Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 53. szám - Az együttes kötelmi jogviszonyról 1 [r.]

í Budapest, 1877. péntek, július 13. 53. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARM Tartalom : Együttes kötelem. — Váltójogi esetek. — Keresk. döntvények. — VII. Jogászgyülés. Az együttes kötelmi jogviszonyról. /. Az egyetemleges kötelmi jogviszonyról e s/aklap mult évi folyamának 71. 72. és 73-ik számaiban már értekeztünk, hol is, a kötelem alanyairól s annak fogalmáról szólva, felemiitettük volt, hogy a kötelmi jogviszonynak legalább két alanyának kell lenni; hogy azonban a kötelem alanyai kettőnél többen is lehetnek ; s hogy — végre — a viszony, melyben a köte'ezettek az egy vagy több jogositottal szemben, vagy egymás közt lehetnek sokféle s igen különböző' természetű lehet. Legfontosabbak a viszonyok közül az egyetemleges s az együttes kötelmi jogviszonyok. Lássuk most ez utóbbit. A gyakorlati életben — mint mindnyájunknak volt erről alkalmunk meggyőződni — az oly kötelezetteket s jogosítottakat, kikre nézve az egyetemlegesség világosan kimondva, vagy az, hogy amazok közül minden egyes hányad részét van kötelezve a tartozásban levő tárgynak kiszolgáltatni, s illetve, hogy a jogosítottak közül minden egyes hányad részét követelheti magának az egésznek, meghatározva nincs, együttes jogviszonyban levőknek s ily esetben a tartozásban levő tárgyat köztük egyenlő arányban megosztandónak tartják. Ez azonban tévedés. Ez nem együttleges jogviszony. De nem is egyetemleges. Mert itt minden egyes adós vagy hitelező csak bizonyos részét tartozik kiszolgáltatni s illetve van feljogosítva követelni az egész tartozásban levő tárgynak, mig az egyetemlegességnél, mint annak idején láttuk, egészen. Ez azon kötelmi jogviszony, melyet a római jogászok „obligatio plurium pro rata" neveztek el, melynél annyi a kötelem, a hány adós és hitelező áll egymással szemközt. Az együttleges kötelmi jogviszonynak alapja s lényege — ép ellenkezőleg — a kőtelem egységében áll, mely osztatlanul terjed ki minden eg) es alanyára, ép ugy, mintha csak egyetlenegy hitelező és adós állana egymással szemben, — mely esetben pedig a hitelező — egy maga s az egész tartozásban levő tárgyra lévén fel jogosítva — az egész tárgyat követelheti s viszont az adós — egy maga s az egészre lévén lekötve — az egészet tartozik hitelezőjének kiszolgáltatni. így állván a dolog s minthogy az együttes jogviszonynál a kötelem csak egy, mely minden egyes alanyára egészen s osztatlanul kiterjed, kétségtelen, hogy minden egyes, együttes jogviszonyban levő hitelező az egész tárgyat követelheti s minden egyes, ugyan oly jogviszonyban levő adós egész tárgygyal tartozik. így tekintve az együttleges kötelmi jogviszonyt, ugy tűnik az fel szemeink előtt, mint a mely valójában, ahhoz képest, a mint vagy csak a hitelezők vannak együttleges jogviszonyban az adósok, vagy pedig ezek a hitelezők irányában, annyi — az egész tartozásban levő tárgyra nézve önállólag is érvényesíthető — kötelemből áll, a hány személy van együttleges jogviszonyban. Sőt, ha m nd a hitelezők, mind pedig az adósok együttleges jogviszonyban vannak, ugy tűnik fel, mintha itt annyi önálló kötelem volna, mennyi megf elel ama számnak, melyet a hitelezők és adósok létszámainak összeszorzásából nyerhetünk. Ez azonban csak látszat, melynek ellenében a kötelem egysége s ennek lehetségessége a következőkép védhető meg. A kötelmek, — mint tudjuk — vagy jogügyletekből, vagy vétségekből vagy egyéb ténykörülményekből keletkeznek. Megkívántatik azonban, n<gy ama jogi tevőleges vagy nemleges cselekvények, melyek jogviszonyokat s nevezetesen kötelmi jogviszonyokat hozhatnak létre, mind belsőleg, mind pedig külsőleg olyanok legyenek, minők a létesitni szándéklott jogviszony megállapítására alkalmasak. Ily, bizonyos jogviszony megállapítására alkalmas cselekvényeket pedig többen is -vihetnek véghez — és pedig akként, hogy minden egyes cselekvőnek ténye a másikét kiegészíti. így jöhet aztán létre egy kötelem, mely, ha a cselekvő személyek egymást kiegészítő cselekvényeiket nem egymásért, mint ez az egyetemleges kötelmi jogviszony megszülemlésekor történik, hanem mindenik magáért s a többiek kiegészitő cselekvényeit magáévá téve, végezte, együttleges kötelemmé leend. Az együttleges kötelem alatt tehát a látszat ellenére azért van egy kötelem, mert a kötelmet létrehozó személyek cselekvényei csak együttvéve s így is csak épen egy kötelem megállapítására elégségesek; s ez egy kötelem azért terjed ki megosztatlanul minden egyes alanyára, mert minden egyes alany a többiek kiegészitő cselekvényeit is ugy tekinti, mintha ö végezte volna. Ez utóbbi állítás a kötelem egységének ellenmondani látszik. De csakis látszik! Mert a kötelmet nem az létesítette, hogy minden egyes cselekvő az ő cselekvényét kiegészitő többi cselekvényeket is a magáévá tette minden jogi következményeivel együtt, hanem maguk a cselekvények azon pillanatban, melyben azok a szándéklott jogviszony megállapítására alkalmas módon létesültek. Már pedig ezen cselekvényeknek előbb történniök kellett, hogy bárki által is magáévá tétethessenek. És íme ezzel nemcsak azt világítottuk meg: hogyan lehet az együttleges kötelmi jogviszony alatt, a látszat ellenére, csakis egyetlenegy kötelem s miért terjed az ki megosztatlanul minden egyes alanyára külön-külön? hanem megmagyaráztuk egyszersmind azt is: miként keletkezhetnek együttleges kötelmi jogviszonyok. (Folyt, köv.) Török János. 53 )