhet-e a beperlett együttes adós felperes ellenében a felosztás jótéteményének (beneficium divisionis) kifogásával? Más szavakkal: kivánhatja-e a megperlett adós, hogy a követelés tárgya az összes adósok közt egyenlő részben vagy a köztük fennforgó viszony követelte arányban megosztassék s hogy a hitelezők egy-egy adóstól ne követelhessenek s hajthassanak be az egész követelésből többet, mint mennyi abból egyre-egyre esik? feltéve, hogy a reá eső rész mindenik adóson behajtható. Mily nézettel birunk mi e kérdést illetőleg, a fentiek után nem lehet titok. Azt véljük: beneficium divisionis-nak nem lehet helye. Az uralkodó tan azonban azt tartja, hogy: igenis — van helye. A kérdés vitás volta onnan származik, hogy a 99-ik novella 1 -ső fejezetének ide vonatkozó szavai homályos, két értelmű, ide is oda is magyarázható értelemmel birnak. Míg végre a német jogtudósok nagy többsége ez utóbbi magyarázatot fogadta el s az uralkodóvá lett. így ment be aztán a beneficium divisionis az ausztriai (888—890. §§.) és a legtöbb európai polgári törvénykönyvekbe is. Helyes-e e nézet; megfelel-e ez az együttleges köte55